Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Mohácsi János: Egy kalandos élet - Határ Győző Életút köteteiről

többségnek is érthető és érdekes, hisz személye és munkássága így válik ismertté, azaz reklám célját is szolgálja. Mindez azért is volt lényeges számára, mivel - be kellett látnia - művei a nagyközönség számára, de sokszor a vájt fülűek körében is ol- vasatlanok maradtak.

Nem csak a nagyközönségnek és reklám szempontból, de az irodalomtörténész számára is lényeges momentum lehet az, ahogy az író saját maga értelmezi életét. Ennek ellenére súlyos kérdés is felmerül Határ önéletírásával kapcsolatban: Valóban forrás értékű az Életút három kötete? Hol vannak a határai? Kabdebó Lórántnak egy előadása alkalmával tett megjegyzése egyes önéletírásbeli információk valóságértékét kérdőjelezi meg. Felhívta a figyelmet: vigyázni kell Határ Győző írói fantáziájával felépített életrajzi emlékezéseinek forrásként való felhasználásával. Ennek bizonyítékául hozza fel az Anibel c. regény esetét. Fehér Zoltánnal Kabdebó Lóránt révén ismerkedtem meg egy a Határ Győzőről rendezett konferencián. Fehérnek birtokába jutott egy Határ Győző által írt Attisz c. regény gépírásos, dedikált példánya. Ahogy Fehér erről beszámolt, ezt először maga is egy ismeretlen Határ-regénynek tartotta, mert első fejezetei azAnibel-hez képest fel lettek cserélve. De tovább olvasva rájött, hogy az Anibel eddig ismeretlen, korai változatát találta meg. Az eredeti regényhez képest változtatást is felfedezett a szövegen, aminek azután - úgy néz ki - jelentősége is lehet. Az Anibel esetében nemcsak pontatlanságról, hanem - Kabdebó szerint - akár tudatos „átejtésről” is szó lehet. Kabdebó Lóránt kétségbe vonta, hogy Határ Győző ne emlékezett volna arra, hogy Attisz címmel regényt írt, mivel egész pontosan emlékezett korábbi, elveszett regényeire cím és évszám szerint, sőt elveszett verseire is. Vajon mi motiválta a szerzőt az „átejtésre”? Ez talán idővel, a regény megkerült változatának vizsgálatával kideríthető.

Határ kalandos élete, műveinek érdekes formája, egyéni szerkesztésmódja, nyelvezete, alkotó erejének bizonyítéka: műveinek polcokat betöltő száma, konferenciaelőadásainak végtelennek tűnő hossza nem csak Kabdebó Lóránt figyelmét keltette fel. Már az Életút köteteinek megjelenése előtt is számtalan beszélgetés hangzott el vele, készült el írott formában. A teljesség igénye nélkül említem a Gömöri Györggyel, Hegyi Bélával, Kabdebó Tamással, Rónay Lászlóval, Sárközi Mátyással folytatott beszélgetéseket. Ám ezek az Életút köteteihez mérten, funkciójukat tekintve, lehetőségeikhez képest is csak töredékesek lehettek. Határ vallomásai között az Életút kötetei szintézisül szolgálnak.

Az Életút három kötetének felosztása meglehetősen logikusnak látszik. Az első, a legkarcsúbb, a legtávolabbi eseményeket, a gyermek és a fiatal férfikor eseményeit rejti, ami Határ 1943. május i-i letartóztatásával zárul. A második kötetben a horthysta börtön-korszakot, a szökés utáni időszakot, a tiltott határátlépés miatt kommunista börtönben töltött periódust, a börtönből való szabadulás időszakát, az 56-os időszak körüli eseményeket, és disszidálásának körülményeit dolgozza fel. A legtestesebb, harmadik kötet az emigrációban töltött életszakaszról mesél.

Ha az Életút kötetek tartalomjegyzékeit tanulmányozzuk, ugyanazt a precíz tagolást találjuk benne, mint az Határ regényeiben is fellelhető. Ahogy esszéibe, regényeibe, úgy az Életút szövegébe is hatalmas a körmondatok közé értelmezésként, jelentéstágítóként, a gondolatmenet megszakítása céljából, sokféle szövegfajtát il10