Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Riba András László: Adalékok és néhány megfontolás az előzetes egyeztető tárgyalások történetéhez

megválaszoljuk, hol és kik készítették a forgatókönyveket. Amikor az MSZMP forgatókönyveiről beszélünk, akkor oda a vezetők, a megbízottak elképzeléseit kell érteni. Ezekben nyilvánvalóan a párttal, a párttagsággal is számolni kellett, mint tényezővel. A KB-val mindig minden lépést „ki kellett pipáltatni.”

Grósz Károly válasza arra a kérdésre, hogy 1988-ban valóban készültek-e a rendszerváltozást elemző modellek: „Ilyen tanulmányok, elsősorban központi megrendelésre készültek, mert a többpártrendszer igénye már sokkal korábban felmerült. Csak politikailag nem volt aktuális. Igazán 1987-től kezdtek ezzel foglalkozni Aczél Györgyék, ezt a témakört Gombár Csaba gondozta. ” Kemény László, aki akkor a Politikai Főiskola rektorhelyettese volt, ezzel kapcsolatban: „Az első elemzést 1988 őszén a KB Társadalompolitikai Osztálya végezte. Ezt egy javaslat követte, amely a Központi Bizottság ülésére készült, Berecz jános volt az előadója. Visszadobták. A következő kimunkálásában a másik KB-titkár, Lukács jános is részt vett. Aztán született anyag a politikai rendszer jövőjéről, amit országos vitára akartak bocsátani, de erre nem került sor...”42

A KB 1988. december 15-i határozata szerint Grósz Károly vezetésével munka- bizottság alakult, amelynek feladata az volt, hogy kidolgozza az MSZMP álláspontját az egy- és többpártrendszer, az alternatív csoportokhoz fűződő viszony és a választási rendszer kérdésében.43 Álláspontom szerint - figyelembe véve a különböző társadalomtudományi kutatásokat - ekkor azt már nem kellett kidolgozni, hanem csak össze kellett állítani, meg kellett fogalmazni.

Kemény László éppen a KB 1988. december 15-i ülésének döntése alapján került be a Tudománypolitikai Munkaközösségbe. Elmondása szerint az említett bizottság három - különböző műhelyekben dolgozó - munkacsoporttá alakult. Ezeknek a konkrét feladata az volt, hogy leírják elképzeléseiket a politikai rendszer megváltoztatásáról.

Döntéshozatali szinten az lett volna a menetrend, hogy majd a PB eldönti, a három anyagból melyiket viszi a KB elé vitára, esetleg a három tanulmányból készül egy szintetikus javaslat. Megalakultak a munkacsoportok: az egyiket Grósz Károly vezette és Kövér Árpád volt a titkára, a másikat - amelyik TTl-re épült - Aczél György főigazgató irányította, Halay Tibor igazgatóhelyettes volt a titkára. A harmadik csoport a Politikai Főiskolán alakult meg, Romány Pál rektor, az MSZMP KB Tanácsadó Testületének elnöke volt a vezető, Kemény László pedig a titkár.44

A Politikai Főiskolán az elképzelések alapján az átmenet öt alternatíváját vázolták fel:

1. Az első az egypártrendszer fenntartásának esélyeit és ennek következményeit vizsgálva arra jutott, hogy a monolitikus struktúra kizárólag erővel, polgárháborús veszélyt előidézve lehet megőrizhető.

2. A második tanulmány arra épült, hogy a vezető szerepét egy koalíció keretei között megtartó MSZMP és a hozzá „baráti” módon viszonyuló pártok együttműködésével a kifejezetten rendszerellenes csoportok marginalizálhatók, így a rendszer felszámolása elkerülhető.

3. A harmadik feltételezés [Kemény László ezt tartotta volna a legjobbnak] egy MSZMP vezette koalíció és ellenzék parlamenti szembenállására épült. Ez lett volna a demokratikus szocialista berendezkedés, amely már feltételezte a politikai harcok jogi korlátozások nélküli zajlását.

47