Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-17 / 40. szám

1935 február 17. ELLENZÉK VASÁRNAPI GONDOLATOK Sablon helyett i'csillag 1. Meg kell állatiunk pillanatra, mert ha­tárkőhöz rrk'ztiink. Tize hat éve múlt es ik karácsonykor, hogy Érd lyben a maga 1 búira próbált felemel <edni gyönge tér­deiről a magyar irodalom. Sokminden tör­tént e tizenhit év alatt, sokat bo orkáf, e etlett-botlott a gyermek, mig el ő cipőit einyütte, azután is sok és sokféle gyer­mekbetegségen kellett átv'szrin e. Ma már bizonyos ággal meg lehet állapi! ani nemcsak azt, hogy járni ud, de azt is, hogy a tör­ténelmi vihar és az erdélyi föld nászából csodagyerm k született, mely tizenhat éves korában olyan művészi teljesítményekkel lepi meg szüleit és mestereit, aminők fel­nőtt, pa inás irodalmaknak is becsületére válnának. Kétségtelen, hogy a gyermek már eddig is számos jelét adta nagyrah'vato tságán ik. De az elfogulatlan szemlélő^ azért még nem alkothatott egészen tárgyilagos képet róla. Sikerei már voltak jócskán, de ezek­kel kapcso atban a körülményeknek is sokmindent lehetett javára írni. És külön­ben is: a s kér nem fokmérő ott, ahol valamely mü észi alkotásuak értékálló vol­tát kell megállapítani. Ilyen szempontból talán egyedül a Kuncz Aladár Fekete ko­lostora jöhetett számításba, melv minden mondatából csakúgy leheld az időtlen mü­vek illa'át. Csakhogy a Fekete ko’.os or abban az értelem en nem erdélyi regény, .hogy magán viselné az itteni élet és az itteni < ondolkodás kétcégbe vonhatatlan jegyeit Európai könyv, a legjobb értelem­ben, ami éppen eb get mond, de valami mást, mint amit az erdélyi magyar iroda­lom fejlőd si vonalából természetesen ki­nőni képzelünk. Kunez Aladár már magá­val hozott közénk olyan csiszolt, annyi a érett művészi kifejezőkész-éget és embe - látást, h gy ezen már lényegesen nem vál­toztathatott és nem is változtatott az a véletlen, hogy közben szülőföldje fölött a pol t kai h talom gazdát cserélt. Tamási Áron a szemünk láttára bom­lott ki a mi sorsközösségünkből. Csírázá­sa, szárba szökkené e, virágba borulása mindenkit izgatott és érdekelt Vackor lesz-e belőle vagy nemes, zamatos fűsze­res izü császárkörte? Furcsa zegzugvona- * at mutat a fejlőd se. Szárnyal, esapong, „meg-megszőki magát“, mint jóvérű fiatal c-ikó, nyugtalan, mint maga leírta hősei, nvug’alan, mint a falu és a nép, melynek szülötte. Érzi és érezteti az erejét. Az íven jelenséget a sima középszer és a boldog rothadás hivei eleve ana émával szokták sújtani. Szerencsére van olyan te­hetséges, hogy még a jóakarói sem tudják megszelídíteni. A maga törvényei után iga­zodik, de nemegy ízben bizonyságott tett ■ mellett, hogy meg van hozzá a törvény­hozó hatalma, mriy parancsoló erővel j kényszeríti meghódolásra eUenséges tar­tományok népeit is. Nem lehet kitérni az i azsá a elől akkor sem, ha minden por- cikád ellenkezik s lázadozva kész tagadni, hogy csakugyan ez volna az igazság. Mert a következő mondat megveszteget. Olyan iró áll eléd Tamási müveiben, a it nem igazolni vagy tagadni, akit szeretni kell. Mert nagyon emberi, mert nagyon esendő 8 mert hullásában is boszorkányosán ked­ves vagy meginditóan szép. S ha nekivág a magasabb levegőrétegeknek és szárnyai­ra kap: őrön és gyönyörűség onnan a magasból kísérni merész röptét és alá.e- kiteni e föli hal ndó férgeire az ő sas­szemével. Játszik. Önmagával, hőseivel, olvasóival, bírálóival, Művész. Még akkor is ha elrontja a já ekot és m gkeseriti vele a maga és a mások örömét. De mi­kor eltalálja a hangot, nincs az a biztos kézzé: elröpitett nyílvessző, mely olyan pontosan eélbatalálna, mint az ö játékos tolla 2. Ábel kalandjainak hármaskönyve min­denesetre telitalálat. Nem