Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

6 turnul. Pturieuyiisak, nadrágotok vtvryeseu. l£rr© a napra leomlik köz'Ok újból minden társadalmi elválasztó fal. Szépen ülillogat­uak együtt s megtáneoltüt ák egymásnak ugyancsak szlirkü'ő, házimunkában meg­fáradt asszonyát. Öreges n, csendesen, gon­dolt borújából pillanatra felfénylü derűvel. Ö perceptor ur, erre az egy bálra adjon ELLENZŐK 193$ február 24. nekik záróra meghosszabbítáat jó szívvel és maga *e fukarkodjék prélor ur u tánc­engedéllyel! Ha már a ealkóvérű fiatalság jókedvének untalan zablát vélnél; a szá­jába. legalább a szürkéket hagyják vigadni ezen az egy farsangi éjszakán. Nekik im­már nem sok mulatság jut lei ezen a földön. i—tef) Röpködő hailerinák, !égtornászok és művészi táncokat iáró korcsolyázó párok a jégen Téli szabadtéri színjáték a budapesti városligetben BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Rózsaszín tündér, fehér lepk“, zöld szita­kötő, narancssárga virág ... És mindegyik leánynak a lábán ezüstösen villogó Kor­csolya. A korcsolyának, a kemény, csö­römpölő, sporteszköznek mintha f iilön va­rázsereje lenne ezen az estén. Máskülön­ben hogyan lehetne megmagyarázni, hogy ezek a húsból és vérből vall) földi lények ilyen tünékeny gyorsasággal, boszorkányos könnyedséggel, lé lies elevenséggel _s egy óramű pontosságával táncolnak előttünk a jégen? Alakjuk és térfogatjuk pillanat­ról-pillanatra változik : hot percekig pergő alacsony pörgettyűk, hol kitárt karú nyú­lánk angyalok, mintha diadalmas örömük­ben magukhoz szeretn k ölelni a világot, hol lábujjhegyen repdeső ballerinák . . ^ légtornászok . . . vagy szelíden keringőző urilányok ... Mennyi változat s formák, vonalak, haj- ladozások mennyi bája pár perc alatt, mely egy láthatatlan bíró két sípjele kö­zé foglaltatik. Korcsoiya-világbajnohság Koreso'ya-világbajnoksá'v: ez a név is eleget igér, de mennyivel többet fejezne ki a tündéri látványosságból, ha úgy hir­detnék, hogy: „téli színjáték a városligeti jégen“. Persze, mindenkit más érdekei. Három­ezren vagyunk kint nézők s lehet, hogy a többi kettőezerkilenc«zázkilencvenkilen- eet az eredmények érdeklik, nemzetek és egyének nagy versengése, nevek, pont- számok, hibapontok és helyezések. Lehet, hogy egyetlen vagyok, aki szándékosan nem nyitom fel a miisort s nem tartoga­tom lelkesedésemet és várakozásomat a biz‘o:an jelölt világbajnokok számára. Szerintem szebb igy: színjátéknak ven­ni az eg'szét e nem mindennapi tükörsi­ma színpadon, melyet a vajdahunyadi vár, a fényben úszó koresoiyapavillon, köze­lebbről pedig többezer néző kipirult arca keretez. Fényhatásokat, az ivlámpákon kívül, a romantikus fátylakba burko ózó hold szolgáltat s a váró ligeti Ind játékos háromszögekben elhelyezett lámpái. Bo­londos tavaszi este van, félig tél, félig ta­vasz, a jeget csak a buzgón do'gozó fa­gyasztó gének tudták ilyen tükörkemény­re fagyasztani, dí az olvadás ellen re elég hideg van. Szilaj szél ny'rkos ködöt ver az arcunkba, a jégpálya felett lengedező sok kicsi zászlót is tépázza a szól. Mégis: megettünk fehérpettves piros tavaszi sap­kákat viselnek a hölgyek (ugyanolyan pi­ros szájjal). Ki-lei saját hangulata szerint Ítéli meg az ériét, vannak, akik nyitót esernyő alatt üldögélnek, p krócba burko­lóznak é3 forralt bort is isznak hő pa­lackból. S vagyunk egy páran, ak k már a tavaszt érezzük meg a pajkos szel in- gerkedésében s fittyet hányunk a fenye­gető náthaláznak. A bajnoknőknél a fényes selvemböl ké­szült, ballerina-szerü ruhácska a divat, férfiaknál a teslhezsimul , komoly fekete bársony. Világba^ okok Fiuk és lányok pompás, merész gyakor­latokat mutatnak be egyenként, kulö i- küíön, de mutatósságra messze maradnak