Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Szigeti Jenő: Fáy Ferenc Éváiról

szerint, hogy az eljövendő időkben teljes kép legyen az emigráció gumiszobájának a magányosságában alkotó költőről.

Bocsásson meg Mester, hogy ennyit írtam és kérem, hogy ezt az emléket fogadja tőlem olyan nagy tisztelettel és ragaszkodással, amilyennel küldöm. Kívánok jó egészséget, derűt és minden jót életére. Őszinte tisztelője és híve: Fáy István Welland, 1985. április 30.8

Fáy Ferenc (1921-1981) neve csaknem ismeretlen a magyar irodalomban. Felfedezése Rónay György érdeme volt, aki figyelemmel kísérte a magyar emigráns irodalmat és a Vigília „Tájékozódás” rovatában beszámolt a legjobb könyvek megjelenéséről. Az első Fáy versek 1974 novemberi közlése előzte meg csak a „Keresztút”-at, ami a 20. század egyik legjelentősebb passiója. Ezt Rónay György megjelentette a Vigíliában9 és még ebben az esztendőben hét verse jelent meg a folyóiratban, köztük utolsó kötetének címadó verse is, a „Kövület”.10 A következő év elején Rónay ezt írta Fáynak: „A Kereszt- útnak itthon is nagy visszhangja volt - sokak szerint az év legszebb verse. Igaz, hogy a költészet nem lóverseny - de valóban így van. Nagy vers volt! és nagyon örülök, hogy a Vigíliában jelenhetett meg, és hogy egy kicsit ’házi’ költőnk vagy már - büszkék vagyunk rá...! Nagyon jó, nagyon igaz költőnek talállak, és külön becsülöm benned, hogy olyan szép, öntudatos következetességgel tartod távol magadtól a sok kint élő - magyar költőt megkísértő és megzavaró neoavantgarde hőzöngéseket és strukturalisztikus ’szövegmániákat’. De ezt a kintet és bentet nyomban korrigálnom kell egy kicsit. ’Kint’ is lehet ’bent’ élni a magyar költészet és költői nyelv hazájában. Te ott élsz, s amit csinálsz az itt meg is marad... Épp úgy a mi költőnknek tartunk, mint bárki más nekünk kedveset, aki esetleg csak kamyi távolságra él tőlünk. Bár itt ez viszonylagos, nem számít a távolság, csak az igazság, hitelesség, a tisztaság számít a költészetben”.11

Érdemes ennek az elfelejtett költőnek az életével megismerkedni. Fáy Ferenc Pécelen született 1921. június 20-án. Édesapja tanár, irodalomtörténész, anyja Ivákits Mária festőművész. Fáy Ferenc elemi iskoláit Pécelen végezte. Középiskoláit Budapesten, Aszódon és Bonyhádon fejezte be az Evangélikus Főgimnáziumban, ahol érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzését követően Jutáson kiképzőtisztnek nevezik ki. 1944-ben avatták hivatásos hadnaggyá. A második világháborúban alakulatával 1944- ben amerikai fogságba esik, ahol egy évet tölt Franciaországban, fogolytáborban. 1945 decemberében hazajött. Itthon szabályosan igazolták és a Székesfővárosnál, Kőbányai Polgármesteri Hivatalnál tisztviselőként elhelyezkedett. További sorsáról bátyja egy levelében így számol be:12 „a baloldali pártok gyanakodva néznek a volt hivatásos tisztre. Ennek ellenére nem veszti el optimizmusát és felújítja kapcsolatát egy lánnyal, akit, mint Ludovikás tiszt a társadalmi különbség miatt semmi körülmények között nem vehetett volna feleségül. (Anyja házvezetőnk volt.) A szép, okos lány érettségizett és családunk is szerette, mégis nagy megdöbbenést keltett, amikor 1946 karácsonyán eljegyezte. Apánk minden intése ellenére 1947 áprilisában megesküdtek. Felesége leánykori neve: Lázár Éva, kinek bátyja, Lázár György Magyarország miniszterelnöke volt 1987-ig.

Éva szüleivel és sógorával szép villát béreltek Rákosligeten. Egy júliusi szombat este apósa meghívta egy pohár borra a rákoskeresztúri Nyulasi-féle vendéglőbe. Öcsém nem tudta, hogy ez az ember rendőrségi besúgó és politizálni kezdett vele, melynek eredményeként félórán belül letartóztatták. Nyolc és fél hónapot töltött a Buda Déli Intemálótáborban. Mikor elvitték, felesége két hónapos állapotos volt. Fogsága alatt egyszer sem látogatta meg, mert akkor a Fáy név, melyet annyira óhajtott, nem volt jó hangzású. Kislányuk, Éva 1948 januárjában13 született meg.

85