Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - M. Lezsák Gabriella: László Gyula életműve egy évforduló apropóján

s népi íróinkkal a vezérszerepet játssza abban a szellemi megújhodásban, mely - jöjjön akármi is ránk a háború végén - a magyar nép megújhodását is fogja eredményezni.”11

Az ET1 régészeti szakosztályát megalakulásától, 1940 őszétől László Gyula vezette, amelynek célja „Erdély népvándorlás kori és főleg az első magyar századokból származó emlékeinek felkutatása és feldolgozása. (...) Ásatásainak anyagát nemcsak re- álarcheológiai szempontból értékeli, hanem viselettörténeti szempontokat is figyelembe vesz, összehasonlító módszerrel elemzi a temetkezési szokásokat és a népi kismesterségek eszközeit is feldolgozzad Egyetemi magántanárként László Gyula a leghangsúlyosabban szintén a honfoglalás korával foglalkozott, hiszen a két évtizedes román tudománypolitika miatt ebben volt a legnagyobb elmaradás. Az 1942-43. tanév első felében a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karon JK honfoglaló magyarok régészeti emlékei”, az 1942-43. tanév második felében ,A honfoglaló magyarok régészeti emlékei különös tekintettel Erdélyre” címmel, az 1943-44. tanév mindkét felében ,y\ magyar őstörténelem régészete” címmel heti kétórai előadást tartott.14

Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegyetemen - az ország egyik legrégebbi alapítású egyetemén'5 - 1899-ben indult be a régészképzés a kecskeméti születésű Posta Béla vezetésével.'6 Posta Béla tevékenysége alatt a kolozsvári régészeti iskola a magyar régészettudomány hajtómotorjává vált, lendületével, újításaival ebben az időszakban a budapesti tanszéknek nemcsak méltó társa, de követendő példája is lett.'7 Lendületes munkájának, az erdélyi magyar régészet kiteljesedésének az első világháború, majd a trianoni döntés vetett véget. A román tudománypolitika irányítása alá került erdélyi régészettudomány két évtizedig szinte kizárólag az őskori és ókori - főként a dák és római - emlékekre koncentrálódott.'8 A magyar emlékanyag és a vele rokon népvándorlás kori kultúrák felszínre hozatala és tanulmányozása csak Észak-Erdély visszacsatolása után vált ismét lehetővé. A repatriált Ferenc József Tudományegyetem régészeti tanszékének vezetőjévé az erdélyi származású Roska Mártont (1880-1961) nevezték ki, aki egykori mestere, Posta Béla szellemében folytatta a megkezdett munkát. Roska Márton László Gyulán kívül többek között Kovács István, Méri István, Ifj. Koós Károly, Entz Géza, Mozsolics Amália, Novák József, Pálfy Antal, Szabó György és a sepsiszentgyörgyi múzeum későbbi vezetője, Székely Zoltán tevékenységére számíthatott.'9

László Gyula fellépésével a régészeti kutatások új lendületet kaptak. A fiatal tudós elsősorban olyan történeti-régészeti kérdésekre fókuszált, amelyek Erdély magyar múltjának hiteles megismeréséhez és az ún. román-magyar vitához is döntő szempontokkal járultak hozzá. Ilyen volt pl. az 1911-ben megtalált Kolozsvár-Zápo- lya utcai honfoglalás kori temető feltárásának folytatása 1941-42-ben, amelynek során egy honfoglaló magyar vitézi sír is napvilágra került.20 A Kis Újság című lap szerint bár „egyszerű közkatona sírjáról van szó, de László Gyula meggyőződéssel hangsúlyozza, hogy az ilyen leletekből jobban meg lehet ismerni a honfoglaló magyar nép életét, mint a nemzetségfők, vagy törzsek élén állt vezérek gazdag sírjai nyomán. Ez a felfogás már a tudományos életben is megerősödött népi irányzat kifejezése: új tudós nemzedékünk már nem annyira a politikai keretek történetével foglalkozik, hanem inkább népünk múltbeli sorsát kutatja. László Gyula munkásságában a régészeti kérdések történelmi néprajzzá szélesülnek s a honfoglalás kori sír muzeális anyagából a honfoglaló magyarok mindennapi élete színesedik elő. ”2‘ A fiatal tudós ennek a leletnek köszönhette, hogy a korabeli médiában is ismertté vált, mert a kormányzat a vitézi sír anya59