Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Morsányi Bernadett: "Megkomponálni a dekomponáltat" - B. Tóth Klári versei

A négy részre bontott fejezetben a főhős igyekszik rendet tenni zavaros életviszonyaiban s a családi fényképalbumban. Az első részben a legidősebb fiú kisebbik fivére katonaságból való szökését meséli el, kívülállóként, mintha nem is testvéréről, hanem egy film vagy regény hőséről mondana el egy történetet. A másodikban a legkisebb fiú szökését értelmezi, s egyúttal belehelyezi öccsét - akiről csak annyit tud, hogy nagyjából nyolc évvel fiatalabb nála - készülő családtörténetébe. A harmadik epizódban a pesti lakásban megjelenik a katonaszökevény öcs, akit bátyja most is úgy kezel, mintha csak egy szereplő lenne készülő regényében. A negyedik részben a legidősebb fiú - ahogy Dobrovics Vadnai Bébi és dr. Szemző szerelmének alakulásán gondolkodik - találgatja, hogy mi történhetett a kisebbik fivérrel. „Üres cédulákat veszek elő az íróasztalom fiókjából, egyikre ráírom: ŐRIZETBE VETTÉK, egy másikra pedig: NEM VETTÉK ŐRIZETBE, aztán áthúzom és inkább azt írom oda: MÉG MINDIG SZABADLÁBON, mert ez a kifejezés tetszetősebb.”19 A főhős kiegészíti céduláját még egy mondattal. „»Öcsém mint Vera balekja.« Néztem, nem tudtam visszatenni. - Ez egy regény - szóltam hátra Marinak. Ő megkérdezte, miért? Nem válaszoltam neki, mert hirtelenjében nem tudtam összefoglalni, miért is érzem, hogy összeállt minden, hogyan látom a jellemek végzetének egyedüli útját (,..)”20 A Legendáriumot lezáró, a könyv egyharmadát kitevő Anna-fejezet regény a regényben. Az elbeszélőt a családtagok felvonultatásakor eddig a távolságtartás és az ironizálás jellemezte, ebből a fejezetből viszont hiányoznak az ironikus felhangok. Megszűnik a groteszk játékosság is, s a családregényre való vonatkozás és utalás. A fényképalbum, amit a legidősebb fiú látszólag összerendezett, most szétesik. Az elbeszélő kiesik a szerepéből, felhagy az eddigi legendátlanító eljárással, s olyan narrátornak adja át a szót, aki a legendateremtés vonzásába kerül. A Törzs körébe tartozó Doxa (Halász János) előképének tekinthető János, laposan titokzatos szerelmét Annát, jelképpé stilizálja. Anna Bébivel ellentétben Kafkától kölcsönzött szereplő, figurája nincs megjelenítve, puszta érzület, csak beszélnek róla. Már az Anna-fejezet nyitányán érezni lehet a váltást, a narratív harmadik személyű előadás hirtelen vált át egyes szám első személyre, az elbeszélő-főhős gyors felvezető után lépteti színre a középső fiút. „2025-ben a menetrendszerű sebesvonat pontosan a számára kijelölt időpontban érkezett el a legmagasabb magyar hegycsúcs, a Kékes alatt húzódó alagút szájához, és szabályszerűen tűnt el benne. Az egyik első osztályú fülkében magányos öregember ült, a középső fiú, aki összes féltestvérét túlélte.”21 János sűrítő-összefoglaló monológot ad elő, hogy szituálja saját legendáját. „»Miért töltöttem én a múlt század hetvenes éveit falun? Üres kézzel jöttem el onnan, ha emlékezetem nem csal. Még egy tanulságot sem hoztam el magammal. Talán mert mindvégig tanulságok után kutattam? Vagy elégedjek meg egyetlen névvel: Anna?«”22 A helyszín - ahol a középső fiú kilenc évet tölt el - egy vidéki kastélyba berendezett állami gazdasági központ. Az építészmérnök János beleszeret Annába, az igazgató lányába. Feleségül veszi, két év múlva elválnak, de a középső fiú továbbra is a gazdaságnál marad. Volt felesége a rögeszméjévé válik - még a XXL században is ő jelenti számára a hetvenes éveket -, megállás nélkül utána nyomoz, minden percéről tudni akar. János karaktere ugyanolyan halványra sikerül, mint Doxáé, Be- reményinek egyik Jánost sem sikerül olyan kiemelkedő egyéniségnek feltűntem, mint amilyennek szeretné, pedig Doxa az akkori Budapest „legendás” figurájáról Dixiről (Gémes János) lett mintázva. A Legendáriumbeli Jánost ugyanúgy nem ér42