Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Pásztor Béla versei
PÁSZTOR BÉLA Csonka szonettek MÁR MEGINT Évre év, fogy emberi időm, hátamban a gerinc mind törékenyebb, elvásik, roppanásra hajlik, de meg nem: gerincem mind gerincesebb. Feketén vibrál még szemem, benne fókuszra élesedik a látás, pillanatvadász: a célkeresztben vadak toporzékolnak. Letészem a fegyvert. A magaslesről az őszi erdő nyugodt: áldó kezével az ősz aranyujja megint. KAZAHOK Rokonok, vagy nem rokonok - zord emberek és torzonborz állatok zord hegyek között, egyre közelebb a hegyeken túli örök fehérhez. A képernyőn keresztül kilépek az összkonforttal csábító világból, csörtetek feléjük keresztül hidegen, megfagyott jelenidőn. Egy régmúlt tükör még idegennek mutatott, de már olyan vagyok, mint akárki más. 44
/
