Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Szigeti Jenő: Fáy Ferenc Éváiról

1948 márciusában a fogságból kiszabadult. Felesége és családja minden kapcsolatot megszakított vele, nem is láthatta őket többé soha. Pécelen, szüleinél lakva írta ezt a versciklust. Nem sokkal ezután az ÁVO letartóztatta és nevetséges vádak alapján a Népbíróság elé került. Házkutatást is tartottak és a legépelt verseket magukkal vitték Az ÁVO-n annyira megverik, hogy rabkórházba kerül, ahonnan sikerül megszöknie. Jugoszlávia felé szökik, ahol 8 hónapot tölt koncentrációs táborban, közben felesége elválik tőle. Innen Olaszországba szökött, 1951-ben Kanadába vándorolt ki. Nehéz körülmények között élt, Itt kezdetben dohánytörő volt, erdőirtáson, majd bányában dolgozott, végül 1957-től Torontóban egy iskolát takarítva keresi mindennapi kenyerét. Ekkor már verseket írt, amelyek az emigráns lapokban rendre megjelentek.

Első kötete, a „Jeremiás siralmai” 1956-ban Torontóban mindössze 36 oldalon jelent meg a Helikon Kiadónál. Az emigráns irodalmi életben ezt a kisded kötetecskét is nagy figyelemmel fogadták. Pohárnok Jenő (1898-1962) a Németországban megjelenő Új Hungáriában,14 Csiky Ágnes Mária pedig a Rómában megjelenő Katolikus Szemlében ismertette."’ Lassan élete is rendeződött. Fáy ismertségét az emigrációban tovább erősítette, hogy Csiky Ágnes Mária Fáy verseit beválogatta a „Tíz év versei” című gyűjteményes kötetbe, mely alcíme szerint „a szabad nyugaton élő költők 1945-1955 között”-i verseinek antológiája.16

Az első sikert sorba követték a többi kötetek. A második 126 lapon „Az írást egyszer megtalálják” címen 1959-ben jelent meg Torontóban a Magyar Kultúra kiadásában. Ezt is hasonló figyelemmel kísérte a nyugati magyar sajtó. Csiky Ágnes Mária a Magyar Híradóban, és a Magyar könyvbarátban írt róla,17 a Nemzetőrben pedig Lőkkös Antal méltatta/* A harmadik Fáy kötet ismertetését, ajánlását az emigráns sajtó, kötelező házi feladatként vette, hiszen ekkorra már az emigráció egyik legjelentősebb költőjének számított. A torontói Helikon Társaság kiadásában megjelent „Magamsirató” (1967) kritikái is ezt tükrözik/9

Fáy Ferenc utolsó előtti kötete, az „Áradás” a szerző magánkiadásában 1972-ben jelent meg Torontóban Buday László rézdomborműveinek képeivel..20 A kötet 57 verset tartalmaz, melyek 1968 és 1972 között születtek. Verseinek ismeretében úgy tűnik, hogy ezzel a kötetével lett érett, a kor irodalma szempontjából jelentős költő Fáy Ferenc, bár erről a saját erőből kiadott, szép kivitelű kötetről méltatlanul kevés ismertetés született.21 Lassan nálunk is ismert lett a neve, főként Rónay György jóvoltából, aki a Vigíliába csempészte Fáy verseit. Ezért utolsó kötetének, a „Kövület”-nek java része a kötet megjelenése előtt ismert lett itthon is. A kötetet 1977-ben Torontóban a Vörösváry Publishing Co. Limited adta ki. Az esztétikus szép kötetet Buday László tervezte és illusztrálta. Ezeket a verseket így jellemezte Határ Győző a ’’Ruhátlanul” című vers margójára 1975. június 26.-án írt jegyzetében22. „Az emigrációban legkedvesebb költőm Fáy Ferenc. Mert (1) a vers azt mondja, amit ő mondani akar (2) ő azt mondja, amit a vers mondani akar (3) a vers nála mindig annyi, amennyi: nem kuporog és nem áll kotumuson, nem hosszú, nem rövid (4) minden verse szívet tépő - olyannyira, hogy (5) elolvasása után megrendültén ülök és bámulok a semmibe. Mindezt érdekmentesen mondom és tanúsítom, Isten engem úgy segéljen, ezért nekem sallárium nem jár s neki is legyen immár mindegy, élek-e, halok-e. Csak épp a hazai vers-diaré mocsoktengerén mindennaposán átgázolva - jólesik megfüredkezni ennyi tisztaságban. Türelemmel jegyzi - valamely Öregsátánnak elszerzett, hitből-örömhírből kicsípett legénye.”25

Az utolsó verseskötet Fáy pályájának csúcsa volt. Rangos ismertetőket kapott/4 Ebben jelent meg a „Keresztút” is. Az utolsó kötet után, mint a Vigília állandó szerzője,

86