Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

végigtáncolták a megye báljait, sok nemes kisasszony elkelt. Csak Judit nem akart megszabadulni a szép leányélettől, és apja sem háza ékességétől. /„Szép aranyideim! be szerencséltettek, /Minden boldogságban engem részeltettek. /Szabadon repülök mint egy szabad madár, / Semmi fenyítéknek durva lánca nem zár/." - írta leányéletéről.

A füredi, a badacsonyi, a keszthelyi őszi bálok, a napfényes badacsonyi és mihályházai szüretek, a farsangolás Dömölkön, Kis-Cellben, Sárváron, Sopronban, Szombathelyen, mind gyönyörű események voltak a fiatal nemes kisasszonyok életében. A társasági meghívások fontos szerepet játszottak Judit hírnevének növekedésében, költeményeinek terjesztésében is. A későbbi évek levelezésében is gyakran felbukkannak a báli beszámolók: Papp János által összegyűjtött és 1986-ban megjelent Dukai Takács Judit kiadatlan levelei között is olvashatjuk a bálok örömeiről szólókat:,,... Köszönöm kedves barátom, hogy Malvina levelét kívánád először is olvasni, te nagyszívű, jó barát még a bál után is nyugodalom helyett nékem írtál. Mi is vígan töltöttük afársángot, a kis-celli bálok igen szépek voltak, csak az volt a kár, hogy rövid volt,... A szombathelyiben is igen kitáncoltam magamat s csaknem meg is betegedtem. ” - írta a későbbi barátnak, Döbrenteinek 1815. február 18-án. A következő évben közölte ugyanazzal: „Én afársángot igen vígan töltöttem el s csak akkor találtattam Dukában, amely nap bál nem volt. Voltam Szombathelyen is, de közönséges mulatósom helyének megtartottam a kemenes- allyai kis-czelli bált, amely az idén igen népes volt idegen vármegyeiekkel. Nékem csekély poezisomnak elterjedett híre az esmérősökön kívül is igen sok táncosokat szerzett. Nagyon kedvesen jött az előttem, hogy én őket nem esmértem s most sem esmérem mind, s ők en- gemet mint esmerőst úgy szólítottak meg, mintha nevem homlokomra lett volna írva. - Judit nem férjet keresett a báli forgatagban, hanem a társasági élet örömeit és hírnevet.

Korai emancipáltsága, személyes értékeinek felismerése, költészetének fejlődése még tovább erősítette önállóságra törekvését, női szabadságvágyát. Ezen értékek nélkül nem lett volna kora női etalonja, amire a sorsa rendelte. Fenyő szerint: „... Judit valósággal az idő küldötte volt: megtestesítette azt a polgáriasuk hazai nőideált, amelyben a nemzeti irodalom, a nemzeti műveltség kifejlesztése érdekében Kármán józsef óta annyian sóvárogtak... judit fellépése, sok más tényezővel együtt - mintegy előlegezte a reformkori, újtípusú, nemzeti irodalom sarjadozását. ”

Ehhez azonban a történelem, Európa eseményeinek üzenete is kellett, Moszkva, Lipcse, Waterloo is, hogy a francia polgári forradalomtól Napóleon bukásáig eljussanak a népek. A földrész fellélegzett. Eltemették a holtakat, s hazatértek, akik megmaradtak.

A béke csendjében önmagukra figyeltek a birodalmak elnyomott népei. Nemzeti arculatuk kialakítására törekedtek, és ezt elsőként az anyanyelvűk művelésében találták meg. Felismerték, hogy nincs nemzet a saját nyelve nélkül. Johann Herder, Goethe egyetértésével, példát mutatva, népdalok gyűjtésébe fogtak Európa elnyomott nemzetei. Bécs szerb újságot adott ki, elsőként jelent meg szerb nyelven népdalgyűjtemény a birodalomban. Csak rövid idő kellett ahhoz, hogy Kölcsey népdalokat gyűjtsön, és Döbrentei Gábor arra kérje Erdélyből Berzsenyit, hogy Balaton környéki népdalokat küldjön Bowring számára. Volt valami a „levegőben.” Az „új szél” 1814-ben, Dukai Takács Judit számára is váratlan lehetőségeket hozott.

66