Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Mánta György: Fekete orgonák
Újdonsült házastársak lévén, gyökeresen meg kellett változtatnunk az életvitelünket, végtére valamiből meg is kellett élnünk. Mielőtt megismertem őket, Szilvia is, Erzsók is távoli rokonok küldeményeiből tartotta fenn magát, de ezek a küldemények most már édes kevésnek bizonyultak. Én az egyetemen átiratkoztam a levelező tagozatra, hogy a felszabadult időmből elszegődhessek egy fuvarozó vállalkozóhoz, hol kocsiskodni, hol ingóságokat cipelni. Szilvia kérésére a két tanú fölásta a kert elülső részét, mivel ő lemondott a virágokról, és áttért a zöldségfélék termesztésére, amelyeket, ahogy beértek, Erzsók árusított a környékbeli kapualjakban részint pénz, részint különféle ruhaneműk és használati tárgyak fejében. Szüleim egyetlen gyermekük döntését jó ideig nem tudták megemészteni, de azután, lemondva az unokákról, beletörődtek sorsom alakulásába, és rendszeresen támogattak. Néhány hónap elteltével Szilviát is a szívükbe fogadták, aki a hagyományos közvetlenségével őket is meghódította. Ahogy telt-múlt az idő, beleszoktunk ebbe az új életformába, hisz szerettük egymást, és az éjszakák felhőtlen gyönyörűségéről egyetlen nap sem kellett lemondanunk. Egyik csütörtökön Szilvia azzal fordult hozzám, hogy a székével valami nincs rendben, a bal felé eső kerék mintha kilazult volna a helyéből, egyre többször ingadozik, amikor hajtja. Szerelőnek akkoriban nyomát sem lehetett találni a környékünkön, így rám hárult a hiba kijavítása. Jóllehet az ilyesféle dolgokban mindig is kétbalkezesnek minősültem, vállalnom kellett ezt a feladatot. Fuvarozó vállalkozómtól kölcsönkértem néhány szerszámot, majd megbirkózva a szorongásommal, nekiláttam a munkának. Csodák csodájára már az első délután rájöttem, hol gyökerezik a baj: a kerék csavarmentes forgója meglazult a tengelyen. A szerelés azonban sokkal nehezebbnek bizonyult. Kevés híján öt nap ment rá, mire számtalan kudarcba fulladt próbálkozás után végre siker koronázta az erőfeszítésemet, és Szilvia is kiszabadult a kényszer- pihenő fogságából. A felújított széket többször is próbára tettük, lejtőn is, emelkedőn is, gyorsítva is, lassítva is, de valamennyi helyzetben hibátlannak találtuk, mintha egy vadonatúj szerzemény került volna hozzánk. Szilvia ettől fogva gondtalanul hajthatta, többé nem volt mitől félnie. Azon az emlékezetes napon, hazaérkezve a szemináriumról, Szilviát sem a szobájában, sem a kertben nem sikerült a szokásos csókkal köszöntenem. Erzsóktól tudtam meg, Dezsőékhez indult, hogy megkérje őket, a kert parlagon maradt hányadát is ássák föl, mert ő ott is zöldségfélét szeretne termeszteni. Már asztalhoz ültem, hogy a félbe maradt dolgozatomat néhány hatásos bekezdéssel lezárjam, amikor fülsértő lárma riasztott meg. A kapuból döbbenetes látvány tárult elém. Egy szovjet tulajdonba került, amerikai gyártmányú hatalmas teherautó észvesztő iramban száguldott végig a keskeny utcán, nyomában azzal a dzsippel, amelyben a sofőr mellett egy orosz tiszt ült. A teherautó vezetője, mivel a szűk utcán nem 66
