Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Weiss András: A kezdet II. rész

WEISS ANDRÁS* A kezdet A dolgok leírását komplikálja, hogy Anyám, 6 hónappal Apám halála után, férjhez ment Dr. Windholz Pálhoz és családi emlékeim inkább erre az időszakra vonatkoz­nak. Anyám előtte „megbeszélte” velem, hogy hozzá, vagy Heimann Lászlóhoz, apám volt orvosához menjen feleségül. Én egyértelműen Pali (így szólítottam) mel­lett döntöttem. Arra, hogy milyen alapon, már nem emlékezem. Windholz Pál orvos volt, 1901-ben született, Rohoncon (Rechnitz, ma Burgen­land). Apja Dr. Windholz Zsigmond szintén orvos volt. Valamikor az első világhá­ború alatt vagy után, költözött be Szombathelyre és ott folytatott orvosi praxist, a Széli Kálmán utca 7-ben. Felesége „Olga mama” a negyvenes évek elején halt meg. Életében baráti kapcsolatban volt Márkus Emíliával1, ezt tudom, mert örökölt tőle egy képet. Lehet, hogy az ismeretség a férjén keresztül jött létre, aki talán orvosa volt Márkus Emíliának. Szombathelyen elsőnek Windholz Zsigmondnak volt rönt­genkészüléke, ami nagy szenzáció volt. Ennek köszönhetően jól menő praxisa volt, úgy hogy a házat, amiben a rendelője volt, megvehette. Ez egy kétemeletes bérház volt Szombathely legelőkelőbb utcájában, a Széli Kálmán utcában. Nem tudom, hogy mikor halt meg, én nem ismertem, és azt hiszem még jóval azelőtt, mielőtt kapcsolatba kerültünk a Windholzékkal. Egyébként az ő rendelőjében praktizált aztán a mostohaapám is. Windholz Zsigmondnak sok testvére lehetett, mert tudom, Mostohaapámnak 72 első unokatestvére volt, majdnem mind orvos, vagy orvosfeleség. Mostohaapám mesélte, hogy az egyik főtéri patikus, akinek jövedelmét a falusi asszonyoknak adott diagnózisok erősen gyarapították, „pácienseinek” nagy részét elvesztette, mert a röntgenkészüléknek köszönhetően inkább Windholz doktort keresték fel. A patikus erre fel, a megmaradt „páciensnőinek” egy égő villanykörtét dugott a szoknyája alá és közölte, hogy most megröntgenezi őket. Mostohaapámnak két testvére volt, Dr. Windholz Ferenc és Windholz llus, aki aztán Csató Lajos orvoshoz ment feleségül és Szombathelyen, a főtéren lakott, abban a házban, ahol annak idején a Meinl Gyula kávéüzlet volt. Windholz Ferenc Bécsben élt, mint röntgenológus Holzknecht professzor tanársegéde volt az egye­temen. Holzknecht professzor nevét minden röntgenológus ismeri, ö volt a radio­lógia első áldozata, sugarak okozta rákban, 1935-ben meghalt. Rendelőjét a Liebig Gasseban a nagybátyám vette át. Az Anschlusst követően,1939-ben, Amerikába emigrált, 1952-ben, mint Stanford egyetemi tanár halt meg. Nagyon fiatal volt, azt hiszem 56 éves. Windholz Pál Szombathelyen a Premontrei gimnáziumba járt, egyébként fivére is. Az egyetemet mind a két Windholz fiú Grazban végezte. Én otthon születtem, a Király utcai lakásunkban. Erre a lakásra nem emlékezem, nagyon kicsi voltam, amikor elköltöztünk, csak áttét emlékem van: a negyvenes évek elején még az megmaradt bennem, hogy a telefon az egyik szekrényben volt. Ezt az emléket anyám annak idején igazolta. Ma már csak erre az igazolásra emlé­kezem. Még erre az időre esik egy álmom, ami még mindig képszerűen van előttem: egy beláthatatlanul nagy réten összekuporodva, a földön fekszem, körülöttem a 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom