Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-24 / 46. szám
1936 február 24. BLLBNZÉK 7 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Napiáram III van elöltem, az íróasztalon. megbeszélésünk szerint fél 11 -kor s azoPapirtömb, mely az egész évet magúban foglalja, egy keménypapírra ragasztva. Micsoda merész, istenkisértö, szemtelen előlegezése a jövőnek, ez is szükséges házi holmi. Ha turkálok lapjai között, ugg rémlik, hogy valami megnemengedett, lidérces vándorlásra ráhdulok. Itt az ujjamat perzselő hőség süti, a nyár heve, ott meg fagy dermeszti, mert már arra a tájra érkeztem, amelyen tél van, hideg szelek süvöltöznek. De vájjon eljutok-e majd odáig a valóságban? 4 hétköznapok neve és száma kékkel van festve, az ünnep és vasárnapok neve pirossal. Ezekben a kis kalitkákban dalolok én, ezekben a kis börtönökben i élek. 1 Sok ilyen naptárt nyüttem már el. tv- J tizedek óta minden január 1-én újat vásárlók s december 31-én szemétre vetem | a régit. Korán megtanultam, hogy nem szabad nagyot tervezni — a pokol is jószándékkal van kikövezve — hát inkább beérem azzal, hogy megtegyem azt, ami tőlem telik huszonnégy óra alatt és Icljesitem a nap kötelességét. Die Pflicht des Tages, ahogy Goethe ajánlotta. Ennélfogva sohase tökéltem el, hogy a következő évben valami nagyot alkotok s megírok egy korszakalkotó munkát, sohase fogadkoztam, hogy a legközelebbi évtizedben majd megváltom a boldogtalan emberiséget, csak arra törekedtem, hogy hétfőn lehetőleg 9 órakor keljek föl, kedden 11-ig kijavítsam ezt vagy azt a kefelevonatot s szerdán délután 4-kor fölhívjam telefonon egyik barátomat, akivel beszélni óhajtok. Így a naptáron bizony meglehetősen szomorú és egyhangú életem képe. Olyan, mint egy menetrend. írás, tárgyalás N.-el, levelek, főpróba, tea M.- nél, megint irás stb. Csupa robot. Közben csak úgy nyílik számomra egy-egy pere véletlen és váratlan öröme, műsoron kívül, mint a járda kövei közül a csenevész virág. Nemrégiben kezem ügyébe került egy tizennégy év előtti naptárom leszakított oldala. Nagyon elszomorodtam. Neveket láttam ott följegyezve, melyek viselői azóta rég meghaltak, telefonszámokat, melyek azóta rég eltűntek, az állomásokat leszerelték s tulajdonosaik olyan helyre költöztek, alig két méterre a föld alá, ahol többé semmi közölni valójuk nincs senkivel. Én pedig, amint a nap- j tárom igazolja, akkor bolond módjára loholtam hozzájuk a találkára, G-tól 7-ig egy kávéházba, telefonoztam is nekik, wr-MJKKxmmmmmmtmmmmruaBaHmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmummâmamummswmr ■ kát a könyveimet készítettem elő kétsecj és reménység között, melyek már ugg hozzám tartoznak, mint a csontjaim. tíorzongó dolog farkasszemet nézni a naptárral. Valaha a középkorban a szerzetesek asztalán egy homokóra állott, meg egy vigyorgó koponya, hogy emlékeztesse őket a múlandóságra. Nekem erre nincs szükségem. A homokóráit meg a vigyorgó koponyát pótolja előjegyzési naptáram. Amikor elintéztem ezt vagy azt a kötelességemet, az előjegyzést vastagon áthúzom ironnal. Amikor elmúlik egy nap, azt is áthúzom még vastagabban színes ironnal, hogy össze ne tévesszem azokkal a napokkal, melyek még előttem vannak s bizonyos kaján örömmel külBvéma. (február.) Akarattal irom igy: Bréma, és nem Bremen. Habár nem vagyok hive az ideqren nevek elmagyarosi- tásának. De Brémát rég^n valóban Brémának hívták, erről tanúskodik a városnak egy régi, a tizenharmadik századból való cmierköve, ahol a két oroszlán alaít igy á'l bevésve a név : Bréma. Ezt is, mint a töbsi Hm^a-várost teng réczn pék aiapi- 'ották, nehéz mun ám, nehéz életű, nehéz kezű embarek, legalább is ilyeneknek gon- dolrm őket az épületeik uUu, amelyek évszázadok óta őrzik emlékeiket. Nehéz formájú, súlyos épi‘mények ezek a régi