Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Sümegi György: Utószó Kovách Aladár művéhez

ból manapság legfeljebb a Nemzeti Színházban sikert aratott Téli zsoltár című drámájára emlékszünk. De szüntelen szervezett, szerkesztett, kiadott, inspirált. Szug- gesztív egyénisége, kitűnő előadókészsége, rendkívüli műveltsége, tájékozottsága, gazdag nyelvtudása vonzotta maga köré kortársait és a nálánál fiatalabbakat. Az a nyomorúságos kis szoba, az elfeledett, a sokat emlegetettek mellett mégis létező irodalmi központtá vált. Itt ismerkedtem meg többek között Asztalos Istvánnal, Bö- zödy Györggyel, Gombos Gyulával, Szabédi Lászlóval, Kiss Tamással, Kiss Jenővel, Cseres Tiborral, Sáfáry Lászlóval, Nagy Istvánnal, Kárász Józseffel, Szatmári Sándorral, Mikecs Lászlóval. Találkoztam ott szinte minden fiatalabb írótársammal, akiket már a Szabó Pál nevével fémjelzett Kelet Népe korszakából ismertem. De szép számmal idősebbek is, akiknek könyvét Kovách Aladár szerkesztette, kiadta vagy kiadatta. A Bolyai-könyvek nagyobb része Püski Sándor rezsijében jelent meg, de volt számos, melyhez máshonnan szerezte a költségeket. Olyan is akadt, melynek kiadási költségeiről én gondoskodtam. Ezen az alapon lett a mi boltunk Bolyai könyvesbolt Kovách kívánságára”.6

Kovách Aladár sok emigráns magyar íróhoz hasonlóan kettős életművű. 39 évesen emigrált (1947), és azután 32 évet élt s dolgozott külföldön, Nyugat-Európában. Az emigrációban írt műveinek egy jelentős része az akkori magyarországi hivatalos álláspont szerint bizonyosan nem-kívánatosnak, elfogadhatatlannak minősült. Ha be is jutott ilyen munkája Magyarországra, az Országos Széchenyi Könyvtár szigorúan titkos pecsétjével az olvasótól hermetikusan elzárt karanténban őrizték (ezt csak 1990 után oldották föl). Különösen igaz lehet ez A Mindszenty-per árnyékában című7 művére, amelyben a koncepciós per visszásságaira, a valós történésekre eredeti dokumentumok fölhasználásával sokrétűen igyekezett rámutatni. Ugyanez vonatkozhat az erdélyi magyar ügyet, Erdély helyzetét bemutató kiadványaira is.8 Magyarországi tiltólistáját9 tovább súlyosbította azzal, hogy dolgozott a Szabad Európa Rádiónál, ahol a „műsorok felvételéért és általában a produkciós (gyártásvezetési) osztály munkájáért volt felelős”.10 Részlegéhez rendezők, adásellenőrzők, zenei rendezők, színészek és bemondók egyaránt tartoztak. Kovách dramaturg és adásrendező volt egyszerre. „A nagy felkészültséget és tapasztalatot igénylő munkákat legtöbbször Kovách Aladár rendezte. /.../ Átdolgozásában és rendezésében került előadásra számos kitűnő produkció. Nagy érdeme volt, hogy mivel olykor kevés színész állt rendelkezésre, a hangjátékok szerepeinek eljátszására amatőröket /.../ vont be a munkába. /.../ Oly sikerrel tanította be őket, hogy legfeljebb a szakemberek vehették észre, hogy nem hivatásos művészeket hallanak. Kovách Aladár - noha a gyártási osztály vezetése is az ő feladata volt - munkaidejét csaknem kizárólag a stúdiókban töltötte a hangjátékok betanításával, próbáival és felvételével foglalkozva. Több munkája is megállná a helyét bármely rádió műsorában.”11

A Szabad Európa Rádióból történt kiválása után Münchenben12 a Hungária című hetilap főmunkatársa, majd valószínűleg rövid ideig a francia rádió magyar adásánál dolgozott. (Itt közölt műve is 1955-ös párizsi keltezésű.) Az 1956-os magyar forradalom leverése után emigráns magyar írókkal együtt alapította Bécsben a Nemzetőr irodalmi folyóiratot, amelynek szerkesztője, a lap német nyelvű változatának fő- szerkesztője lett és maradt évtizedeken át. Bécsi időszakában a Nemzetőr szerzői gárdájának és egy kicsit a nyugati magyar emigrációnak is központi figurája volt. Ugyanis az ’56-os emigránsok iránt lassan enyhülő Kádár-rendszer lehetővé tette a

72