hiszem, hogy tévedne kortárs-megitélésem, de ennek a bolondos <~dbénak olt látom a helyét Don Kihó’e, Gulliver és a Reineck' Fuchs tár­saságában. Történése benne játsz k a mai időkken s mégis minden időkre érvényes mindaz, ahogyan a székely jellem és vér- rrér éklet az őt há ára kapó sorsváltozá­sokkal szemben megnyilatkozik. A rnan- chai lovag, ideálok félszsg hőse, mennyre emberi és mennyire spanyol. Mennyire mai és mennyire a miga korának kifeje­zője mégis. Hát Ábellel sincs másképen. Elsí könyvében gyermec, mint minden gyermek, azo ban meg van benne a szé­kely gyermek sok-sok külön jellemvonása is. Aztán kamasz lesz. Csúnya kamasz, nem is mindig rokonszenves. Néha erői- tete t helyzetkomikumok hőse. De ha utá- nagondoliink, mindaz, amin keresztülmegy s amin keresztülh jszolja magát, csak ka­maszkorában esketik meg az emberrel. Székely emberrel — pláne. Most megje­lent barma lik könyve már a kialakult fiatalember gondolkozásmódját vetíti elénk, de S7é;ely ez is egyúttal, az isten akár- hová tegye. Sohase fog benőni a fejelá- gya, még negyvenéves korában se, mint a svábnak, d- mindé; h lyén lesz az esze s a szive. Ha itt-ott el taiálna lágyulni, eí- gányke-eket vet a következő pillanatban, mert az olyan kiéri nemzet számára, mint az övé, kész veszedelem az ellágyuLás. É 'érnék kell maradnia, ha élni akar, már­pedig élni akar, mert az élet szerelmének erős nagy tüzei lobognak henne. Egyedül ven az egész világon s úgy kell vinnie a dolgait, hogy egészen élőiről, csak saját erejéből alapozhatja meg a maga szeren­•iGjét. M*rt ahol nem ismerik, ett ninea semm támasztéka vele szemlén a meg- Ítélésnek, ahol pedig ismerik, ott Den gyakran félreismerték a múltban. Priusza van, amelyet egész emberségének latba- vetéaével kell és lehet csak kiegyenlítenie. De ha alaposabban megforgatjuk a dol­got, minden ember helyzete ilyen a világ­ban, csak a szerencséje több vagy keve­sebb aszerint, hogy milyen körülmények közé sodródik. Ábel nem akar sodródni. Ő sodorni akar egymaga, egé'z Amerikát, ha tehet­né. Heteken keresztül kénytelen kilincs­formákat mintázni a rézöntőben, mint a többi sablonmu lkára fogott mai rabszo’ga, de benne a nemesebb részt nem elégíti ki ez az egvhangu foglalkozás. Ő minden­képpen próbára akarja tenni az erejét és képességeit, hogy ország-világ lássa, kicsi ember létére milyen nagy tettekre képes ő. A fiatalság pezderkedése ez, d^ a szé­kely fiatalságé éppenséggel. Előbb a bi- valyerejü trópusi óriások állati munkáját akarja elvá lalni az olvasztókemencék mellett, a filippiiiekét, (akiket a benne elevenen élő vallásos nevelés a filiszteu- sokról állandóan filipp usoknak neveztet), de ebbe majdnem beíepusz’ul. Akkor ész­szel akar kitűnni és kilincsformák helyett csillaqokat kezd gyártani a saját fejétől. Persze kidugják az üzemből. Ezt a k esi részletet el kelleri mondani jellemzésképpen. De azt is el lehetne, hogy akármdyen kicsi is a székely nem­zet s aká mennyire is egyedül van a nagy­világon, valami különös csodaképpen min­denüvé jut belőle, h gy a székely Ábelek szive a sok viszontagság közepette meg tudjon meleTedni o’ykor egy-egy családi tűzhelynél. És végül örök éle re szóló ta- nulsá ot szűr le magának: az ember célja az o thon. A székely nép különös kalan­dozás! vágyának kielégülése után az örök hazav^gya -ozás: ez a másik, finom vo­nalakkal kimetsze't je lemvonás lép ki a harmadik Ábel-könyvből, mely méltó be­tetőzése, koronája az egész műnek. És együtt az egész: határkő. Valamikor az irodalomtörténet Ábelen inneni és Ábelen tuli szakaszokra fogja beosztani az erdé­lyi irodalom fejlődésinek útleírását. És nemcsak a mü tartalmi értékei miatt, de valami máséi't is. 3. Ez a más pedig az erdélyi irásmüvészet k fejező formáinak kiteljesedése ebben a műben. Ábel harmadik könyve egyesi i magában azokat a stiláris jó ulajdonságo- kat, melyeket különváló jelentkezésükben hcl erdélyi, hol magyar, hol európai jelző­vel szoktuk megkülönböztetni. 0 van ez a nyelv, melyhez Tamási a fejlődés rend­jén eljutott, miuth i századokon át csiszo­lódott volna iiyen engedelmes eszközévé Írójának'. Mintha nagy elődök formálták volna ki. Mintha olyan stilushagyomá- nyokra tudna támaszkodni, aminőkkei csak nagy nyugati litteraturák művelői dicsek d etnek, akik e hagyományok bir­tok ban a később kifejlődött középdunai és közelkeleti prózával szemben születé­süknél fo;va hatalmas térelő ínyei rendel­keznek. Mintha — mint ezt az arisztok- ra ákról szokták mondani — elsőosztályu szab id eggyel születtek volna bele a tár­sadalomba. Tarnásinac ehhez tizennégy esztendő kemény munkájára volt szüksé­ge. Egymaga feszült neki, mint Ábel, mi­kor a „fikppeusok“ munkáját vállalta, de végül is sikerült. A székely népi nyelv­ből, a katolicizmus nyelvi hagyományaiból és a mai magyar irodalmi nyelvből font színes, hajlékony ostor ez a nyelv. Minden alkotóeleméből éppen csak annyi van ben­ne, amennyire a pillanatszülte mondani­valónak okvetlenül szüksége van. Tájnyelvi kifejezései ebben a: ötvözetben már úgy hatnak, mintha márArany János vagy Am­brus Zoltán is igy használta volna őket. Telitik az irodalmi magyart, koncentráltabbá teszik s itt-ott olyan gyöngéd kifejezőké- pességüvé, aminő gyöngédséggel csak a népi költészet tud egy-egy szerencsés for­dulatában megszólalni. Ez a nyelv kü­lön diadal és eredmény azáltal is, amit kifejez, de azzal is, amit elhallgat. Tamási művészetének egyik legmagasabbrendü eré­nye, hogy csaknem minden szavát tova- I zengeti az olv^ sóban s hogy az olvasónak Párbeszéd a természettel Irta: Bözödi György Ő'szel, amikor a halál bódulatában meg­bomlott az egész természe és egybefolyt az élet az elmúlással, soha nem tapaszt lt nyugta’anság fogta el a Józ ef szivét. Az a nyugtalanság, amit csak a fiatal érezhet, imig u^y á.l előt'e az élet és sz egész világ, mint egy színjáték, amelynek kez­detét és végét nem ismeri. Meg megma- gyarázha atlanul és ös zefü jgéstelenül tűn­te k eléje a dolgok, az élet, a halál, a ta­vasz és esz, a napsugár, ami az öregek- né már mind magától érthető, egyszerű és kétségbeejtően világos. Az őszi napsü- iésb'n, amikor szárnyra keinek a mada­rak és szárnvra kelnek a fák 'evelei, anr- lyeknek pedig haláluk a re ülés, József is nekivágott a hegyeknek, mintha szár­úvá nőtt volna. Faggatta a földet, a ter­mészetet, hogy árulják el az élet titkát. Magányos nagy nyárfa állott a hegyol­dalban egy vizmosta szakadék szélén, cse- 'ppdezett fehér héjját bontogatták a szelek. — Hova lett a sok leve1 ed, nyárfa! — nézett fel a tetejébe, ahol a vékony piros ágak egy áshoz verődve muzs káltak szo­morú nótát. — Siratod-e őke , va~y jól­esik az egyedü hagyottság ? Elrepültek mind rólad, látod e, mihelyt az ősz szele m gesopta ezüstös lapjukat s a hóhármat megcsípte piros száruk tövét. Szárnyuk ,cet s te itt maradtál árván, megkopa­szodva. Hova lettek, mutasd meg őket, mert nem haltak meg, tudom én jól. Egy sincs alattad, elrepültek szabadon, szét a begyeu, mind. Az árok melyére is csak az hulU, ami eltévesztette irányát. — De repülök én is szabadon, mert szárnyas lelkem van s úgy vág vele ászéi, min' az aranyos levelű ágak közé. Körül ekint a puszta mezőn s kacagó csőd lkozással kérdi. — Hova tett körülötted minden, amit a nvár nevelt föl? Hova lett a vetés, hal- iám kacasi vissza az én kacagó arcomba, öreg fa ! Kacagj vissza, te nyugodalmasan lefeküvő szántóföld... Hova lett