Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)
A CSÁSZÁR HALÁLA o M. A Camera az íróasztali lámpát nézi. A lámpa kis kört világít meg. A Camera a császár kezét figyeli: a kéz egy aktán pihen, tartja a tollat, időnként a felső karból jövő alig észrevehető görcs rándul rajta. Kiesik a toll. A császár fejét kezére hajtja. A Camera a szoba sötétjében arcokat lát meg: Kerzl dr., még egy orvosi fej, a komornyik. A Camera kisiklik a másik szobába. A családtagok, a trónörökös, Montenuovo. Hallgatnak. Érezni, hogy régóta várnak már így elszórtan a teremben. A Camera továbbsiklik: külsőbb terem. Ezek a Hofratok. Most nagyon öregek, fogatlanul, beesett szájjal ülnek és néznek a semmibe. Kinn, messze, egy szobában, a testőrök várószobájában Schratt türelmetlenkedik. Be akar jutni — nem engedik — a főudvarmester szigorú parancsa, hogy senkit nem engedhetnek be. (Vigyázat párhuzamos akciót érzékeltetni) A császár felemeli a fejét, nehéz lázban mormolja: Gnädige Frau... Kathi... Leesik a keze. Kerzl dr. és Ketterl felemelik — Császár: (révületben nézi az aktákat) Még mennyi munkám maradt. Bekísérik ágyához, lefektetik. Császár: (halálra váltan) Bitte mich morgen um halb vier Uhr zu wecken. Ich bin mit meiner Arbeit nicht fertig geworden... Kerzl dr. (kilép a másik szobába. Bizonytalanul, nagyon emberi megrendüléssel) A császár... meghalt... Mindnyájan feléje fordulnak. Montenuovo: (kiegyenesedik, megfordul, kilép a Hofratok termében. A szász protokoll száraz ünnepélyességével) „O császári és apostoli királyi felsége Ferenc József, ma november 19-én este 9 óra 7 perckor elhunyt.” A szemek üvegesen néznek rá. 66 A messzi félhomályos folyosók mélyéről már sietve jön Schratt. Valahogy áttörte a vonalat, két szárnysegéd kíséri,
