Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-13 / 11. szám
1 $3$ /Műaúr i 3. ■ÉLtÉNiéK & Â Kiétf vilá M római megegwezé után KOLOZSVÁR (január). A külpolitikai hét Laval és Mussolini római tanácskozásával kezdődött és a rendkívüli népszövetségi tanácsülés megnyitásával végződött. Ez a tanácsülés dönt a Saar-vidék további sorsáról a vasárnapi népszavazási eredmények íckintetbevétele után. Ugv a római megegyezésnek, mint a saarvidéki döntésnek előreláthatólag irányitó szerepe lesz 1935 külpolitikai eseményeiben. Mindkét esemény előfutára lehet a megváltozott külpolitikai irányzatnak, mely eltér a veszedelmes ie- szültségekre alkalmat adó 1934-es paktum- politikától és azokat a célokat helyezi előtérbe, melyek az államok közötti együttműködést teszik lehetővé a szétválasztó érdekellentétek keresése helyett. Az utóbbi politika, bár olyan csillogóan nagyvonalúnak látszott néha, mint Barthou szövetségi politikája, végeredményben nem járt jó eredménnyel Franciaországra sem. Hogy a franciák ellenfeleinek talán még többet ártott, azt ma már senki sem tekinti haszonnak, Franciaország sem (Európa érdekeire. Az év vegére nyilvánvalóan kiderült, hogy ebben a politikában sem Anglia, sem Olaszország nem hajlandó résztvenni és a két hatalom lávolmaradását más országok részvételi hajlandósága távolról sem pótolhatta Paris számára. Valószínűleg már Barthou levonta volna ebből a szükséges következtetést, de havai még teljesebb határozottsággal lépett á az uj irány útjára. Európa külpolitikai légköre ezzel feltűnően enyhült és ma már nem egészen alaptalanul beszélnek arról, hogy 1935 folyamán Németország visszalép Népszövetségbe és az Egyesült-Államok is a genfi intézmény tagjai közé sorakozik. Az angol kormány egy alkalmi lépéssel már most nyilt színvallásra szerette volna kényszeríteni Berlint ebben a kérdésben. Azt ajánlotta a német kormánynak, hogy a Saar-vidék sorsa fölött döntő népszövetségi lanácsülésen megbízott kiküldésével vegyen részt. A németek udvariasan visszautas! tótéi k az ajánlatot és egyelőre nem jelennek meg kivételesen sem a népszövetségi tanácsülésen. Hogy később megjelennek-e, az a faarvidéki döntés után kétségtelenül meginduló nemzetközi tanácskozásoktól függ, ímelyekben előreláthatóan szintén nagy sze- ope lesz Angliának. „Entente permanente“ Az olasz—francia megegyezés következ- ményeképen Róma és Paris együttműködése várható az európai külpolitikában, főleg pedig a Közép-Európa szüntelenül tartó válságának megoldási törekvéseiben. Ez azonban, unint Mussolini és Laval római pohárkö- / öntőikben hangoztatták, nem jelenti sem ízt, hogy Olaszország a franciák eddigi kö- • épeurópai politikájához csatlakozott volna, I Gsínálion egy íelj'sslogal-kurát! A Togal-tabietta a hágysavak oldása által mérgeket távolit eí a testből! Hasonló biztos hatású a Togal-tabietta és mindennemű főfájás esetén. A Togßl biztos gyógyulást jelent. Minden gyógyszertárban és drogériában.Lei52.- és Lei 130.- A Togal-tabietta svájci készítmény. wmzsmsm sem azt, hogy Franciaország csatlakozott az eddigi olasz középeurópai politikához. „Nem arról van szó, — jelentette ki Mussolini — hogy Franciaország és Olaszország lemondtak eddigi barátaikról, hanem arról, hogy a Duna mentén mindenik állam életszükségleteit és érdekeit az általánosság érdekeivel és Európa békéjének érdekeivel hozzuk összhangzásba“. Franciaország és Olaszország között nem szövetség jött létre Rómában, hanem olyan együttműködési megállapodás, amilyenre eddig London és Paris nyújtottak példát. Az olasz külpolitika eddig minden fontosabb kérdésben előzetes j megállapodást keresett Angliával. Most ezl a törekvését Franciaországra is ki akarja terjeszteni. Amint Párisban a római eredmények tudomásulvétele után megállapítják, nem olasz—francia szövetség jött létre Rómában, hanem entente permanente, „állandó együttműködés“, mely úgy az általános nagy külpolitikai kérdésekre, mint a külö- j nősen időszerű középein^ pai kérdésre kiterjed. Róma és Közép-Európa Az állandó francia-olasz együttműködés létrehozásának egyik feltétele azonban az volt, hogy olyan programban állapodjanak meg, mely