Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Czakó Gábor: A megújuló magyar őstörténet-kutatás reményéről

emléke lehet a szabírok fölött aratott avar győzelemnek, (VI. sz.), vagy a besenyők támadásának (IX. sz.?), mely nyugatra kényszerítette eleinket.

Reguly Antal gyűjteményében egy északi osztják hősi énekben ilyen bekezdést találunk: „A kimagasló Soper (Saper) városában éltünk mi (eddig).’’ Egy másik ének címe: „Ének Saper (város) fejedelemnőj érőn Reguly szerint egy osztják törzs Saber-mám (Sabernép) nevezi magát.

Patkanov más orosz történészekre hivatkozva lehetségesnek tartja, hogy a tapar- szabar nép délről érkezett, és az Ural mindkét oldalán lehettek szállásai. Földműveléssel, iparral és kereskedelemmel foglalkozott. Fémtárgyakat, edényeket cserélt prémekre. Földvárait éppen a vogul, osztják, szamojéd népek ellen emelte. Erődítményeit csud-várakként4 emlegetik. Az építmények favázasak és általában háromszög alakúak voltak, akárcsak a X. századi szabolcsi földvár.

A szaporodó bizonyítékok szerint nem közös őshazában éltünk a finnugorokkal, hanem népünk egyik ága igen hosszan tartó és élénk társadalmi-gazdasági kapcsolatban állt a szomszéd népek elődeivel, miáltal erős kulturális és nyilván nyelvi hatás zajlott közte, és más, ma finnugornak nevezett népek között, juhász Zoltán mutatta ki a megvesztegethetetlen számítógépes módszerével, hogy a hantik és a manysik a legközelebbi zenei rokonaink, de csak a magyar-Volga-vidéki-da- kota-karacsáj, anatóliai stb. zenei család dalainak első sorait bírják. Ebből egyenesen következik, hogy az egysoros dallamokból nem alakulhattak ki a mindenütt egyező közös többsorosak, tehát az átvételi irány magyar magyar>ugor. Ugyanezt erősíti szerénytelenségem elemzése, miszerint a hatalmas magyar szócsaládoknak a töredékei megvannak az ugor és finnségi népeknél, de a teljes családok sehol. Hasonló a helyzet a mese és mondavilággal is.

Érdemes még egyszer leírni, hogy jobban megjegyezzük: miként az embertan és szűkebben a genetika nem igazolta XIX. században kialakított finnugor>magyar leszármazás föltételezését, úgy a nyelvi-kulturális kapcsolatok is valószínűleg fordított irányban - magyar>ugor>finnségi - irányban hatottak.

A szabolcsi földvár. Falrendszere 557 x 225 x 387 méter, területe 3,3 hektár. Hatalmas fatörzsek közé döngölt függőleges földfalai eredetileg 75-20 méter magasak voltak. A budai Mátyás templom főhajójának tetőgerince 16,8 méterre van a földtől. Az idők folyamán a faszerkezet elkorhadása miatt kissé megzuttyantak és lejtősek lettek. Jelenleg 10-12 méteresek.

34