Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-06 / 5. szám
/ 9 3 3 január 6. ELLENZÉK ASÁRNAPI GONDOLATOK Ss&kkentértékü Î A legfiatalabb fiatalok folyóiratában, a Hitel-ben olvassuk: „A magabizas helyett a csökkentértéküség tudata lett e nemzedek jellemző vonása. Mi lehet a csökkenoértéküscg? Az uj esz- ■. emlőben uj magyar szóval gazdagodott szótárunk. De mit jelenthet ez az uj szó, mely ec eddig csak székelyül ismernem, s bevallom, pompásabbnak, a nyelv zenéjéhez és zamatéhoz máig is jobban üllőnk találok. Nem szebb s nem kifejezőbb igy: megcsököct:' Micsoda nyakanekert doAog ez a csökkentértéküség? Szerencsére az ember az ilyen uj zavak hallatára mindjárt Freu ára gondol, lelki életünk német elemző mesterére s mindjárt megtalálja a vadonatúj magyar szó német eredetijét: Mjatdarvertágkeit. Mi, akik magyarul szoktunk gondolkozni, ezt a szót nem fogjuk soha megtanulni. Megcsökött nyélvérz ékünkkel marosak inkább kitartunk a jó öreg székely szó meübtst. Második kérdés: miért érzi magát, sőt vaflija magát csökkent értékűnek ez a fiatal nemzedék? Erre a következőkben kapjuk meg tőlük a választ: ,vE nemzedék a közcpeu rópoi magyarság közjogi egységében, a magyar államban nem élt tudatos esetet s ebből' kifolyólag sohasem volt élménye az önmagában feltétlenül bízó, sokban imperiális magyarság... s igy élménye is csak a részmagyarságra, ijedten kapkodó, bizonytalan jog- és kuLturküzdalernbert önmagát emésztő nerazetrészre koé.átozó- clott,“ Ö boldog, csökkeutértékii testvéreim! Honnan tudjátok ti, hogy mit veszítettetek i réven, ha a mostani erdélyi magyarságró® csak annyi „élményetek11 von, hogy bizonytalan jog és kttkurküzdelemben önmagát emésztő nemzetrész? Ti, akik Szekfü Gyula nyomán a „kukurmagy-arság“ összhangkereső nemzedékének voüjáeak magatokat, tehát a magyar äennek magasabb egységét is el tudjátok már képzelni a közjoginá!!, miért t ornátok csökskentérnéküek? Azt hiszitek, az érzés és az öntudat biztonságát kizárólag a közjogi áilamkeretek tudják megadni a gondolkozó ember életének? Azt hiszitek, a „ okban imperiális magyarság“-hoz képes értékcsökkenést jelent a mi életünk s levon valamit a ti értéketekből, hogy már kevésben sem vagytok imperialisták? Ti hiszitek és valiljátok, hogy elsősorban a spirituális, lelki elmélyülést, magyarán: a vallásosságot teszitek az élét legfőbb hatóerejévé? Micsoda kereszténység az, mely csak a maga államában ismeri teljes értékűnek az embert s amely ennek birtokán kívül, már szómya- szegetc madárként; erőnek-eredével magába szug- gerálja: ón dődeimniel kevesebb, én csökkentértékü vagyok. Mátsuict pedig legkevésbé 9em csökkentésrtékii büszkeséggel hirdeti, hogy „a húszéves nemzedék önként osadá- kozott a népvezetés gondola tálhoz.11 Tudjátok-e, hogy az a nép nem csökkentértékü ma sem, «mélynek VKEOtésére önként vállai- kozcok? Tudjátok-e, hogy az a nép egyszerűen nem fogja táinm a ti vezetésre két, mert ő a harisnyaszárához tapadó bogáncsot, ha csak „vezetni“ tud, jobb esetben észre sem veszi, rosszabb esetben pedig leíricikázza magáról. Ennek a népnek teljesértékü vezetőkre van szüksége, akik tudják, hogy az ő „vezetésük“ voltaképen alázatos szolgálat egy jobb jövendő kialiakitása érdekében. A „faturnunka“ — ha szenvedett — nem a kiművelt emberfők hiányán szenvedett hajótörést, hanem .azon a ponton, hogy sokan voltak a vezetésre és kevesen a szolgálatra vállalkozóik. A kiművelt emberfő csakugyan elengedhetetlen a vezetéshez, de aki azt hiszi, hogy magában az irodalmi és történei*- rni szemináriumok hallgatása már egyet jelent a műveltséggel -s aki a szociális