Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Sümegi György: Utószó Kovách Aladár művéhez

állított (sajtó alá rendezte, elő- vagy utószavával, jegyzetekkel) darabjai: Balassa Bálint összes költeményei (1942), Berzsenyi Dániel minden munkája (1943) és Ady Endre: A tegnapi Párizs (1942) című kötete.

A legnagyobb sikerét drámaíróként érte el a főművének tartott Téli zsoltár című, Apáczai Csere Jánosról szóló darabjával (1940). Színházi vonzódását, dramaturgiai érzékét, a párbeszédes, tömör fogalmazásban való jártasságát már korábban is gyakorolta.3 Két, 1935-ben írt egyfelvonásosát (Symphonia Hungarorum, drámai vázlat, Szikra a szél szárnyán - Tinódi-színmű) 1936-ban közvetítette a Rádió Budapest 1. A Rádióval való további kapcsolatának stádiumai: hangjátékká írta át Linnankoski, Johannes: Dal a tűzpiros virágról című regényét (1938), lefordította és rádiószínpadra alkalmazta id. Dumas, Alexander A komédiás című színművét (1940). Lev Nyikola- jevics Tolsztoj Feltámadásából három- felvonásos drámai játékot írt, dramatizált, melyet Németh Antal rendezésében mutatott be a Nemzeti Színház (1939). Németh Antallal, a Nemzeti Színház igazgatójával a munka- kapcsolata már korábban kezdődött, mivel a Dal a tűzpiros virágról című hangjátékot Németh Antal rendezte (Rádió Budapest 1.1938. okt. 15.). Kovách Aladár Németh Antal mellett a Nemzeti Színház dramaturgja lett, és 1938-tól kezdve mindegyik munkáját a direktor állította a Nemzeti Színház színpadára (Tolsztoj: Feltámadás, 1939, Kovách Aladár: Téli zsoltár, 1940, ifj. Dumas, Alexander: A kaméliás hölgy, ford.: Kovách Aladár, 1943). Németh Antal lemondása, lemondatása után Kovách Aladár lett rövid időre, mintegy nyolcvan napra (1944. július vége-október 16) a Nemzeti Színház igazgatója.4

A legnagyobb visszhangot kiváltó műve a Nemzeti Színházban 1940. dec. 21-én, Németh Antal rendezésében bemutatott Téli zsoltárt Gombos Gyulától Németh Lászlón át Schöpflin Aladárig írtak elismerően a darabról és az előadásáról. A siker nem folytatódhatott: a németek betörése, majd a második világháború végkimenetele Kovách Aladárt emigrálásra, az ország elhagyására ösztönözhették, mert - a legenda szerint - 1947-ben ismeretlen körülmények között távozott nyugatra.

Kovách Aladár alakját és itthoni munkálkodását leghitelesebben Tatay Sándor idézte meg: „Kovách Aladár egyszer telefonált nekem, hogy fontos ügyben szeretne velem beszélni. Elmentem hozzá. Az asztalán maroknyi irat feküdt. írók, művészek, tudósok számára kiállított okiratok, melyek szerint felmentést nyertek a sárga csillag viselésének kötelezettsége és a vele járó megkülönböztetés alól. Felolvasott jó néhány nevet, és azt kérdezte, melyikhez tudnám eljuttatni a fontos papírt. Kettőt vállaltam, közülük az egyik Füst Milán volt. /.../ Kézhez kaptam még egy /.../ felmentő okiratot. Ez pedig Gelléri Andor Endre nevére szólt”. Tatay megidézi a teljes, az ő életét is befolyásoló Kovách Aladár-jelenséget: „Egy szép tavaszi napon boltunk fölé új cégtábla került: Bolyai könyvesbolt, s az én nevem csak apró betűkkel: cég- tulajdonos. Aki forgatja kezében a háborús évek könyvtermését, gyakran találkozik a Bolyai Akadémia emblémájával. Nehogy valaki e hangzatos címszó nyomán klasz- szicista épületet lásson lelki szemei előtt, és szalonruhás, rangos társaságot! Volt az Üllői út egyik nagy bérházában valami szerény kis diákotthon. Szűk előteréből jobbra nyílott egy szoba, hat lépés hosszú, és tán három lépés széles, két vasággyal, szekrénnyel, asztalkával. Ebben lakott Kovách Aladár és Szamosi József. Kovách Aladár réges-rég befejezte egyetemi tanulmányait, letette doktorátusát. Minden bizonnyal már Szamosi is, csak úgy laktak ott tovább. Ez volt a Bolyai Akadémia. Még közelebbről egy személyben Kovách Aladár... Kovách Aladár irodalmi munkásságá71