Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-06 / 5. szám
6 IXftCl ELLEN 7. fi K tüMMJu'iuiaLjmwi 1933 JnaaAr h. on g vanitos odaát i magyarokra, okik tekintély- urzrailoubcn, de iókén* ci»n- A» ronghóreág- huo ékik ki magukat ma, uviikor Kö/épcuró- páUin minden magyar és ncmmagy.tr Hahn- ilóuuk áHáig ér már az áradat. Rajtunk nincs mit refonmilljunak S/cklü £yuk rc- f omigondoktui, mert rajtunk, egész gondolatvilágunkon, gazdasági cs társadalmi be- r.-i'.l-j.-rwntkiVi ah au reformokat Ka ft« vég- i'c az itt áitélr tizcnihat esztendő, ívntmokröl „fekétietnil magú tikban bízó közjogi cgysé- ; vlnbben“ 'iegiteljebb a kimondott haza örülök mertek ákmodm. Mindenekelőtt érzők- latoot arról a t uzulok által olyigcn nélkülözőét feOcénlen önbizalomról és megmutatta í tokunk a kisebbségi magyar élet, hogy még az ijedt kapkodáshaat és au. öncmés/.tó bi- :• álmatlanságban is «Jtlyan crakiicjrcsckre vagyunk képesek, hogy a pontos történelmi tá- IekozoDtságu Széki ü Gyulák is kénytelenek beásna érni például a Kós Károly transzává n ekn élete esetiében: tudományosan vitatható, de jogosuk és követésre érdemes ut, sőt egyetlen lehetséges, járható ut. Astzongya, hogy aszongyu Ven ez cl Jósika: a ku Iitu nm agyar húszévest nem részlet kordénk, hanem egész életproblémák izgatják. Az ifjúság botdog vakságában nem látja, hogy egész életproblémák bölcs megfejtéséhez elengedhetetlen a részletkérdésekben való tökéletes tájékozottság és éppen ma, mikor alapjaiból! kell újjáépítem romba- dök falakat, minden jólégetett téglára szükség van s ha valahai az embernek hiányérzete támad, éppen ott lát tátongó réseket, hogy kevesen vannak e „csökkentértékü“ ifjúságban a becsületes részletmunkára kaphatók és túlontúl sokan, akik húszéves fővel önkén* csatdakozcaik a „népvezetés“ gondolatához. Azokat a keveseket, akik becsületes igyokezwocel vállalták — nem a népvezetést, hanem — a oép szolgálatát, olyannyira ma- gukraéiagyjak ebben a hősies munkában, mifflcha nem is hozzánk tartoznának, sőt lehetőleg minden Hépüen gáncsot vetünk munkájuk edé mi „vezetők“, akiket nrnraár csak „egész éietprobdémáík izgatnak“. Az Adyék nemzedéke, miikor a Holnappal kiszökteteoc a porondra, assail indokolta kiállását, hogy ő nem akar epigoraamast, nem lesz a szürkék hegedőse, ő újat és nyugatibb magyart akar átokani a „gémeshut, mafom- rija, fokos“-magyarság ereibe. A mi nemzedékünk, mikor irodaárai életet próbák Idadakkani a romok között, nem vállalhatta teleségében Adyt, de az őt megelőző nemzedék utánzását sem. Csak az Ady Útmutatását! hofSgatta meg: keresni keö, Frdédyben, akárhol. Megkereste az erdélyi gondolatot és a nagy fejvesztésben megtalálta — önmagát. S megtalálta a mostemlegeteoc kulturmagyarság gondolatát abban az értelemben, hogy megkísérelte a székely népi értékekkel az egyetemes kulturmagyarság elsorvadt és közhelyekké szikkadt kifejezéspest, a vaMástanárné utána kiáltott: — Tőletek már hiába kér az ember akármit. Csak erigy! Hajnalka az ajtóból visszafordult: — De mama! A vaMastanárné arcán könnycseppek gurultak végig. A váMstanár dolgozó szobájából apa és fia közt folyó egyoldalú beszélgetés szűrődött át. Hajnalka, aki az egyik jeleneret látta, a másikat meg hatotta, egy pillanatra megkövült. Szemeláttára sirt az anyja. Ha megszólal, abból zokogás lesz. Az apja azt mondta Álmosnak: — Nem voltam én