Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Mánta György: Fekete orgonák

Közben jobbjával pillanatok alatt rátalált arra a bizonyos testrészemre, ujjait szo­rosan rákulcsolta, és addig tekergette-húzogatta, amíg duzzadtra keményedett, talán erőteljesebben, mint éjszaka. A vágy a hatalmába kerítette, tekergőzött és sóhajtozott, egyre szenvedélyeseb­ben. Ez a gyönyörre szomjúhozó, fékevesztett indulat engem is magával ragadott: egyszerre érkeztünk föl a csúcsra, és borultunk egymás karjába.- Az ölem már rég a mellembe költözött, te szamár - súgta lihegve a fülembe. A nagynéni lenyomta az ajtó kilincsét.- Szilvia! Kinyitnád végre?- Máris. Mivel én tetőtől talpig meztelen voltam, ő kerekezett az ajtóhoz, de siettében a hálóingbe elfelejtett belebújni. Amikor Erzsók a küszöbre lépett, és megpillantotta Szilviát hálóing nélkül, mell­kasán az én szétkenődött nedveimmel, valósággal megrémült.- Te jóságos isten! - sikoltott föl, és a tálcát a reggelivel kiejtette a kezéből. A kapuban az albérlők, Kövér Sanyi és Kocsmáros Dezső várt bennünket. A fiúk csak látásból ismerték Szilviát, én mutattam be őket egymásnak. Kézfogás közben, néhány szót is váltva, Szilvia a mosolyával meg a közvetlenségével pillanatok alatt levette a lábáról mind a kettőjüket. A lépcsőn én vittem föl az ölemben, Dezsőék a kerekes széket hozták utánunk. A padlásszobában, az egyik sarokból, Miklós üdvözölt minket, nem a legjobb hangulatban.- Szia - köszöntötte a lányt.- Szia - válaszolta Szilvia, eléggé hűvösen. - Rég láttalak.- Én is téged. Amint elfoglaltuk helyünket a játékasztal körül, magamhoz ragadtam a szót.- Mielőtt elkezdjük a vetélkedőt, előbb be kell jelentenünk valamit. A beállt csendben kíváncsi tekintetek fordultak felém.- Azt kell bejelentenünk, hogy házasságot fogunk kötni. Elképedve meresztették rám a tekintetüket.- Meg akarsz nősülni...?- Igen. Tanúnak pedig Kövér Sanyit és Kocsmáros Dezsőt szeretnénk felkérni.- És Miklós? - pillantott hátra Dezső.- Ő szóba se jöhet - jelentette ki határozottan Szilvia.- Miért?- Csak.- Nem is vállalnám - szólalt meg az asztal végéből Miklós. Amint az ámuldozás alább hagyott, Dezső is, Sanyi is Szilvia oldalán szeretett volna tanúskodni, így sorsot kellett húznunk. A sorsolás után előkerültek a bögrék meg a vodka. Dezső, mint a sorsolás győztese, magasba emelte a bögréjét.- Koccintsunk a kettőtök jövőjére! 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom