Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Mohácsi János: Egy kalandos élet - Határ Győző Életút köteteiről

leszt, amelyek egyidejűleg magasabb szintre is emelik az elmondottakat. Arra pél­dául, hogy hogyan is válaszolhatna az interjúkészítő kérdéseire, válaszként Rabelais egy komplett dialógusát idézi, a Panurge és Dudolita8 közt lezajló beszélgetést hozza fel mintának. A zenéről mesélve saját kompozíciójának kottarészletét találjuk a kö­tetben. Levélrészieteket idéz barátaitól, ismerőseitől egy helyzet magyarázatául, a levelezőtárshoz való viszony érzékeltetésére. A korabeli sajtóban megjelent támadó kritikák szövegeinek idézetei a hivatalos kurzus hozzáállására utalnak. Szabó Lőrinc és Weöres Sándor levelei fontos adalékot szolgáltatnak művei recepciójához. A Ha­tárnál megszokott módon, Genette által paratextusok9 között számon tartott mottó vezeti be az Életút fejezeteit. Genette a mottó alkalmazását néma gesztusként fogja fel, amelynek interpretációját az olvasónak kell megoldania. Ezek Határnál saját és másoktól idézett versek, saját regényeiből vett idézetek, más irodalmi, filozófiai művekből vett szövegszegmensek. Határnál a mottók mindig az utána álló szöveg­test tartalmára, hangulatára tesznek utalást, egyfajta felütésként szolgálnak. Történeteinek középpontjában önmaga, vagy épp világlátását meghatározó írók, filozófusok, művészek állnak. Az, ahogy a körülötte levőkről nyilatkozik és saját maga történetét beszéli el, szuggerálja a világáról és a róla kialakítandó képet. Határ a vallomásos irodalomban megszokott módon élettörténetét nem, vagy csak ritkán helyezi el történelmi kontextusba ágyazva. A széles történelmi kontextusba ágyazás teljes mértékben hiányzik az Életút köteteiből. Elbeszélésén nem érzékeljük, hogy tudomást vett volna a Magyarországot ért történelmi kataklizmákról, mint a Tria­noni veszteség következményeiről, az őszirózsás forradalom előzményeiről, a Ta­nácsköztársaság Kun Béla - Szamuely Tibor nevével fémjelzett horror történetekről, vagy a harmincas évek nagy gazdasági válságáról, a második világháborúról, a Rá- kosi-rendszerről, vagy akár 56-ról. A történelem eseményei legfeljebb csak kulissza­ként szolgálnak életeseményei bemutatásához, értelmezéséhez. Mindent saját sorsa alakulása mentén mutat be: saját szellemi haladását, fiatal korának kilengéseit, íróvá válásának folyamatát, majd az ezeket támogató vagy épp megakasztani szándékozó eseményeket kísérhetjük figyelemmel. Visszaemlékezéseiben tág teret ad és apró­lékosan mutatja be élete villoni mélységeit, mint pl. szexuális kilengéseit, ami még az új korszak szexuális forradalma előtt következett be; börtönélményeit, amelyek központi helyet foglalnak el elbeszélésében. Alapélményeiről olyan gátlásoktól men­tesen beszél, hogy még a mai korszak sokat látott olvasóját is meghökkenti. Határ elbeszéléseiből hiányzott a túlzott óvatosság. Adódott ez Határ emigráns helyzetéből. Megengedhette magának azt, amit a Magyarországon élők történelmi és szituációs beágyazottságuknál fogva nem tehettek meg: mondta, amit gondolt, nem járt a fejében, melyik politikai felekezetnek kell megfelelnie, nem járt a fejében a „mi lesz akkor ha...”. Megtehette, mert abban az országban, ahol lakott, nem a magyar történelem törvényszerűségei voltak a mérvadók. Semmi sem volt tabu szá­mára. Fasisztaságára feltett kérdésre nem kapkodó választ ad, mintha lelkiismeret-fur- dalása lett volna, hanem azzal kapcsolatban vezeti le szellemi világrajöttének lépé - seit, ami azután az 1943-as letartóztatásában kulminált: „Nietzscheánus korszakomban csak természetes, hogy „értettem a nyelvét” jobboldali barátaimnak s még a fasisztoidoknak is, hiszen kire tévesztette volna el a hatását az a történelmi tény, hogy a háború 1939-es kitörése utolsó pillanatáig Nyugat-Európa versenyt cso­11

Next

/
Oldalképek
Tartalom