nektek jó apátok? Rossz voltam én hozzátok? Ütöttelek én titeket? Én a modern pedagógia útmutatásait követtem — a hangja elérzékenyedett — én egy modern szülő voltam. Azt érdemiem én, hogy úgy nézzetek reám, mint egy gyilkosra? Hajnalkában meghűlt a vér. Ez az Álmos képes lesz Itacagni, ha még sokat kei hallania. Nagyon rossz természete van: minél komolyabban beszélnek vele, annál inkább elfog,ja a neveth érnék ség. A múltkor is. .. A vallástanár csak egy lélekzetnyi szünetet tartott és máris folytatta: — Most is egy felolvasásra készülök, amit a Nőszövetség felkérésére tartok ma este a modern gyermeknevelésről, különös tekintettel a valiáslélektanra, de nem sajnáltam az időt, hogy közben foglalkozzam veletek, hogy közben gyakoroljam veletek a magyar helyesírást. Szép eredmény! Még ők buzognak! Azt a fóduzzogót úgy megverem egyszer ...! Az ember nem tűrhet a végletekig. Hajná'fca belépett a dolgozó szobába. Álmos ijedten nézett, az előtte heverő papírlapra s egy mö betűnek a szárait vastagitotta, vastagitotta... A vallástanár hátúi összefonta két kezét és maga elé meredt. PurgaINDUL A Sl-VONAT beli érték állományát e régi tömlőt örökuj tartalommal —- 1 eltöltőm. Az utánunk következő mostani liaműnca- sok a mi irodalmi célkitűzéseink számára a társadalomtudományos alapokat igyekeztek felkutatni, de mindig a magunk helyzetéből folyó és a magunk életszükség léteivel elsősorban számoló adottságok ujjmutatása szerint. Ók is kaptak egy intést kívülről, a Szabó Dezső közéleti programmjában, de annak szolgai másolásába sohasem tévedtek, mert) belátták, hogy c programúi teljes egészében a -mi viszonyaink közé úgysem ültethető át. Részletmunkát hirdettek, részletmunkát vállaltak s nem az ő hibájuk, hogy kevesen vokak a mainkaválflhlásban, de annál többen voîtak a gáncsvienSk, az. akadályozók. És most jönnek a legesbegfi atalabbak azzal a fájdalmas bejdéntéssd, hogy „Erdély maradék liberális hagyományai is megszűnnek bennük“. Rebbent szívvé» kérdezzük, mi akar ez lenni? Totalitás? Itt, Erdélyben, ahol három, sőt négy nemzet él egymás meliert? Vajon mi történik, ha valamennyien a maguk totalitását kezdik hangoztatni? Kukur- magyarság, kulturrománsóg, kuka: nnémetség, kukurzsidóság Brutálisan hangzik, de mahafyt kivetjük mind a négy hajóból Erdély maradék liberális hagyományait, megmarad a meztelen kul tur- önzés, mely minden pi cinat ban késhegyig menő harcokban robbanhat ki. Ezer szerencse, hogy ezek a fiatalok: fiatalok. Ezer szerencse, Ivogy Szekfti Gyű ön túl van egy értékállóbb mintaképünk s ezt éppen Széchenyi Istvánnak hívják. És ezer szerencse, hogy a lap valódi programcikke, melyet Juhász István jegyez, olyan cLköusJczcsc is kifejezésre juttat, mely — ha beváltásra kerül a lap valamennyi munkatársa részéről — a legszebb reményekre jogosít. „Egész életet állítva az egész írás mögé, erkölcsi bátorságot a műveltség mögék.. Ez az egyetlen jel, hogy nemcsak Székiü Gyula epigonjui akarnak lenni ezek a fiatalok, hogy vannak önálló gondolataik, tórium ... — suttogta. Hajnalka tette magát, hogy nem hallott semmit és derülten kérdezte: — Hány hibám vök, papa? Az öjüt nem tudtam, hogy kell' írná. — EUipsziIonnal kell írni. Te persze jé-vel írtad. — Mi az az öjü, papa? — Ülü, kis bogaram. — Én az ülüt se tudom. — Héja. ölyv. Egy ragadozó madár. Ha nem tudtok vaarmt, csak kérdezzétek meg