a világbajnokságra töri páros táncszárnok bája megett. (Megjegyzem, a közöusér negyedóráról- negyedórára fukarabbsn bánik a tapssaL A verseny kezdetén még mindenki saját tudásához, vagy nem-tudás hoz méri a versenyzők bámulatos b zt vnsögák még Hotel ]L lövet d BUDAPEST, V. Berlini-tér 7. Nyugati pályaudvarral szénben. Szobák 3-4 pewgoéri Pensiávaí 6 pengőéit Központi fűtés. Hideg-meleg folyóvíz, l.if. Telefon: 257-59. Fürdők. Cafe. Restaurant. eszében tartja az átlag-korcsolyázó korlá­tolt lehetőségeit. Ez nz avn all msúg azon­ban egyre gyorsabban oszlik, hamar tisz­tába jövünk a tökéletesség köv telményei vei s egyre szigorúbban szisszenünk fel, ha egy-egy versenyző . . . bukik ? szó se róla! legfeljebb meginog.) A páros bemutatóknál — bár a világ­bajnok Rotter—Szolláspár is szerepelt é9, mint mondani szokás: „tudása legjavát adta“ — pontosan „dolgozó“ párok közül messze kivált felejthetetlen szépségével, fiatal bájával, a legelső kicsi pár. Egy sötétruhás osztrák kisfiú és egy fehérruhás kicsi lány . . . Kár, hogy tud­púder és kölnivíz MINDIG EGYÜTT HASZNÁLANDÓ PARFÜMERIE ORT IE R juk, hogy testvérek, mert különben egé­szen olyan könnyedek, üdék, össze l.őek és vég el nül bájosak, mi t egy finom és vidám olső szerelem. Mintha valóban c=ak játszanának, enyelegnének, csalogatőzná- uak 8 a zene kedvéért keringőznének néha a jégen .. . Hu meg kellene mintázni az első szere­lem ártatlan, évődő, fehér örömét, azt a korcsolyázó kicsi párt állítanám oda. De a regényes elgondolásokat félretéve, tudásuk is oly tökéletes, hogy ezakértők véleménye szerint, két év múlva nekik kell majd ódáit Lni a világbajnoki rangot Me’t a dicsőség mulékony, majdnem olyan tünékeny, mint a modern dic.ŐBég kiséröjele ísége: u fo'oriporterek magné­ziumának kerek felhőeskei, melyek ide- oda szállnak a világhírt jelentő jégpálya felett. W. J. A RneglconÉremináh szerelem Lassan odajut a világ, hogy még a köz­mondások nyakát is kitekeri. A közmon­dások pedig Örökéletre születnek, mert rendszerint óiyan bölcseséget, meg igaz­ságot tartalmaznak, amelyeknek n törvény­szerűsége mag n a léten alapszik. A min­denképpen elrugaszkodott emberi élet a jel k széria* rácáfol lassan a legidöállóbb szólásmondásokra is,hogy rácáfoljon azokra az igazságokra amelyek eddig a fennálló világrendet egyensúlyban tartották. A legújabb amerikai statisztika szerint például nem igaz az a régi szólás-mondás sem, hogy a szerelem mindent legyőz. Azazhogy a szerelem sok mindent legyőz, egyedül a pénzt nem, mert a pénz olyan matador, ha nekidurálja magát, u?y föld­höz vágja a szerelmet, hogy valósággal nyekken bele. Előállt most egy amerikai tudós, aki kiterített maga elé egy szá­mokkal teleirt árkuspapirost és arról szé­pen azt olvasta le, hogy az Egyesül'-Ál’a- nnkban a válőpörök =záma egyenes arány­ban áll a tőzsdei árfolyamokkal. Sem a hitvestársi hűséget, sem a boldog házas­életet nem jegyzik a tőzsdé , a helyzet mégis az, hogy olyankor, amikor a tőzs­dén hocsz kerekedik és tartós árfolyam­emelkedés dúl, a válni szándékozó házas­felek egyszeribe megrohanják az ügy édi irodákat és viharos türelmetlenséggel kö­vetelik, hogy a megostromolt ügyvédek szabadítsák meg őket a házasélet: jármától. A statisztikus ur, aki most ezzel az uj fölfedezéssel akarja megbolondítani a sze­relmeseket, a jelenség kézzelfogható oká­nak a pénzt nevezi me\ Ami magyarul annyit jelent, hogy Amerikában száz há- zaslárs közül kilencvenkil ne szere'ne válni, de fele nem mer, felének pedig nincs hozzá pénze. A hossz részint pénz­hez juttatja az embereket, a pénz viszont növeli az önbiza mat és bátorságot és igy történik, hogy makacs árfolyamemelkedés eset n a házasfelek minden további nél­kül futnak