Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-27 / 22. szám
8 VLLBtmK If J« január 27. m luftnyt. Budavár viaazatöglaláaét w ujayért*. Da «zukot u döntő ilntenyait utua •uileg«IU sfhol. Később Kemény János házasságáról iil költeményt s Thőköli Imréről, -'Ivii unnak elölte még veszedelmes „türökös cltnborá* iu»k*‘ tartott. Nines semmi mértékünk arra, hogy ilélóN. eket üljünk fölötte. Annyi bizonyos, hogy ebben u sivatag században, amikor valahol messze, Franciaországban már megalakult a francia akadémia, nálunk ö maga pótolt egy akadémiát. Bámulatosan öntudatos művész. Fölemlíti, hogy toldozgatta „sokszor télben* szakadt'* munkáját, „A murányi \ enus“-t s a stubnyai bévviznél, ahol nyilván csúzát kezelte, hogy „ballagott“ végig rajta pennájával Egész akkori nyelvkincsünk fellelhető benne. Beszél a tiszai és dunai tájszokról s n felhők helyett jellegeket ir. a monl helyett mogorvát, kiemelve, hogy mindakettő helyes, aszerint, hogy mit követel a vers. Az első és legkitűnőbb nyelvújító. Ö rövidítette meg ezeket a szókat, pusztán a mérték kedvéért: dal, remény. Tőle van ez a szavunk: s;o- morgó. Tőle van ez a gyönyörű kifejezés: j ..esőző szem “, „özvegy gerlice", „álomhozó \ szellő“. Tőle van ez a sor is az öngyilkos- • ról: „Tulajdon vérének borul bíborába“*. Hangsúlyozza, hogy a költészet beszéde más, mint a hétköznapoké — magasabb és édesebb —, hogy „nem lehet ugv megtartani ukirmaly dolog kimondására a tulajdon szavukat, mint u tágasabb mezejü folyóírásban“, hogy a szórend rendkívülisége és furcsusága nála nem „tudatlanságból esett fogyatkozás“, hanem „a versek kedvéért való szükséges cselekedett“, hogy az ilyesmi a verseknek inkább ékességére szolgál, mint disztelenségére és hogy „a versek jó rendit“ inég egy kis betű is megbolygathatja“. 84 éves koráig élt. Kétszer nősült. 12 gyermeke született. Ifjúkori képe egy dombom homloku, délceg férfit mutat, csigás hajjal, rojtos nyakkendővel, magyaros mentébe. Később mint megyei alispánt látjuk, nz íróasztalánál áll, előtte tintatartó, ludtoll, iratte- kercs, dúsan prémezett, allig gombolt díszruhában, hosszú, fehér vendéghajjal, immár kiégeti szemmel és megkövült, okos arccal. „Tántorgó öregségig“ törte az. utat. Ekkor a „csalárd Kupidoról“ irt verseket és a Charichlut tette rendbe „régi versek rongyából“. „Hivatalát nyűgnek“, unalomnak tekintette s mindig az irás érdekelte. Hogy* mit élt át, mit szenvedett mint egyén, azt a kora Ízlése szerint nem kötötte orrunkra. titkát magával vitte n sírba. De hátrahagyta egy kézjegyét, melyet gyakran nézegetek. Ez az autógrammja szinte lirai, szinte kitárulkozó. Itt ez a boldognak vélt, tekintélyes ur igv irta magát alá: „Az szegény Gyöngyösi István.“ Pápis 1935 Pár is (január). JÓSNÖK. Gömbölyded, pirospozsgás asszonyka — odahaza menyecskét mondanának — a jós- nőkre tereli a szót. Két táborra szakad a társaság. A szkeptikusok kétségtelen kisebbségben. Tulfekete hajzatu, redőtlen, csiptetős ur, akinek korát csak az árulja el, hogy minduntalan melényzsebébe nyúl, mielőtt karkötő órájára pillantana, gunyoros hangon olvasna fel az Intransingerutí-ban megjelent idei első nyilvános próféciát 1935-re. — A békesség visszatérőben ... A bizalom is... Tavaszelőn biztos a tőzsdén a hossz. — Nincs ok nyugtalanságra a távolabbi jövőben sem. Komoly háborúban nem lesz része Franciaországnak jó hatvan esztendő során. Azok fognak felülkerekedni, akik nem húztak hasznot a világháborúból, sem az azt követő időkből. Akik nyerészkedtek, nem fognak többé érvényesülni — Két amerikai állam visszatér a jó valutához és az amerikaiak újra kezdenek eláto- gatmi hozzánk. 