tőlem. Kérdezni nem szégyen, csak a tudatlanság szégyen. Mért hivott anyád? Álmos keze alatt már kilyukadt a papiros. Most egy uj betűt kezdett vastagitani s közben gépiesen ismételte magában a következő mondatokat: Mért mondja nekem, mért mondja neki, mért kérdi: hallotta; mért mondja nekem, mért kérdi, hallotta; mért mondja nekem, mért kérdi, hallotta .. . — Csak hivott... már nem is vó.’it ream szükség... én nem is kérdeztem . . . —- Csak éppen kérdem. Almos gépiesen vastagitotta az uj betűt és mohón figyelte a beszélgetést, de teljesen belemerült a betiivastagitásba. Egy darabig csak a szája mozgott. Aztán hangsúlytalan hangon, ahogyan az álmukban beszélők ejtenek értelmetlen megdöbbentő szavakat, nyögte: — Mért kérdi, halottá. Saját hangjára felriadt és ijedten tördelt« izzadt kezeit. Hajnalka lesütötte a szemét és a rongyosodó szőnyeg rojtjaira bámult. A vallástanár hallgatott. —- Mi esett le? — kérdezte egy pillanat múlva. — Mintha valami leesett volna. Biztosan csak a fülem csengett. A szomszéd szobából beszűrődött a vallástanámé szipogáss. 'Férték magukat, hogy nem Utalják. Ha valamiben újat hoztak, ez az: egész életet az egész irás mögé. Mindnyájan érezzük, hisszük és valljuk: elég voit a szavak hnzárdériá jából, elég volt a cselekedetek felelőtlenségéből, elég az erkölcsi bátorság nélkül való, párt, osztály és úgynevezett tekintélyek előtt meghunyászkodó) irodalomból. Ha a fiatal! lap minden fiatal munkatársa nemcsak vallja, de élete egyetlen mértékének és az. írásbeli megnyilatkozás egy étien ’.ehetőségének érzi önmagára nézve, amit Juhász István idézett félmondatában leszögezett, akkor ez a kis lap, csakugyan méltó lesz. címére. Akkor, de csakis akokr lesz a Hitelnek — hitele nemcsak nálunk, de az egész kuburmagyasrág s tatán még más középeurópai ku kárközösségek előtt is. (—reL) Milyen a mai iijuság ? Beszélgetés Zilahy Lajossal BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Van egy ifjúsági alakulat Magyarországon, a nyáron már Írtam róla, melyet talán .egrö- vidbben a „gyakorlati kereszténység“ két szava Jellemez. Tagjai távoli célokért küzdve, („mert helyzetünk oly reménytelen, hogy keveset akarná nem is érdemes“) — a legkézenfekvőbb feladatokra vállalkoznak. Meg nein vetve a fillérek, percek és apró, józan jószándékok egyesítéséből származó erőt: egyre izmosabb ifjúsággá kovácsol ódnak. Egyik szellemi vezérüknek Zilahy Lajost tekintik s igy küldöttek ki hozzá, hogy beszélgessek vele a mai ifjúságról. A társalgás csak leírva ily folyamatos, a valóságban Zilahy főszerkesztői szobájába állandóan benyitnak munkatársai, az általa szerkesztett délutáni lap újságírói, akik legnagyobbrészt már ismert nevet szerzett irók. Első kérdésem: 1. Az ifjúság kiabaku.ó arcának melyek a legjellegzetesebb vonásai? — „Ezen az arcon legkeményebb vonás, mint egy fekete felkiáltójel: az éiniakarás vágya. Ez ma még csak vágy, de holnap már szellemi világforradalom és iesöpri azt a gondolkodást, amely mindenütt a hatalom birtokába jutva, igazán elképesztő butasággal és kegyetlenséggel kormányozza a világot. Hiába minden: a mai if jóság békét akar. A mai ifjúság a föld és gépek felé fordul. A mai ifjúság a nagy emberi sorsközösség látóköreire pillant.