brémai házak. Valami rideg komorság su- lvosodik rájuk anélkül hogy ünnepélyeseteké válnának tő'e, mintha jeleznék, hogy a város éle'e nem ünnepnapokból, de komoly és fáradtságos hétköznapokból állt. Mckéz és komof épületek A Dóm hatalmas és komor, szinte természetes, hogy ólomkamarája van, ahol nyitott koporsóban sokszáz éves halottak fe- küsznek és megfekete 'e t, megszáradt arccal terád ák a látogatót. A Iá oqatót sem ragadja meg semn ile'e ünnepélyes érzés, az olomkamara i Irt ezeréves is, de Ehet akár e észen modern : a forma nem je'ent j Uegzete^ségeh A látogató nyugodt közömbösséggel tu 'omásul vesd, hogy ez a feke’ecsontu legény egy diák volt, akit párbajban me öl'ek, az a szakállas másik h:res hadvezér és amott csodaszép horceg- assTony. Csak éppen u y, mint ahogy tudomásul veszi az i , hogy ott fent a feldöm nyugalomba, mindörökre, abban a biztos tudatban, hogy többé nem kelt vele. vesződnöm. Érdekes, a hét végén mindig elégedettség fog el. Tulvagyok ezen is, gondolom s letépem a naptár oldalát, a lombos időnek egy clsárgult levelét, beledobom a papírkosárba, hadd hervadjon ott a többi avarral. A hétfőt boldogan köszöntőm és valamit várok tőle. Hogy mit? Ismét többet éltem egy héttel. Ismét kevesebbet fogok már élni egy héttel. Az érzés bonyolult és zavaros. Életvágy és halálvágy van benne együtt, rejtélyesen elkeverve. Sírnom kellene, de én mégis örülök. Shakespeare egy bolondja szájába adja ezeket a sorokat, melyeknél a bölcsek se igen találtak ki bölcsebbet: „Tíz óra így látni — mondta — hogy halad az élet: Egy órával ezelőtt még kilenc volt, Egy óra múlva mciris tizenegy lesz S ekkép mi óráról-órára élünk És óráról-órára rothadunk. Aztán a mese véget ér.“ Hansa-városbál aggatott nyúl, vadruca és fácán már több ó e lógnak a szegen és kísérleti célokat szolgálnak. A látogató csak akkor döbben a valóságra, mi or mcgáll a régi Rola"d-szobor előtt Németország legrégibb Rolandji, hogy milyen idős, azt senki sem tudja megmondani. De olyan kopott és olyan öreg szegény és mé is olyan szalfa egyenesen áll a tér közepén, hogy meg kell állni előtte. Amikor pedig az ember erről a szoborról újra visszanéz a környező házakra, egyszerre úgy érzi: megértett mindent. A nehéz é komor formát, a barátságtalan boltiveket, a durva tömörséget. Hogy mindez energia és küzdelem és a könnyedségre soha nem érkezés. Hogy mindez nyugodt sietés és céltudatos kerülése a f leslegesnek. Hogy amit itt régen építettek, azt századokra szóló otthonnak akarták, nem hiúságnak, hanem védelmezőnek, alapnak, hazának. Egy ember teremi egy uícái S amikor a Bötcherstrasse sarkához érkezünk, már b rátáink ezek a durva vonalak. Bö cherstra se, mintha ollóval vágták volna ki a múltbóls úgy ragasztó ták volna ide, játsz dozó óriásgyerekek. E.y egész utca, keskeny és zegzugos ós csupa régi ház. Az utca gazd ja: Ludvig Rose- lius. Egyetlen ember, aki megtervezte és megteremtette ezt az utcát, genmn büszkeségből, városáért rajongó polgári öntudatból és — súlyos pénzekből. A történet az, hogy ezt az utcát le akarta bontani a város, mert az épületek lk rozogák és egészségtelenek voltak, az utca 9zük és piszkos. Ros lius pedig megvette az utcát, minden házat külön s ö maga bontatta le az egészet és építtette újra fel, szobrászok, festők és építészek segítségével ó-brém i stílusban. Az utcát is kikövezhette és rendbe és tétette a most tisztán és komolyan áll a Bötcherstrasse, idom- talan köve n büszkén hordozva a brémai polgár múl ját. Robinson Crusos ház. Roselius ház. S egy másik a hires festőnő: Paula Becker Modersohn nevét viseli. Különös házak. Sza álytalanok és szögletesei, valami ősgyermeki naivitással művésziek mégis, mindegyik más és mindegyikbő előtör valami v dúl rendellenes vonal, valami komor a9szimmetria. Minden