1935-ben felfedezik két súlyos betegség gyógyszerét (egyik a ráké!) . .. Az erkölcsök némi javulása következik be. . . Művészetben semmi újat nem látok, iroda- 1 ómban vajmi keveset... Könnyű ez a tiszteletreméltó jósmesterség, vitatja a monoklis ur, amely nem törődik azzal, ha az események meghazudtolják. Kevés józan ész, megfelelő bölcsességgel körülbástyázott: dodonai kétértelműség, kellő pesz- zimizmus a részietekben, az egész némi optimizmussal leöntve — kész az ihleteit horoszkóp. A társaság egy része élénken tiltakozik. A gömbölyded menyecske kifejti, mennyire téves egy kalap alá vonni mindenfajta jövőben olvasást. Felsorol néhány érdekes, de komoly újságírói ankétot, a Marod lie Capy-ét, Gábriellé Rauillard-ét. Eredményük a leg- 1.éükedőbbeket is gondolkodóba ejtheti. Idéz megdöbbentően pontos megállapításokat a .,Temps“ tárcasorozatából. Mindebből arra a következtetésre jut: különbséget kell tenni a ravasz, nagyrészt leleplezett trükkel dolgozó kufárnők és a tulérzékeny, valósággal emberi vevő-állomásként reagáló, minden áram iránt fogékony antennájú, titokzatos üzeneteket félfogó, misztikus jövőbelátók közötti Száraz, sovány, olajbarnás vidéki tanár, baszk kiejtéssel közbe veti: — Jómagam is foglalkoztam az izgató kérdéssel. Nem merném állítani, hogy voltairiá- nus szellemem lemondott a kritika jogairól. De tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a probléma egyszerű letagadása tulkönnyü álláspont. Mme Thébes, a világhírű jövendő- mondó nemcsak a világháborút jósolta meg 1913 végén, de félreérthetetlen szavakkal a • rónörököspár meggyilkolását is. — Szép, szép — jegyzi meg ajkbiggyesztve a monoklis ur — de hát minek mindehhez üveggolyó, olvadt ólom, tojásfehérje, kávészem, kavics vagy tintapecsét? Istenadta tehetségnek nincs szüksége ilyen javasasszonyi ostobaságokra, hogy a transz állapotába juthasson. A baszk tanár nehány per rendszerűén ellenőrzött élményét mondja cl erre viaszul: — Uigy kell a dolgot valahogy elképzelni: ezek a „babonás“ tárgyak egyszerűen kiinduló pontok. Mint nagy zenésznél a kezeügyébe eső zongora. Leüt rajta találomra nehány akkordot. És time, már az első ütemek kiváltják benne az egész szimfóniát. Ami a mi esetünkre alkalmazva azt jelenti: csak a jósnő személye számit, belő’Je fakadnak a látomások. A használt tárgyak csak ugródeszkák, meiyrőfj elpattan a gondolat, ezer szeszélyes ívet írva le, ezer kiszámi thatatlan, előre nem látott formát öltve. — Mentői pollérozottabb, műveltebb az elméje, annál gazdagabb a voyante hangiét- rája lépcsőfokokban, hangszere mellékzön- gékben. De az ég ajándékát, a rátermettséget e téren Is erősbiti a tapasztalait, fejleszti a tudás. Ismerek olyan paraszti sorból származó, de finom, előkelő léikületü asszonyt, aki virágokból olvac»a a jövőt s aki kijelentette előouem: a jlek, melyeket a véletlen, néha a látogatóm többé-kevésbe tudatos impulzusa nyújtanak, csupán útmutatók számomra, állomások az ismeretlen ösvényen, melyet) önkéntelenül követnem kell. Segítenek továbbjutni, behatolni abba a titokzatos világba, mely engem lep meg legjobban... MIT HOZ 1937? Anatole de Monzic tőrőknetszett képviselője, annak a szerencsés, nehezen elemezhető francia szellemességnek, mely felszínen táncoló pajzánság «I latír mélyreható komolyságot lleplez. A volt közoktatásügyi miniszter a „Renaissance“ folyóiratban azt próbálja megjósolni, milyen lesz, jobban mondva milyen nem lesz az 1937-iki nemzetközi kiállítás. Elmondja, mennyivel ambiciózusabban tervezte volna meg ő. Sajnos, erősen elljelcnték- tclenitctték annak arányait. „Mint már any- nyiszor, a bölcsességet összetévesztették a kicsinyességgel“. .. Néhány év óta furcsán eltolódnak a hatáskörök. A postárni nisztérium elhatározta, hogy a rádió utján regenerálja a francia zenén. Nem lepné meg, ha máról-holnapra a kereskedelmi minisztérium, faképnéi hagyva az árutőzsdét, melynek tranzakcióit ellenőrizni hivatott, hozzálátna a francia szobrászat és festészet termékeinek erélyes kontingentá- lásádioz. Párhuzamot vonván az 1925-ik (műipari) és az 1937-iki kiállítások között, leszögezi: „1937 nem lehet egyszerű, bővített kiadása 1925-nek, nem lehet népszerűsítése elszegée nyedett polgárok részére; kiállítás fél luxus és fél gyász keretében! A mai gazdasági psy- chológiai helyzet eredeti kutatások programjának megvalósitását követeli. Mindaz, ami 1925 kvantitatív arcátlanságáéi emlékeztet, Ízlésünket sértené 1937-ben, sőt sérti már ma is. Ezentúl a gazdaságnak kutyakötelessége szemérmesnek lenni! A higiénia nem lehet többé hencegés. 1925 a világítás győzelmét ünnepelte, 1937-nek az intimitást kell I jogaiba visszahelyeznie! 1925-ben jazz-iro- dalom és jazz-cpitészet: sok fény és sok lárma otthon. Mindennek ma befellegzett. S. E. Blanche, a festő, „Josephine Perdillon memoárjai“-ban eíparentálta ezt a farsangi világot, amelyben megszakították az étkezést, hogy táncra perdüljenek. Meggyőződésem, hogy 1937-ben iroda)lom és építészet kifejezésre fogják juutalni azt a mai, még be nem vallott honvágyat, mely az embereket hagyományos szokásaikhoz, kedvteléseikhez vezeti vissza ... Szellemi vámvédelem De Monzáé éles gúnnyal céloz egy valószínűtlen művészi kontintgientá/íásra. Sajnos, ma mind komolyabban esik szó ilyesmiről. A lángész produktumait, ha a határon’ túl született, úgy kezelték, akár a gabonát, gépet vagy piócát. Gaston Rageot, az írók Egyesületének elnöke fejtette ki e napokban, hogy bár gyalázatosnak tartja a kontingentálás, a túlzott vámvédelem rendszerét, nem látja be, ha már alkalmazzák s a bor- vagy búzatermelőket akarják megmenteni, miért ne élnének vele a létükben éppen úgy fenyegetett írók érdekében? Miért ne korlátoznák a regény, novella, színdarab, film behozatalát? KüIonosam amikor tömérdek külföldi szemetet is importálnak a kiadók, akik az eredeti müvek árának egy töredékét fizetik a gyakran csapnivaló fordításért. Első pillantásra csábi tó ez a logika! Valójában veszedelmes, kétélű fegyver. Hány amerikai, cseh, magyar vagy egyiptomi müvet látunk fordításban a francia könyvpiacon? Talán egy százalékát e nemzetek termelésének, egy-kéti százalékát az általuk eredetiben importált francia müveknek. A retorziótól Páris sokkalta többet szenvedne, mint a kontingentálás sújtotta külföld. Nem is szólva arról, milyen hatékony eszköze a francia propagandának a szellemi kisugárzás. FÉRFIAK A HÁZTARTÁSBAN. A kompetenciáit eltolódásáról is megemlékezik de Monzie. Szőkébb téren bár, de az uj idők jele, hogy a háztartási oktatás egyéves tanfolyamára, ah«! csecsemőjgpndozástól edénymosásig és befőttkészitésig minden gazdasszonyi teendőre képeznek, legújabban két férfi iratkozott be. A „házialkalmazottak szakszervezete“ (a cseléd szót hivatalosain törökék) nem győz sopánkodni, hogy kereslet hiányában, szoba- [ lányok, inasok, kertészek stb. helyzete meny- i nyíre megromlott és romlik tovább. Paraa- t szók, melyeket nem szabad készpénzként venni. Tény, hogy a vagyonukból élő, dúsgazdag családokat erősen megtizedelte a hosszú válság; pár év alatt az ingó vagyon közel 160 millSárddal csökkent. De ezzel szemben hatalmasan csökkent a házimunka kínálata is. A növekvő igényű francia nép lassan-'lassan átengedi a fáradságos vagy alacsonynak tekintett foglalkozást az idegeneknek. A cselédsort visszautasítja, mert — nem fér meg az egyéni függetlenséggel. Olyannyira, hogy manapság olyan szédítő igények kielégítése mellett is, mé !y a legtökéletesebb és nagylelkű bb háziasszonyt is megriasztaná nálunk, nehéz dolog rendes, a házban lakni hajlandó kiszolgáló személyzethez jutni. Ujabbann mind jobban terjed a Németországból importált elszegényedett polgári családok leányait alkalmazni „als Stütze der Flausfrau“. Sajnos, gyakran ezeknek a szakszervezetikig nem védett elemeknek róvására! Jellemző kis hirdetés fekszik előttem: „Vidéki család, jó házból való guvernántot keres négy gyermeke mólé, hét, öt, hároméves és öthónapos, au pair. Csekély zsebpénz“. .. Mérget vennék rá, hogy ennek a derék családnak eszébe se jutna szakácsnétól, szobalánytól csekély zsebpénz fejében követelni szolgálatokat. Holott alig hihető, hogy nehezebb, vagy több időt vesz igénybe, mint négy kiskorú gyermek — köztük egy csecsemő — gondozása. Vagy csak kizárólag jó házhó' v«dÓ Leányoknak nine* izliktéfuk ruhára, cipőre? ... SZEGÉNY GAZDAGOK. Zuhogó csőben metéli egy közhivatalnok ismerősöm: — Erre mifelénk közjegyzőnek mindig különösen tekintélyes jövedelmező volt a pozíciója. Bizalmasabb, fontosabb személy a családoknál, mint bdrho másutt; valahol a pap és a bankár között áll, falun a tőkét, hitelt, a gazdasági erőket képviselte: ha a gazda marhát, földet vásárolt, ha betegség, jégverés, fagy megbillentette a bevételek és kiadások médegét, hozzáfordultak kölcsönért. Városban az ő tanácsára történtek a kihelyezések, házasságnál, halálesetnél szerepe döntő. A közjegyzői alkalmazottak, kik gyakran nagytudásu, nrindig kiváló megbízhatóságú szellemi munka ok létszáma 22.000. Ezek közül mintegy 0 túl van a hatvanon. Sokan közü'Ök már több, mint fékzá- zados érdemes működésre tekinthetnek visz- sza. Mégis négy esztendeje fekszik a szenátor előtt a számukra nyugdijat biztosítandó Antonclli-féé javaslat. A közjegyzői testület határozatára vár, mellyel ez utóbbi kimondja, a pénzügyi terhekhez bizonyos összeggel való hozzájárúását. És megtörtént az a pár év előtt egyszerűen elképzelhetetlen dolog. a mindmáig dúsgazdagnak ismert közjegyzők attól teszik függővé hozzájárulásukat, hogy a törvény szövege mondja ki egy füst alatt az ő saját nyugdíjjogosultságukat is!... * A Központi Vásárcsarnoktól induló éjjé i autóbuszhoz igyekszem. Hajnali három óra. Páris álomra hajtja fejét. A kisebb utcák e'hagyatottságában van valami fájdalmas. Chiffornier-k kotornak a szemetesládákban. Kis bar-lámpa pislákol gyanús garniszállók földszintjén. Vasszéken bóbiskol a fehérkötényes pincér. Egy szögletben csarnoki zöldségárusak be- loute-ot játszanak. Hangosan csapkodják a zsíros kártyát. Pongyolában nők jönnek le, egy-egy pohár grogra. A rendőrök kettesével járnak, mint az epigrammok sorai. A Szajna lassú közömbös vizében aranyszablyák tükröződnek: a hid- lámpások. Tutajok pihennek az árnyékban. A Lón őré remekművű aranyrácsos balkonja alatt az Odv hadseregének ven défgjha jója, hajléktalanok meleg menhelye feketéjük. A Pont-Neux tövében emelődaru nyújtja hosszú vasnyakát a csiikgtalan égbok felé, mint óriási kérdőjelet. A. S. Linn Feuch wanger"! r OPPENHEIM TESTVÉREK vászonkötÓ3 158*-- lej az ELLENZÉK korty vosztályaban K lozs^ér—Ffi ér UI orvosi könyvek Dr. Szántó Frigyes : Belorvostan. (Diagnostic. Pathologia. Therapia) második kiadás 393 Lei. Dr. Bodon Károly: A s?iv és vérkeringés betegségei és azok gyógyítása (1934. 300 lap, i9 ábrával) 198 Lei. Dr. Simicska Gábor: A belső betegségek physikáiis therápiája második kiadás, 500 lap, 196 ábra, 7 táblázat, fűzve 462 Lei. Dr. Teleki Pál : Az ultrarövid hullámok fizikai — biológiai jelentősége és therápiás alkalmazása, 1 2 Lei. Kérje az orvosi szakkönyv-ujdonságok teljes jegyzékét, a folyóiratok ingyen mutatványszámát LEPAGE-tól, Cluj. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzéke kapha minden ÁRUSZOBÁT igényt kiel gitő, MÉRSÉKELT IP VI- Podmaniczlíy-ii- 8. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-34
