Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Riba András László: Adalékok és néhány megfontolás az előzetes egyeztető tárgyalások történetéhez
szükség, mert a kormány akkor már jó ideje dolgozott az Alkotmányon és azokon a jogszabályokon,36 amelyek arra voltak hivatottak, hogy megteremtsék a jogállamot és kialakítsák a demokratikus politikai rendszert. Kulcsár Kálmán világosan megfogalmazza, hogy az egész elgondolás alapját, azok az évekre visszanyúló tudományos kutatások jelentették, amelyeket ők az ún. Ts-2 társadalomtudományi program „ernyője” alatt [kiemelés tőlem - R.A.L.] folytattak. 1988. november végén a kormány az Országgyűlés támogatásával az Alkotmány és a politikai intézményrendszer reformja kapcsán akkor negyven éve először tárgyalt politikai napirendi pontot. Az MSZMP vezetése, bár látta a politikai változás kikerülhetetlenségét [1988. november!], de lassúbb átmeneti folyamatot tervezett, a hatalom koalíciós megosztásán keresztül. Fejti György37 összehívott egy megbeszélést 1989. január 2-ára, lényegében már az átmenet lehetséges módjainak kidolgozására [kiemelés tőlem - R.A.L].38 Ez a megbeszélés a tanulmány mondanivalója szempontjából nagyon fontos. Kulcsár Kálmán az átmenet szót használja, ami ugyan az 1989. februári KB határozatában, vagyis Fejti György megfogalmazásában, még nem nyilvánult meg. A későbbi események ismeretében azonban megfogalmazható, hogy az 1988. december 15-i KB és az 1989. január 2-i megbeszélés között - tehát 1988 végén; lehet, hogy már korábban is39 - a legfelsőbb hatalmi szinten már nem modellváltsban, vagyis politikai intézményrendszer módosításban, hanem a rendszerátalakításában (rendszerváltásban) gondolkodtak. De legalábbis opcióként számon volt tartva. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a találkozó Grósz tudtával történt. Meglepőnek tűnik, de nem köthető fordulathoz az átmenet elkerülhetetlenségének elismerése. Az átmenet ekkorra rendszerátalakítás értelemben is eldöntött lehetett; de már egy „valahányadik” lehetőség volt 1988 végén, meglátásom szerint legalább második. És amint bizonyítani próbálom, az átmenet politikai lépéseinek - dokumentum alapján legkorábban 1989. január 15-én - „menetrendje” volt, amivel ugyan le kellett futni a hivatalos köröket (PB, KB stb.) de már ezeket a hivatalos köröket is tartalmazta. Azt azonban nem vitatom, hogy volt „fordulat” február elején, és azt sem, hogy ez a „nyilvánosságpuccs”40 hatására történt. A politikai menetrendet azonban nem befolyásolta. Abban egy dolog biztos nem volt benne, a Pozsgay-bejelentés. A „nyilvánosságpuccs” jelentőségét abban látom, hogy Pozsgay Imre egyirányúvá tette az utat a hatalom és vagy Grósz Károly (amely, aki éppen rátért) számára. Ennek alátámasztására Kádár János sokak által zavarosnak minősített utolsó beszédéből idéznék: „Önök nagyon jól tudják, hogy ez mit jelent mindazok számára, akiknek a kormány legalitása fontos. Még Önök erre szavaztak még titkosan, hogy a párt legalitása a fontos, mert hogyha nem ellenforradalom, hát akkor erre nem tudom, hogy ki hivatkozhat. Nem tudom, ki hivatkozhat. ”41 FORGATÓKÖNYVEK ÉS HASONLÓK A tanulmány korábbi részében foglalkoztunk a társadalomtudományi kutatásokkal, amelyekről megállapítható, az ismertetett tendencia alapján, hogy azokról a különböző fontosabb ügyekben illetékes állami és pártvezetők, komoly feladatokkal megbízott titkárok kérhettek jelentéseket, összefoglalókat, résztanulmányokat. Ennek ismertetése azért volt fontos, mert egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy 46