ház belül muzeum. Sok száz éves berendezés, régi polgári házak régi szokásait me örökítő szobaelosz'ások, bútorok, edé -yek, eszközök, könyvek, képek, szönyegrk, ékszerek. Ha nem úgy néznénk, mint múzeumot, hanem m.nt amit muta ni akar: e y régi polgári lakás, ak.tor azt mondanánk rá, hogy túlzsúfolt és mesterségesen összehordott. De úgy nézzük, mint múzeumot, és mint Roselius-muíeum, elnyeri legteljesebb elismerésünket. Nehéz; lehetett ezt igy összeállítani és sok pénz kellett hozzá. Nagy értékek hevernek ott, kamatozás nélkül. Egy szőnyegért például négyszázezer márkát Ígért egy amerikai. Megcsodáljuk ezt a szőnyegek Szép, nagy szőnyeg. Nem sokat értünk hozzá, de megállapítjuk, hogy négyszázezer márka zép összeg, éppen tízmillió lej. Ha ezt a számot ezerlejei kből összefűznék s szőnyege csinálnának belőle, talán még néhány éhes család is elférne rajta, odahaza nálunk. Megbokrosodom nacionalizmus A Bötcherstrasse nagyon nevezetes. Folyóirat jelenik meg ezen a cimen s talán ujjal mutogatnak arra az idegenre, aki Brémában járt 3 nem látta a nevezetes utcát. Ső , könyvet is irt róla a ^ tulajdonos. Ez az éppen, amirői még szólni akarok. Mert a könyv szép és vastag és tele van gyönyörű fényképekkel. Tele van a munka gyönyörűségével, a mult dicsőségével s a jövő bizalmával. Es ez mind szép és igaz dolog, min1 ahogy szép és igaz dolog a munka önelégült büszkesége is és jogos a babér, amivel a munkatárs ik egymást és a várost koszoruzzák. És tudjuk raindany- nyian, hogy a német nép múltja nagy és dicsőséges és r.agy és dicsőséges lehet a jövendője is, mert erős nép, komoly nép, doljgozó nép. De. Es itt van az, e mögöU a kis „de“ szócska mögött, ami jellemző hiba sok szép ós nagy német Írásban, szóban és cselekeBréma és a BökSienlrasse Levél az ősrégi oka annak is, hogy a magyar templom me! ől egy régi sírkő is eltűnt, sohse került elő, pedig erősen mondogatták a faluban, hogy az Albuék uj háza előtt hasaik a lépcsőbe a feliratos sírkő, de hát kettérepesztették, igy ki ismerhetné meg. A személyeknek és helyzetnek ekkora bemutatása után figyeljünk oda az öreg Szá- vuiyra, akkorát hortyantott, hogy bek rázkódott tőle s a kutya is felrettent, ő maga nagy köihincseléssel meg krákogássa? fordult hanyatt, karjait hosszas nyögéssel feszítette a levegőbe, rábaival majd feldöntötte a tűzhelyet, még jó, hogy forró volt a sütő oldala, mert kár esett volna a drága vaseüzhdyben, igy csak az öregnek a féltalpáról sült le a bőr. Akkora szaporasúggaf ugrott fel, hogy a kutya is védelemre iramodott, de hiába volt mindez, úgy felhólyagzott már a talpa, hogy csak a Máriskó faolaja segíthet rajra. Keserves fájdalom űzte el az álmot szeméből. A kutya hizelegve közelített, de Száyu'iy bosszúsan öklözte nyakba: — Eredj a fenébe, nem látod, hogy megégettem a talpamat! — Hát az honnét tudja? — mondta Máriskó. — Láthatja! — Látja, látja, de nem tudhat róla, szegény! — Fogd csak a pártját, sze a kutya mindig elsőbb vök nálanmál! — Ne tegyünk rá káposztalapit? — kérdezte Máriskó, gondoskodással akarván elhárítani a fenyegető viharfelleget. — A ménkő tudja, mát tegyünk, de nagyon fáj! — szorongatta lábát az öreg. Be íujhasson a sebre, de hiába próbálgatta, nem szerette volna lábát a szájáig vinni, hogy reá" ment, talán az a szűk harisnya se engedte, valami a dereka felől nem akart engedelmeskedni, már vagy a harisnya, vág)'- az ötven év, de az egyik visszatartotta, pedig meggyógyulna a lába, ha reáfujhama s jó is lenne látni, hogy mi tud olyan keservesen fájni rajta. Máriskó szolgálatkészen, guggolt az öreg elé, ő meg is nézné a sebet, de Szávuly a világért et! nem engedné két markából a lábát, ahová befogta a faolajozás u-tán s egy helyben nem szenvedhetvén a fájdalmat, bölcső módjára ide-oda ringatja magát a ládán s úgy jajgat . meg panaszol, mintha éppen a hátpecsenyéje esett volna'le. Szegény Máriskó tehetetlenül kuporog előtte, a kutya is csóválja a fejét a rendű'lenesség miatt, de hiába, az úgy bőg, mintha a fogát húznák. Mindhárman a Szá- j vuly lábával voltak elfogLava, egy cseppet a : sajnálkozás is lekötötte, se nem láttak, se ; nem hallottak miatta, nem csoda, Pa oda- I égett a palacsinta. j Ég vadaim! — kiáltott mérgesen az i öreg. Máriskó ijedtében tulhirtelen akarván I guggolásából ralpraugrani, a nekifeszitéstől kicsúszott a lába s mágia is a derekára billent úgy, hogy kilátszott a csizmaszára. így eshetett meg, hogy ketten szemberingatóztak, az egyik a ládán, másik meg a földön, a kutya nagy ámulatára. A derűs helyzet láttán vinnyogásba tört ki a kutya is, azt már ő tudná, hogy a furcsa események, vagy pedig a neki jutó égett palacsinta miatt örvende- : zett-é! Erős zsírfüst lett a szobában, mire I Máriskó nagy szégyenkezve felegyenesedett, ' Kár volt a sietésért, mert megvolt a restel- lenivaló s a palacsintából se vök mit menteni, odaégett biz az, úgy látszik, ennek í vinnyogott a kutya. — Ez aztán odaégett! — Az oda. — Kár! ... De mind nem vöt Ina baj, ha nem fájna úgy a lábam . .. Hogy megyek el igy az irodára! — Miért akar kend odamenni? — Akar a fene! — Hát?-— Az őrmester mondotta! — Elmegy majd reggel. — Késő! Ma keli! — Parancs? — Afélíe. . . Vége a szolgálatnak, lia ... át nenr térek a román vallásra! Ma kéne valamit intézni. — Ne beszéjen kend! — szörnyűIködötc Máriskó. — Pedig úgy van. A muht héten megmondotta, hogy csak így maradhatok a hivatalos szolgálatban. — És kend megtenné ezért a bakterségért?! — Azt mondta az őrmester, hogy nem is vagyok magyar. A nevem tiszta román. így mondta! — S aztán!? A keresztvizet melyik őrmester tudja letörölni? Már én igy esküdtem meg kenddel a papjuk előtt! Az Isten Őszentfel- sége azt is teltette volna, hogy kend románnak szülessék s altkor ott is keresztelték volna, de az Ur másként akarta! — Igen, de most az őrmester ur akarja! — Az Isten akarata előtt mindenkinek meg kell hajolni. Úgy van jól minden, ahogy a Fennvaló akarja. Ha a jó Isten minket igy teremtett, nyugodjunk meg abban! Hát nem bűn: az Ur akarata ellenére tenni? — Az őrmester ur nem törődik az Istennel! —« Pedig törődhetne. Megmondtam volna én neki, hogy már az Isten akaratába is ne szóljon belé! Meg biz én! — Én pedig erősen gondolkozóba estem.-— Már ilyen gondokba ne essék kend, mert aki csak úgy vaktában elindul s aztán a gödörbe esik, az nem tudhatja, mi van a gödör fenekén. Lehet, hogy majd menekülni szeretne belőle, de nem segíti senki, még a jó Isten se. — Nem gondolsz a száz véka kukoricára? — Jól néznénk ki, ha a mi őseink is kukoricáért vették volna a hitüket! — S hát a fizetés? — Nincs annak áldása! Csúnyább ez a bamistanuskodásnál is! —• Erősen törtem már az eszemet! — Be is törne kendnek a feje úgy, hogy nem érne több bo dog napot. Más bakter akad elég, de kendet még; a sírba se követné a nyugodalom. — Mégis jól éreztem én, hogy neked előbb nem szóltam a dologról. — Akkor is csak ezt mondtam volna. Még titokban se lehet ilyeneket eszünkbe forgatni Isten verése nélkül! Azért égette meg a lábát, lássa! Na menjen, ha tud! — Nem lehet reálépni! — örvendezett titkon az öreg. Már nem bánta az égésokozta heves fájdalmat, bo dog volt, hogy tehetetlensége egyezett a felesége akaratával. Régi rongyba csavarra lábát s közben mindinkább megbarátkozni próbált a gondolattal, hogy huszonöt év után anost először szegi meg; az őrmesteri parancsot. Máriskó lángpiros arccal! forgolódott a tűzhely körül, talán a melegtől is, de inkább a Szávuly gondolatai miatt égett az ábrázata. Szégyelte magát a jó asszony az életepárja helyett is. Szávuly gondolatai a szomszéd faluban ke-
