Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Mohácsi János: Egy kalandos élet - Határ Győző Életút köteteiről
dálta megalázkodásában a tengelyhatalmakat, és minden igyekezete kimerült... a kiegyezés... politikájában bármi áron. (gondolj csak az Astor -klikk profasiszta intrikáira a kulisszák mögött), mialatt az egyesült Államok át-átrendezte kirakatait, de mindig a semlegesség jegyében.” - mondja.10 Nem rejtette véka alá a marxi filozófiával, és az azt vallókkal szembeni ellenszenvét: „rühelltem Marxot”11, „Nem voltam marxista, még véletlenül sem. Átrágtam magam rajta és megutáltam Marxot... agyonütő unalomtömeg... Sötét alak.”12 - mondja. Marx nem volt bölcselő számára, mert nem felelt meg a filozófusokat osztályozó kategóriáinak. „Miféle bölcselő az, aki nem magyarázni akarja a jelenséget, hanem „megváltoztatni” a világot?” - kérdezi. Lukács Györgyöt - akihez azon túl, hogy személyes okokból ellenszenv fűzte - a Marxiarkheion takarítószemélyzeteként, vagy Marx előimádkozójaként tartotta számon. Nem hangzik el az Életút köteteiben, de Mezey Katalinnal folytatott beszélgetéseim során tudtam meg, hogy Határ apja szabadkőműves páholy tagja volt. Apja gondolkodásmódján, Voltaire keresztényellenes vitairatain nevelődve kérlelhetetlen bírálója volt a kereszténységnek és mindenfajta vallásnak. Noha a „zsidókereszténység metafizikai batyuja értéktelen cókmók és melléfogás”13, mégis be kell látnia, hogy a világvallások „történelmi léptéken élik le életidejük évezredeit s ezen az emberlépték átsuhanása olyan, mint a pille megvillanása lángközeiben. Be kell látnia, hogy a zsidókereszténység könnyűszerrel megemészti, és feledésre kárhoztatja a filozófus-pillék támadását. Ami végez a kereszténységgel, az nem a támadók, hanem: önmaga befele-temetkezése.”14 Teljes meggyőződéssel vallja, hogy az ég üres.15, és csak a buddhisták monizmusát érezte magához közelinek. A metafizika teljes elutasítása mellett meglepő, hogy teozófus ismerőseinek rejtélyeskedése megbénította. Hátha - gondolta - a falon, azaz Cusanus falán túl mégis van egy világ, a szellemvilág. Ekkor meséli el kalandját a Kerepesi temetőben: „Mind közelebb keringtem nemzeti nagyjaink óriásemlékeihez s ahogy a Kossuth-mauzó- leumhoz közeledtem, lépcsőzeteivel, szoboralakjaival mindegyre vonzott. Lassan, roskatag ünnepélyességgel mind feljebb hágdaltam lépesein, mind emelkedettebb lélekkel, mígnem a pillanat nagyszerűsége teljesen hatalmába kerített. A „szellemvilág” kis híja meglegyintett s már-már szárnyak suhogásával tévesztettem össze a madársurrogást; transzba még nem estem, de szörnyen szerettem volna felfedezni magamon a médiumnitás első jeleit, a gégefő „kölcsönadását” a befészkelődőnek, a lehunyt szempillán keresztül a „látást”; és amikor a mauzóleum felső teraszán a kripta vaskapuzatához értem és a homályderengésben felfedezni véltem a szarkofágon üldögélő nagyangyalt, hát-ámbátorsággal akkor még mit sem hallottam a Kierkegaard ajánlotta „hitbeugrásról”, menten beláttam, hogy az „igazat” az angyaltól „ki kell kényszerítenem”. Nekifeszültem a rácsozatnak és legnagyobb csodálkozásomra, a magam ismerős hangján bömbölést hallottam, majd az ordítás kongó kriptavisszhangját:”16 A spiritizmus az Anibel c. regényében már nevetség tárgyát képezi. Már az első kötet elejétől kezdve ismerhetjük a filozófia iránti vonzalmát. „Hazám, a filozófia” - vallja.17 Mindenek felett csodálta a görögöket a görög kultúrát - szinte nincs oldal, ahol ne hivatkozna rájuk, ne idézne egy görög gondolkodótól. Nemcsak értette, de érezte is őket. Nem fogadott el egy filozófust sem. Műveiket agnosztikusként olvasva azt kereste, hol is hibáznak. Első tanult nyelve a német volt, így nem volt Nietzschének olyan 12
