Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - H. hadabás Ildikó versei

a kertkapuja nehezül, károg az ég, a tócsák törnek

roppan az idő ablaka keresztfája kinyitha- tatlan

diófa áll az udvaron, kő asztalon diója törten

Éjszakai átváltozások

1.

Az ég a földet telehinti gyönggyel, kristály ezüstje mindenen ragyog - sóhajokon a csigák nyújtózkodnak, szarvacskáikon ezüst csillagok

tölgyfa és hársfa rezdülése hallszik, az éjjel kifigyeltem finom táncukat, égi ösvényen fényszekerek szálltak, s föllobbantották a földi utat.

A fű nem hajolt meg a lépteik alatt, akiknek szentjánosbogarak ragyogták útjait, hogy el ne tévesszék azt a várost,

ahová elindultak, ahol nem voltak kilincsek az ajtókon csak kulcsok, s ahol a szavakból csak vér eredt.

2.

Minden nap halk, finom kinyílása a létnek, a hársak alatt régi kút csikordul hold sarlójáról lógó felleg-rongyok vizek tükrében mélybe lengenek

lombosodnak az arcok is, az álmok erdejében a borzongó hársfa szerelmét szólongatja, teleszórva illattal a világ mélyéből felbugyborékoló borzadalmakat, amelyektől elárvult minden annyira,