letompiija az utolsó évek folyamán kifejlődött éles ellentétet Olaszország és Jugoszlávia között. Ennek a megállapodásnak viszont olasz felfogás szerint nem fizethette az árát a szilárdan kiépitett olasz —magyar barátság. Róma és Paris ezért olyan megoldási módban állapodtak meg, mely bizonyos szabadságot enged a további tárgyalások számára. Elhatározták, hogy a dunai államok együttműködéséhez szükséges irányelvek alapján közös erővel azon lesznek, hogy az érdekeltek tárgyalásai gyakorlati eredményhez vezessenek, nagyon jól tudva, hogy Franciaország és Olaszország együttműködése olyan erő, melyet a középeurópai kérdés rendezésében érdekelt egyetlen állam sem hagyhat tekinteten kivül. Hogy miben fog állani ez a rendezés, vagy hogy egyáltalán sikerülni fog, azt még nem lehet világosan látni. A római határozatban lefektetett általános elvek inkább negatívumokra vonatkoznak, csak az utat akarják tűrhetően megtisztítani a megegyezés felé. A valódi megegyezéshez azonban feltisztult légkörre van szükség és arra is, hogy a két nagyhatalom különösen gazdasági téren pozitiv támogatás elől se zárkózzék el a nehézségekkel küzdő dunai államokkal szemben. Az érdekeltek A kisantant, mint egység még nem nyilatkozott arról, hogy mennyire hajlandó ebben az újjáépítésben résztvenni. Prágában tisztán észrevehető hajlandóság jelei mutatkoznak arra, hogy a (Rómában kialakult kedvezőbb légkört újabb, elsősorban gazdasági kapcsolatok kiépítésére használják föl. Beugródban viszont bizonyos kedvetlenség tapasztalható. A kisantant nyilvánvalóan csak a bárom állam érdekeinek lehető összehangolása után fog ebben a kérdésben nyilatkozni. Ausztria már teljes hajlandóságát jelentette be, hogy politikáját a római megegyezés szellemében vigye tovább. Magyar- országon rokonszenves fogadtatásra talált a római megállapodás. „Magyarország — írja egyik vezető budapesti kormánypárti lap — azt szeretné, ha Európa összes államai harmonikus együttműködésben élnének egymással... Rómában mindkét fél engedett bizonyos mértékig a kitűzött cél érdekében. Ennek az engedékenységnek kell érvényesülnie akkor is, mikor majd azok az államok tárgyalnak egymással, melyekhez a két nagyhatalom felhívást intézett. A béke érdekében mindeniknek áldoznia kell. Magyar- ország eddig is engedett követeléseiből és ha meghallgatják, az együttműködésben feltétlenül hasznofs országot nyer Európa Magyarországban". A gyarmati: megegyezés Ä Franciaország és Olaszország között közvetlen vita tárgyát képező kérdésekben csak a franciák tettek jelentős engedményeket Rómában. Ez igy rendjén is volt, mert francia részről még mindig nem teljesítették Olaszország háborúba lépése előtt, 1915 áprilisában létrejött londoni megállapodást. E megállapodás szerint „abban az esetben, ha Anglia, vagy Franciaország gyarmati területeiket Németország gyarmati területei rovására megnagyobbítanák, elvi beleegyezésüket jelentik ki arra, hogy Olaszország is megfelelő gyarmati kárpótlást kívánjon. Ez a kívánság főleg az eritreai, szomáli-i, líbiai olasz gyarmatokkal határos angol és írancia gyarmatterületekre vonatkozhatik“. Anglia már eleget is tett ennek a kötelezettségének. 1924-ben az angol Szomáliból és a Juba-területből, 1926-ban Kufra gyarmatból csakis finom szappant* mint az ELÍDA LANOLIN, amely a bőrápolás elismerten legjobb eszközét, a lanolint tartalmazza. Finom habja lanolin védő réteggel vonja be a bort és így megvédi a zord időjárás kellemetlenségeitől engedett át mintegy 90.000 négyzetkilométert Olaszországnak. Az olaszok ezzel sem voltak megelégedve és 1934-ben, hogy további tárgyalásokat kényszerítsenek ki, különös módszerhez fordultak. Olasz csapatok 30 kilométer mélységben benyomultak az angol Szudán területére. Angol részről páncélos autók vonultak föl az olaszokkal szemben. A helyzet veszedelmesen hasonlított a század elején sokat emlegetett „Fashodá“- hoz, amely miatt Franciaország és Anglia kerültek háborús hangulatban egymással szembe. Eznttal azonban semmi baj nem történt, a dolog majdnem észrevétlenül folyt le. Az olaszok visszavonultak, de rövidesen megindultak a tárgyalások, melyek azzal végződtek, hogy az angolok Kireneika déli része és Szudán között meglehetős nagy területet. engedtek át Olaszországnak. Az átengedett terület tiszta hegyvidék, de jelentőségét az adja meg, hogy három forrá.s vau rajta és igy egyik központja a Közép-AIriká- bóí észak felé vezető karavän-utaknak. Es jelentős ez a terület olasz szempontból azért is, mert. azzal a francia gyarmatterülettel határos, amelyből a most folyó tárgyalásokon engedett át Franciaország nagy területet Olaszországnak. Határkiigazitás és vasnttervek A római megállapodás szerint a franciák Tripolisz déli részén, az angoloktól nyert terület szomszédságában 140.000 négyzet- kilométert adnak az olaszoknak. Az igy átengedett terület megint nem azért értékes, mert különösen termékeny. Egy része egyenesen homoksivatag. Ez a homoksivatag vezet azonban a karaván-uínk szempontjából fontos középafrikai Csád-tó felé. mely a jövőben az afrikai közlekedésnek alighanem egyik legfontosabb csomópontja lesz. Az olaszok azt hiszik, hogy az x\frikn mélyébe vezető vasútvonaluk, melynek kiépítésére épp úgy készülnek, mint a franciák a szakarái vasútra, igy eredményesen veheti majd fel a versenyt a francia vasúttal. A francia vasútnak ugyanis ezer kilométeres hosszúságban kell homoksivatagon áthaladnia, hogy a Csád-tóig eljusson, mig az olasz vasul előtt ebben az irányban csak 200 kilométeres homoksivatag áll. Mindkét vasút bele fog kapcsolódni az Afrikát északtól délig átszelő tízezer kilométeres nagy angol kairó—fokföldi vasúiba, melynek túlnyomó nagy része már cl is készült. Közös angol—olasz front a japán veszedelem ellen Az eritreai és szomáli-i határkiegészilések, melyeknél szintén nagy területeket engedett át Franciaország az olaszoknak, főleg Olaszország abessziniai érdekeivel állanak kapcsolatban. Ezek az abessziniai érdekek egy ideig szembeállították az olaszokat az angolokkal. Felső-Abessziniában fekszik ugyanis a Cana-tó, melytől sok tekintetben Szudán és Egyiptom sorsa függ. Ha ennek a tónak vizét Abesszíniában fölhasználják, akkor á tóból eredő Nílus nem szállít elég vizet Szudán és Egyiptom öntözésére. Az olaszok egy ideig szintén a Cana-tóból akartak vizet szerezni gyapotültetvényeikhez, ami beleütközött az angol érdekekbe. Közben megjelent Abesszíniában Japán is. Japán tisztek szervezik az abessziniai vezérkart, japán tüzérek építik ki az abessziniai hadsereg tüzérségét és japán repülőszakértők repülőtereket szerveznek olyan abessziniai területeken, amelyek különösen veszedelmesek az angol érdekekre. Ez a változás közelhozta Angliát Abesszíniában is Olaszországhoz. A franciák most Olaszországnak és Angliának egyaránt szívességet tesznek azzal, hogy területi engedményeket nyújtanak Eritreában és Szo- máliban. A római megegyezés következményei igy terjednek át Európából a világtengerek egyik legfontosabb csomópontjára, ahol a brit birodalom játsza világ-sakkjáté- kát a rohamlépésekben előretörő japán imperializmussal. —* GYOMOR- ÉS BÉLHURUT, az emésztés hiányossága, erős bomlási és erjedési folyamatok a gyomorbélhuzamban, bélbaktérium- és gyomor- savtultengés az enyhe természet« „FERENC JÓZSEF* kesrüviz használata által legtöbbször rövidesen megszűnnek. A forró cgöv országaiban észlelt orvosi tapasztalatok igazolják a FERENC JÓZSEF viz rendkívül értékes hatását vérhas. nál és olyan gyomorbetegségek esetén, melyek viálkólázzal együtt lépnek fdL Kémkedéssel vádolják meg & Msecs aranybánya igazgatóját DÉVA. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Szászvároson megjelenő Solia Dreptatii cimü lap „Hogyan vonult be a román hadsereg Brádraf< címmel cikket közöl, amelyben kémkedéssel gyanúsítja Si- bert, a Mica bányatársaság brádt vezér- igazgatóját. A cikkíró szerint Siber feltűnően jó viszonyban van a hadsereggel, aktiv részt vett a fírádra áthelyezett karánsebesi hegyi-vadász zászlóalj fogadásában és háza ablakából lefényképezte a zászlóalj felvonulását. A cikk azzal vádolja Sibert, aki valamikor a német hadsereg tisztje volt, hogy gyakori németországi utjai alkalmából kémkedési akciót folytat. A cikket átvették a román újságok és erélyesen követelik a: ügy megvizsgálását.