“ 2. A nemzeti, a vallási, a „praktikus“, vagy az irodalmi életben fog újjászületést hozni ez az ifjúság? — „Nem szeretem ezt a szót, hogy „praktikus“, de mégis ebben hiszek a legiobbam Ez kenyeret, jó ruhát, lakást, fizetést, családalapítást jelent. Technikai korszakban élünk, — az uj csipkebokrok lángjai a gyárak kohóiban égnek. Mi újat hozott az utóbbi évtizedekben a nemzeti eszme, a vallás, vagy az irodalom az egész világon? Semmit. A technikában azonban szinte isteni kinyilatkoztatások jelentkeznek.“ 3. A nélkülözés és szóhoz-nem-jutás józanná, vagy kicsinyessé, lendüietnélküivé formálja majd az ifjúságot? — „Leginkább a józanságában hiszek. Ami ma relativ fogalom, hi széni ma igazán a megrészegedett poétikák korát éljük.“ 4. A külföldi ifjúság egymástól eltérő, vagy egyező törekvései. — „Figyelemmel kísérem a külföldi ifjúsági mozgalmakat, és az az érzésem, hogy ezek a mozgalmak alapkérdéseikben az egész világon meglepően egyformák.“ $. Milyen jeleket nevezhet a társadalmi újjászületés biztató kezdetének? — „Gazdasági tekintetben azokat a. kutatásokat, amelyek a technika társadalomraeg- váltó erői felé fordulnak. A legizgalmasabb ilyen kutatásnak a technokráciát tartom. Világpolitikai szempontból az az érzésem, hogy az emberiség tuiszaporodását a jövőben nem a háború, hanem a születési ellenőrzés és az eugenika fogja megoldani.“ 6. Merről virrad? — „A világháború után két nagy embercsoport kezdetit kialakulni. Keleten Oroszország és a politikai befolyása alá került Kína, Nyugaton az angolszász faj, Amerika és Anglia. Kelet és Nyugat uj harca kezdődik meg ezzel a világuralomért. A virradást Amerika felől várom, talán azért, mert Amerikát ismerem, Keleten pedig még sohasem jártam.“ 7. Az irodalmi műfajok bomlásban vannak. Ha újra műfajokra szakad az írók jelenlegi egységes törekvése, mely a világképet tisztázni akarja, — újra s régi műfajokban kristályosodik-e ki az irodalom, vagy uj mű- íajok vannak kialakulóban? — „Feltétlenül uj műfajok jönnek. Az előszó korában s rimes formáknál (dalok, eposzok) a rim és da km az emlékezet mankója volt. Az irás hozta a prózát, a könyvnyomtatás a regény fénykorát. Az irodalom is függ eszközeitől, amikkel önmagát kifejezi. Az uj eszköz a televízió. (A vak rádió csak átmeneti állapot.) Egészen bizonyos, hogy ez az uj és csodálatos eszköz uj műfajt fog teremteni. Sz. WERESS JOLÁN. Csak Betlehem. .. Irta: TAPSONY ENDRE. Paloták várták, ragyogók: Mámor, fény, szépség, bíbor, illat. — .S koldus istálló tetején Gyúlt lángra a próféta-csillag. Aranyos bölcső, selyem ágy Hívta, pompáját feltakarva. — S a jászol drágább volt Neki És vánkosul a hideg szalma. Útvesztők bolygó, bús során Érkeztek Hozzá csak a Bölcsek. — Együgyü-szivü pásztorok Koronás főket megelőztek. Tevék dús terhe: színarany. Tömjén és myrha, mind hiába. — Föld-arcoké a mosolya S két gyönge karja áldva-tárva. Két ezredév ... Es a világ Cj megváltók után barangol S Bethlehembe ma sem siet Szomjazó szívvel más, mint Akkor. Néhány pásztort kelt fel ma is Mennyei fény és angyal-ének. Bölcsek — megállnak fél úton ... Megfordúlnak... És visszatérnek. Csak Bethlehem maradt Neked, Megváltó Kisded, hol még várnak .4 béke-szomjas, bús szívek, A pásztorok, a jászol-ágyak. Körülötted a nagy világ Hihetetlen boly lett, Égi Gyermek... Négyezer évig várt Reád S már kétezerre — elfelejtett?! * ÍGY mar érdemes kölcsönkönyvtárba BEIRATKOZNI. Az Ellenzék köicsör.kőnyotárában havi Ti ? ök&sásd díj mylkU % kgíttedtóriH -/ a