az ügyvédjükhöz, ahol bejelen­tik, hogy jelenlegi nejükkel, meg férjük­kel nem hajlandók továub egy percig _em élni. Van negativ magyarázat is. E szer'nt a rossz tőzsdei I onju iktura, vagyis a sze­génység rengeteg bőm,ófélben lévő házas­ságot újra összekovácsol. Ha nem dagad a férj zsebében a degeszbugyeiláiis és lapos az asszony retikülje is, a nincste- lenségben jobban megél Lk e ymást és nem szőnek kalandos terveket. Ha azo ban hős ' dűl ön * a tőzsdén, ömlik a házas­társakhoz a pénz, valamennyiben föltá­rnád a vágv, hogy megváló i sa és kelje azokat a csábi.ó áormJjait amelyeke* a szegénység m gányos órain szőtt mayá­nak. Sajnos, ezekb az ábrándosba a férj mindent és m nde kit belekalkulál, kivé- vén a feleségét, az asszony ped g egyedül csupán a férjet ha.yja ki uj életiből. A statisztikus a nagy tőzsdei hosszokat egyenesen sorsharagnak minősiti, amely csupán arra alkalmas, hogy Csábitásnat tegye ki a házasfelek t. Az egyik köz­mondás romjain tehát megdic9őül a má­sik : a siker az erőseket leveri a lábukról, fenbéjázókká és e bizakodottakká teszi, mig a gyengéket óvatosságra és szerény­ségre inti. A harmadik magyarázat azt mondja, hogy belejátszik a tőzsdei hosszba és besczbe a tartásdij kérd se is. Hossz ese­tén a férj, aki orvul már régen v-lni akar, ur és gavallér nejével szemben, akit risz­téi, de már nem imád: hajlandó a leg­messzebbmenő anyagi áldozatra is, hogy visszanyerje függetlenségét, helyesebben, hogy ne kelljen többé egy levegőt szív ia édes Ki9 fel ségével. Bessz esetén hördül egy keserűt és morogva ugyan, de azért na yobb patába rögtönzése nélkül legyűri otthon a bablevest, semhogy a zsebébe nyúljon és utolsó dollárjai árán megvásá­rolja az áldott magányos ágot. Ugyanigy támad és védekerik az asszony is, aki megfelelő tartásdij ellenében boldog n va- Iík, az aprópénz azonban nem érdekli, in­kább él tovább a férje mellett, — akit szintén tisztel, de annál kevésbé imád, — semhogy igényét csökkentse. Így fest tehát az amerikai szerelem és házastársi boldogság a tőzsdei árfolyara- sugar k átvilágításában. A Szerelem pénz ós a Pénz szerelem, külön utón jár mind a kettő s ha néha találkoznak egy röpke pásztó órán, abból válás, vagy tőzsdei bessz «zületiU. Az amerikai statisztikus nem beszél a középutról. Az igazi bo dogságról, amely­hez nem kell vagym, elég annyi jövede­lem is, amennyiből egy család tisztessé­gesen megé, amelyhez nem kell viharos szenvedély, elég a kö c önös bizalom és megbecsülés is, amely nélkül nincs szere­tet ezen a boldogtalan földön. _________ (ó) LEVÉLPAPÍROK NAGY VÁLASZ* T ÉK BAN (Blockposta is) legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában. Megégette lábát a bakter Irta: SZABÓ ZOLTÁN. Éppen Szilveszter estéjére készült a faiü, sültzsir szaga terjengett az utcán, minden háznál kenegették a tepsiket, a gyomorbajos ember a külső levegőn is belebetegedett vol­na a különféle konyhai 11 átok szagolásába. A láncos kutyák is azért vonítottak, nagyobb főzési tervekről1 vitt hozzájuk hirt a szé, azt meg régen tapasztalták, hogy ilyen zsirszagu délest utáni éjszaka több csont vetődik elé­jük is. Ezért van az, hogy ünnepeken, ha a munkától megcsendesedik a falu, a kutyák is kihagyogatnak az ugatásból, ilyenkor a ház őrzésénél fontosabb a csontok eltakarítása. Szávuly Pétereknél' még csak alig füstölt a háztető. Máriskó is zsirozgatta már a vas­tag palacsinták alá a kerek sütő fenekét, fa­pálcikákra kötött ronggyal mártogatta-kene- gette el a csuporban olvasztott zsírt, de na­gyon csendben foglalatoskodott ,pedig a nyeles sütőt ugyancsak szokták csapkodni az asszonyok, hadd tudja a szomszéd, hogy palía- csintasütésre is jut a háznál. Ám hivatalos ál­mát aiudta még