Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Morsányi Bernadett: "Megkomponálni a dekomponáltat" - B. Tóth Klári versei

szerint van központi alakja a regénynek, s az első fejezetek (Előhang, Budapest, Anyai ág, Apám felkeresi anyját, a nagyanyámat, Apám apja mindörökké eltávozik közülünk, Irén levele, Korkülönbség) is mind hozzá viszonyítva mutatják be a szereplőket (pl. „apám apja”, „anyám anyjának nagyapja”). A legidősebb fiú - az író önarcképe15-, a családját rendszerező (megíró), eredete után nyomozó főalak tartózkodóan van jelen a műben, átengedi a terepet más személyeknek és sorsoknak, ám általuk is saját dilemmáira keres választ. A legidősebb fiú, mint viszonyítási pont azonban fokozatosan eltűnik, a szót mindinkább az egyes fejezetek főhősei veszik át, az egész családtörténet főszereplője az események perifériájára szorul. A legidősebb fiú tehát csak a rokoni viszonyítások fiktív centruma, s nem a regényé. Bereményi hasonlóan jár el a Vadnai Bébiben is. A fiktív centrumot a fiatal Dobrovics Péter jelenti, aki „szenvedély- és eredetkutató”, megpróbálja megírni Vadnai Bébi szerelmének történetét, ám nyomozása közben személyes története háttérbe szorul, sőt egy idő után barátja, Doxa, akinek apját kutatja (felmerül, hogy testvérek, vagy unokatestvérek) is kitűnik a képből. A Legendárium azt sugallja, hogy a hatvanas években klasszikus család és klasszikus apaszerep nem létezett. A regényben megjelenő könnyelmű, iszákos apának három házasságából született négy gyermeke, de egyikük életét sem követi nyomon. Az apakeresés és a regényben szereplő apa karaktere jelenik meg a Vadnai Bébiben is (Oszkay Artúr személyében), de mert Bereményi a Legendáriumban és az Eldorádó (1988) című filmben már kidolgozta apja alakját, s a hozzákapcsolódó problémákat (apák és fiúk generációs ellentéte), ebben a regényében ez a motívum csak vázlatosan jelenik meg, s ugyanez mondható el a hetvenes évekről is. Bereményi a hetvenes években a nemzedéki-önkifejezés leghitelesebb eszközét találta meg, mikor magánnaplóféle dalokat kezdett írni Cseh Tamással. A művekből a kor mindennapi életének eseményei, jellegzetes helyszínei rajzolódnak ki, a csőnadrágot, hegyescipőt viselő kamaszok világa, a Mambó magnóból szóló zene a bulikon és a klubdélutánokon, az iskolai díszünnepély, a tanulmányi kirándulás, az érettségi találkozók légköre, az emberi kapcsolatok (barátságok, kalandok, szerelmek, abortuszok, révbe érkezések és elválások), az albérletben és a munkásszálláson való létezés, az ingázás, az árdrágulás és a hőhullám, az eszpresszók, füstös éttermek, pályaudvarok, étkezőkocsik hangulata. Az első lemezen (Levél nővéremnek, 1977) szereplő dalokban ugyan benne van a kilátástalanság érzete, „az új mechanizmus kulcsembere voltam és / most itt végzem egy presszóban, holtan!”16 - hangzik el az Eszpresszó című dalban. Megjelenik a mozdulatlan holtidő is „Hát nincsen más ebben a dalban / csak egy hőhullám harmadik napja / és Éva, és még egy utca / és egy délelőtt...”17 (Nincsen más), ugyanakkor a „levélírónak” meggyőződése, hogy lakhatóvá kell tenni a holtpontot, az otthont pedig egyértelműen Budapest jelenti. „-Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk, / maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? / - Itt van a város, vagyunk lakói, / maradunk itten, neve is van: Budapest.”'8 (Budapest). Bereményi a Vadnai Bébi című regényben arra épít, hogy az olvasó az évtizedekkel ezelőtt rögzített tapasztalatokat beleérzi az új regénybe, s így kidolgozás nélkül is benne lesz a könyvben „kora érzékszervileg felfogható valósága.” (6.)

A Legendárium Korkülönbség című fejezete mindkét regény szempontjából kulcsfejezetnek mondható, a Vadnai Bébi esetében azért, mert Dobrovics karaktere, motivációja, s a regényírás aktusa ebben a műben kidolgozott formában jelenik meg.

41