a sokezer délceg szál gyermeked, hova lett a buza, amit esztendőn keresztül felneveltél... Ha felnőtt a fiú, bizony hogy útra kelt innen, csak a gyökere maradt it neked, amit megfogtál és görcsösen szorítottál magad­hoz, mint szülőanya a messze útra kalan­dozó gyermeke kezét... —- Elszabadul a földtől a termés, ha közeledik az ősz. A faluba vándoroltak ők, a fiaid, oda vitték termésük izét. Csak a föld, csak a fa marad egybelyt, mint az édesanya. — Kacagjatok velem, mert vig most minden fialok. Buzaszemből kenyér sül pirosra a kemenceben, a polyva p dig — a könnyű polyva — táncol a széllel a csűrös kert közepén. Kacagjatok velem, hDz márt növeltetek fiókát, ha nem azért, hogy szárnyra eresszétek, ha eljön az ideje. A szántóföld és a nyárfa megszólalt pa­naszos hangon s egyforma volt a szava. — Megtudsz-e vigasztalni te szárnyra kelő fiú minket ? B zony nem !... Könnyű a ma árnak sorsa, mert vele repül a fiá­val. Gyermek út a maga gyönyörűségére neveli fel, olyanok lesznek azok is, mint ő. De a mi $ ye mekeink mások, mint mi vagyunk és másoknak szereznek gyönyö­rűsége csupán. Nekünk a bú marad meg utánuk... Szebbé, drágábbá neveljük gyer­mekeinket, mint mi vagyunk, életünket bennük halmozzuk fel, ez a mi gyönyö­rűségünk... S nem tudjuk, mi lesz belőlük, nem tudjuk kié lesznek, mint ahogy az anya sem tudja, mivé válik a fia, ha sze­rető szivével felneveli. Mi itt maradunk kopaszon a tálbe, uj szántásra várunk megint s gyermekeinkről nem tudunk töb­bet semmit soha... Menj, kérdezd meg édesa yád ól, igy van-e. Tudja jól ő is. — Az öregasszony mind bánatos, de a fiatalságé a kacagó kedv, — Te csak a repülő fecskét nézed most még... A föld bánata csak akkor kapja majd meg a szived, ha neked is gyerme­ked lesz és felneveled. — A fecske s a daru útját kisérem, mert úgy szállnak, ahogy az én szivem szeret repülni. S látjátok-e, igazam van !... Min­den felszabadul a világon ősszel. Nézzé­tek meg az erdőt, hogy otthagyták mada­rai, akik énekeltek benne, amig szép volt!... Hogy ott hagyták egyszerre a le­velei is, ahogy fiatalsága igéje lejárt és el­repültek egyenként, mint a madár. Az énekesek helye csak ott van, ahol a fia­talság élete nyilado rik. Hogy dalo hatná­nak olyan vigan, ha a ti sorsotok bánatát megéreznek egyszer ?... — Lássátok, ők szárnyrakelt fiatalok örökké, még ha anyák is, ti pedig az élet szülőivé maradtok, bánatosan. — Ti vagytok a fö d, ők a madarak s én az ember, aki a földön járnak. De az énekesek közé repül fel a szivem s tor­komnak hagja van, mint a pacsirtának. Az ember nem fiatal ö ökké, sem nem öreg, mint a inadár vagy a fold. Mind a két őből része van s annyit vehet egyik, bői is, másikból is, amennyit a szive elbir. — Fiatal vagyok ón! és minden olyan a határon, mint a szivein Î Láttátok-e, hogy a tövises ördögszekér megindul ősszel a kopasz hegy tetejéről s zörög lef lé. Az sem repül e yébkor, csak most. Nézzetek szét a falu irányába, mivel van kidiszitve a völgy? Arany szálak indultak el felette, mintha nyugtalan szivü lány játszadozna veiük. Lá jálok-e, száriyra kelt az ökör­nyál, egyik pópijemfa kopasz hegyétől a másik g aránvas hálóban hintáziK a bo­gárka. — Éneke van a mezőnek s énekem van nekem D, hallotátok-e a hangom ? Kacag és szé'fut szeme a határon. Széí- fut a lelke is és ő nem udja, merre le­gyen el, hova iramodjék ham mabb Énekel, mintha ezzel akarna egyhelyr • terelni min­dent, hogy fiatal karjaival átölelhesse. ímtM líiráhpté Szálló Bisdap?sf, IV., E wetam-ule3 5. — 100 modern kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterem éi kávéházi­ban minden este szalonzene, — Menü: Peng®. — As Erzséh 38-pincéban egy pincér rendszer t

Next

/
Oldalképek
Tartalom