Szávuly. bá, mezítlábasán ku- corodott a kamrás-ládára, a lábát megfelelő biztonságba helyezte a tűz fölé s a talpa pont egyszerre pirulván a palacsintával; csodaál­mot húzott az öreg. Már hogy zakatolná fel őtet Máriskó, mikor -még a zsirszag se meri felébreszteni. Negyedszázada múlt, amióta egyfolytában ő a falu éjjeli őre s ezidőtájt azonmód aludt a kicsi ládán a jubileumot ért bakter. A kutya is gazdáját követi, hosz- szan elnyujtózva alszik az ágy végénél, de­hogy iş merne a lábára, vagy éppen a far­kára lépni Máriskó, mikor a kutya is hiva­talos személy, a falói által fizetett kukorica­járandóságban a kutya része is benne volt. A bakter kutyája mindig tekintéllyel birt a falu ebnemzetsége (lőtt, de az emberfajta is igyekezett őt elkerülni, kivált este kilenc óra után még álomnak is rossz volt éjjeli őrrel meg a kutyájával találkozni. Mig az uradal­mat el nem pusztította az „agrara“1, az udvari kutyákat is Szávuly szállította, jó mellékke­resettel' -emelkedett igy a baktertekintély, meg aztán roppant segítség volt, hogy vacsora után az udvari kutyák is egyenest a bakter- tanya felé vették utjokat s hajnalig Szávuly mellett teljesítettek szolgálatot, mitse törőd­ve az udvari magasabb védelmi érdekekkel. Ám azért a rangsort az ugyanazon eredetű kutyák is betartották, a bakter saját kutyája szögállatában a birkabunidába bujt éjjeliőr fe­jéhez hasalt s csak ritkán hajtotta le a fejét, állát támasztva oda leereszthetett két első lábára, mig a többi kutya, a sajátnevelésü udvarbaliek, csak az öreg lábához méltatlan­kodtak. Idegien kutya dehogy mert volína odajönni i yenkor, fájdalmas bundahiányossá­gok árán szokták meg, hogy ne lábatlankod- janak arra. Embernek és állatnak éjjel otthon a helye s akárki lett légyen, aki ezt megszegte, ha az utcára kitette a lábát, az éjjeliőr figyelmét el nem kerülhette, de nem is az ilyenkori igazolástól rettegtek a kénytelen-kelletlen ut- rakelők, inkább a kutyahad miatt átallották a hivatalos kérdőrevonást Természetes, hogy az őrködő csapat nem ismert féléimét, csak olyankor ugrott talpra izgatottan az elbiza­kodott társaság, ha csendőrsip hasított bele .az éj csendszőtte leplébe, ez már olyan fel­jebbvalói jel volt, amire meghökkenve hagyta oda a tekintélyt és indult jelentkezni ez éj­jeliőr és ebszemélyzete egyaránt. Az ilyen Találkozás pihenje jelentett, az éjjeliőr beszá­molt tapasztaltatairóL, titkos megfigyeléseiről és további utasításokat vett át; az emberfajta ezalatt ki a botjára, ki a puskájára támaszko­dott, a komondorok pedig körbe guggolták a tanácsot és szolgálatkészen seperték fel az ut porát a hivatalos társaság erüsszentési gyö­nyörűségére. Két domb alján terjeszkedett el a faöu, csak az utóbbi években merészkedett egy-egy módosabb ház a domb oldalára, a két tetőn egy-egy templomtorony versengett az ég felé. Úgy a magyarok, mint a románok ereszes padot állítottak a tanaplomkerités bejárata mellé, igy a legistenesebb embernek mindig az éjjeiőrt csúfolta a falu, mert ő tartózko­dott a legtöbbet a templom közelében. Ha a csendőrsip megszólalt, rendszerint valame­lyik templomtól igyekezett alá az öreg Szá­vuly, útközben a kiálló köveket kongatta s mint mentében mindig, a kutyákhoz hajitott egy-egy szót, mig azon gondolkozott, hogy miféle újabb ravaszsággal igazolja a csendőrök előtt a maga éberségét és a falu békességes mivoltát. Az utóbbi időben többet a román templom padján kapták az éjjeliőrt a csend­őrök, ugylehet azért, mert a magyar tem­plomtól tűzgyújtónak kezdték hordani a zsindelyereszt, vagy talán éppen azért hord­tak, mert kezdte azt elhanyagolni az igény- bevéted! az öreg Szávuly s ez lehetett . az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom