Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)
Ischl régi kis állomás: távírógép — Morse papírszalag fut ki a kis gépből, kattog, egyre idegesítőbb ez az üres szobában — A tisztviselő kin udvarol a síneknél — bejön, a gép kattog: pont-vonal-pont, pont, pont-vonal, vonal - a tisztviselő megnézi — jobban megnézi — verejtékezni kezd — kibontja uniformis gallérját — ő most az inspekciós, tehát ő a főnök — nyitott gallérral szalad a császári nyaralóba - lehetve megáll a kapuban, a császár szigorúan nézi a rendetlen gallért — a vasutas átadja a sürgönyt: Császár: (Schratthoz, ki a nyíló tearózsák előtt áll.) A trónörököst megölték. AZ ÓRA JÁR Úszás: Gloriette-Gasse, este. Nagy csend. Az óra jár. Schratt: Majestät, entschuldigen mich, gelt? Császár: (hallgat) Schratt: Emlékezik Felséged? Ebben a fotöjben mondta Eduard, hogy az ő látogatása az utolsó chance... Császár: (hallgat) Schratt: Heute war doch jenes schreckliche Ultimatum des Grafen Berchtold abgelaufen — war das alles notwendig? Franzi... Majestät, war das wirklich unbedingt notwendig? SZÁZÉVESEK Az udvar egészen szűk belső élete; százéves vének a százéves császár körül. Az egészen fiatal Károly trónörökös ijedten körülnéz. Tanítják. A felfénylő derű most is Schratt, ha belép, még mindig napsugarat hoz magával; mindenkivel jóban van, a háziorvossal, komornyikkal, szakáccsal, szárnysegédekkel, testőrökkel, ha megjelenikvele jön a hangulat és életkedv. De a császár és a kor menthetetlenül öregszik. Schratt adomákkal traktálja a háziorvost, hogy kora reggel már vidítsa fel a császárt. Kerzl pletykál is vígan. Egy napon azonban azt mondja a császár komornyikjának: Császár: a háziorvos holnap ne jöjjön. Kicsit rosszul érzem magam. 65