előtanulmányok mellőzésével, történelmileg és iro- daJmilag pallérozott szépiátokként akar ki- ál.kuntt a népi munkamezőre, an.nak bizony légüres térbe fog nölálhullani minden vezetésre Irányuló .jótanácsa és — felkopik az áiík. A saját álla is, az általa vezetettek álla is. Szerencsére a Hktel-nek nemcsak németből és Szekfü Gyulából fordított „csökkentérté- kü“ riikkiról vannak. Ott van Szenczei László, aki annyira értelmes, hogy szinte fáj olvasni minden mondatában a hemzsegő idegen szavakat. Ez a fiatalember a negyedik oldatról igy kiabál át az ötödik oldali csökken térték ü bölcselőjének: „Szomorú az 6 válogatott illat: Rose, Lavande, Oeillet, Ufas, Bouquet, Eau de Cologne, ideális alak, könnyen kezelhető, a modem illatszeré szel; mestermüve. az intellektuális szűkkebhiség, amivel az egységes emberből ki akarják operálni vagy isteni reményeit, vagy emberi tárgyilagosságát... Mert a tökéletesen objektávizák és gazdasági rendszerbe foglak társadalmi és gazdasági törekvések a maguk nMXzóuilatJanságáfcain és automatizmusában olyan isteni és emberi szabadságot bcosáthatnak szárnyra, amit sem a dialektika, sem a misztikus közgazdaságban nem is sejtenek.“ Milyen mérhetetlen szerencse, hogy ezek a fiatotok még fiatatok. Most még egy kicsit bőven kortyoltak Szekfü Gytrla aj könyvéből, megtanuiták belőle, hogy van nagymagyar ut és kismagyar ut, van neobarokk és egyéb betegségek és füleiket betömvén, azt már nem aakrják észrevenni, hogy Szekfü Gyula az ő bölcs tanácsainak jó kilencven százalékát éppen tőlük, mai erdélyiektől tanuka s bőven idézett könyvében éppen azzal foglalkozik, hogy ezeket az erdélyi tanulságokat ráolvassa a kisírnaPURGATORIUM '„Este vau, este van ...“ Arany: Családi kör. — Diktálás! — kiáltotta Molnár Gusztáv, 1 őgimnáziumi val.ástanár. — Máskor is eszibe juthatott volna — sziszegett Molnár Enikő, a nagyobbik leány.-— Tiszteld apádat és anyádat — suttogta led-dőn Hajnalka, a kisebbik leány. — Hol itt a vicc? — biggyesztette le ajkát Enikő, de már készük. — Nem szabad mindenből viccet csinálni — aggodalmaskodott a húga. — Álszent! Esik. ki a szó a szádból. — Diktálás! — hangzott újra. türelmetlenül. —- Na, adj hamar nekem is egy darab papirt. — Nesze ceruza is. Gyorsan átszaladtak apjuknak, Molnár Gusztáv főgimnázium! vallástanárnak a dolgozószobájába. öccsük, a harmadik gimnazista Molnár Álmos, már ott kuporgott apja előtt, az íróasztal mekfett. Ceruzája hegyét nyalogatta. Arc vonása Hal kétségbeesés enyel- .,ett. Enikő alig pillantotta meg öccsét, máris oldalba lökte Hajnalkát. Gyorsan suttogta: — Ha én valakit Álmosnak keresztelnék, nem engedném meg, hogy ceruzát vegyen a kezébe. Az a legrémesebb, hogy mindjárt azt mondja: papa! — Az utolsó két szótagot kényeskedve nyögte. Hajnalka, szegény, jobban szerette volna, ha Álmos ebben a pillanatban hallgat. Álmos azonban nem hallgatott. £pp*en úgy nyafogta, mint Enikő: —- Papa! Papa, elég hegyes a ceruzám? — Üljetek le — rendelkezett a vaüscanár. — Készen vagytok? — Kész. Irta: SZABÉDI LÁSZLÓ. — írjátok! — Jobb keze hüveiyk-ujját mellényzsebébe mélyesztette és sétálni kezdett. Némi gondolkozás után gondosan tagolta a következő szavakat: —. Mért vijjog a saske- selyü .. . Vijjog . . . Miért szállong turul s öíyü . . . — Papa! Ilyen gyorsan nem tudom írni, — siránkozott Álmos. — Még; egyszer mondom. Mért vijjog a saskeseiyü ... A vijjog-ot nem mondom többet. Miért szállong turul s ölyü, hadintéző, baljós madár, széles Dunának . .. Duna tulajdonnév! partinál? j Enikő megérintette a Hajnalka karját: — Te, mi az az ölyü? —- Nem tudom. Hogy Írják? — Én is azt kérdem, te höjü. — Ne beszélgessenek! — kiáltott ünnepélyesen a vallástanár. — Azt hiszik, hogy nem veszem észre? Azt hiszik? Ali? Senkisem felelt. — Földijén, Enikő kisasszony. Enikő hallgatott. — Ne dacoljon, hanem feleljen a kérdésre! — Nem tudom, mire keli felelni — vallotta be Enikő. — Mi a véleménye, nincs nekem szemem? — Van. Négy. A valllástainár elsápadt. Rövidlátó létére szemüveget viselt. — Ha én nem iátok elégi jól, lát az Isten — mondotta komoran. Templomi hangulat nehezedett a falakra. — Alan jen ki a szobából. A penzumot hagyja itt. Enikő vállat vont, elhatározna, hogy nem fakad sírva és kiment a konyhára. A dolgozó szobában maradt a megsértett vallástanár, a megszeppent Álmos, a kinOódó Hajnalka és a rosszikedv. — Csak úgy komázik az apjával a szégyentelen! — dohogott a vallástanár. — Hát illik ez? — Nem illik — ismerte el Hajnalka szorongva. — Ne tessék komolyain venni. — Ti semmit sem akartok komolyan venni, éppen az a baj. Ali? És mivel Hajnalka hallgatott, dühösen rámordult: — M égném ült ál? Álmos a nénjére nézett és határozott hangon megszólalt: — Nem némuk meg. — Mi? Mi? — Hajnalka akármit komolyan vesz, csak tessék megmondani neki, hogy mit vegyen komolyan. Hajnalka mérges pillantást vetett az öccsé- re és azt kérdezte tőle: — Befejezted? — Uhiim. — Akkor folytassuk, apa. — Igen?! írják kérem. A dacos gyermeket megbünteti az Isten. Na, mit vár? — för- medt Álmosra. A gyermek kínosan fészkelődött. — Miért nem írja?! — Hátha jobban megbünteti, ha leirom? — Ne törődj vele, szamár. — Hajnalka! Hajnalka! — hangzott a ta- nárné kiáltása a szomszéd szobából. — Tessék! — kiáltott a leányka és a keze egy pillanatig sem pihent. Irt. — Ne tessékelj! — csattant ingerülten az előbbi hang — hanem gyere, ha hívnak! — Mindjárt visszajövök, apa — szók Hajnalka és letette a ceruzát. — Ne csinálj cirkuszt — förmedt rá a val- lástasnár — írd le, amit mondtam. — Csak megmondom magának, hogy nem mehetek. Aíost nem mehetek, mama! — Ingyen kiabáljak, te nagyságos kisasz- szony?! — Anyád hívott? Ne várasd, haszontalan békája. — Igen — okotadta Hajnalka — megyek már. Ment is. — Mutasd az írást — mondta a vaöástonár Álmosnak. A fia odanyajtom a papírlapot. A vahástanár végigszaladt rajta a tekintetével. — Az utolsó mondat hiányzik! — Azt nem írom le. — Mi? Nem írod le? — Hajnalka kétszer is leírta. Csakugyan. Egyenletes Írással ott sorakoztak a betűk: A dacos gyermeket megbünteti az Isten. És utána mégegyszer, gyors, elsietett írással: A dacos gyermeket... — Végy példát róla. A szomszéd szobából áthaBatszott a ta- nárné, meg a Hajnalka beszélgetése. — Miért nem jöttél azonnal? — Nem jöhettem, marna, p>apa diktált. — Alit oktatsz? tudom, hogy diktált. Te is tudhattad volna, hogy tudom, hogy diktál. Ha mégis hivtalak, akkor tudhattad, hogy tudom, hogy diktál, mégis hívlak. — Igen — mondta Hajnalka — itt vagyok. — Most már lehetsz, most már nem tudom, miért hivtalak. — Megvárjam? — Alit? — Amíg eszébe jut mamának. — Komédiát csinálsz belőlem?! Megbutu- lok mellettetek s még ti kacagtok rajtam. — Én nem kacagok. — Nem kacagsz? Még a szemed se áll jól. — Ha mama nem akar látni, akkor elmegyek. — Aleg kellett érjem azt is, hogy a saját gyermekem menekül előlem. — Itt maradok, ha mama azt akarja. — Takarodj! Hajnalka kétségbeesetten indult az. apja dolgozó szobája felé. Alig tett néhány lémtM Ifirá Biadapssí, IV», 33 jy a ta ixi- ul tea. <3, — ! )3 n.i.:r i : szoba, Liftriv. Hide^-melei folyóvíz. Központi faié;. -\s Liávé.iádban mincbn asíe usabnzdia. — l3r;i: Aí Ep3sá3 3t«pia3ábaa :»l.i3 íj* i.l ; ; ? HBUBraaOBOBanOH
