Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Riba András László: Adalékok és néhány megfontolás az előzetes egyeztető tárgyalások történetéhez
A történeti szempontú kutatások nagymértékben tudnak hozzájárulni a politológia (tranzitológia)4 elméleteinek alátámasztásához vagy éppen kritikájához. Az MSZMP KB és a Politikai Bizottság (PB) dokumentumai jó ideje kutathatóak akár interneten keresztül is.5 Ebből kifolyólag ezek nélkülözhetetlen, de ugyanakkor „felszíni” forrásoknak tekinthetők. A ’rendszerváltás’ politikatörténetileg pontos (hiteles) rekonstrukciójához a ’rendszerváltoztatás’ alapos feltárása szükséges. Az állampárti és pártállami illetve egyéb, a hatalmi gépezethez becsatornázott apparátusok működésének mechanizmusait kell mélyrehatóan feltárni, iratanyag szinten. Az apparátusokat eszköztárként értelmezem és legalább annyira izgalmasnak és jelentősnek tartom működésüket a ’rendszerváltoztatás’ történetében, mint ameny- nyire divatos az állambiztonsági szervek szerepét kiemelni. A tanulmány célja, hogy rávilágítson egyes mikrotörténeti aspektusokra és körülményekre, amelyek hozzájárulhatnak néhány alapkérdés pontosabb feltevéséhez a jövőben. Az anyaggyűjtés során előkerült néhány olyan irat és dokumentum, melyek a szakirodalmi percepcióban hangsúlyosan megjelenő kérdésekhez szolgálnak adalékul. Az egyik ilyen kérdés az Új Márciusi Front (ÚMF) 1989. januári fellépése, aminek alapvetően kedvezőtlen volt a fogadtatása annak ellenére, hogy milyen jelentős célokat fogalmazott meg. Ennek lehetséges okait, hátterét mutatom be 1988 elején, illetve - egy másik kérdéskör, a forgatókönyvek kapcsán - 1989 elején. Az átmenet ún. forgatókönyvei vonatkozásában pedig a 80-as évek társadalomtudományi kutatásainak szerepére kívánok rávilágítani. Mindezt erősen forrásközpontú megközelítésben. ANYERSREZSŰ-ÜGY 1988 márciusában alakult meg és próbált meg legális működési lehetőséghez jutni az ÚMF, amelyet főként a reformszocialista értelmiségnek a liberális alternatívok (ellenzék) felé is nyitott tagjai alkották, de az alapításban részt vettek Nagy Imréhez közel álló ötvenhatosok is, egyik fő kezdeményezője pedig a KB-tag Nyers Rezső volt.6 Az ÚMF szerepére és jelentőségére a szakirodalom 1989. január 14-i fellépésük kapcsán szokott kitérni.7 Január 11-én kelt8 felhívásuk „Az egypártrendszertől a képviseleti demokráciáig” címet viselte, és abból a szempontból, hogy az ÚMF mögött ott állt Nyers Rezső, a címnek akkor tényleg jelentősége volt, és van a tanulmány mondanivalója miatt is. Az Aczél György-féle politizálás,9 amely arra irányult, hogy az értelmiséget kont- rolállható keretek között tartsa, a pártértekezlet előtti időszakra (1988 eleje) már nem tudta megakadályozni a tőle független mozgalmak és szerveződések létrejöttét. Ez frusztrálta a pártvezetést, különösen akkor, ha egy az MSZMP-től független szerveződés hátterében közvetlenül egy központi bizottsági tag állt. Pozsgay Imre helyzete más volt, mozgási lehetőségeit nagyban megkönnyítette az, hogy ő a Hazafias Népfront, vagyis a „hivatalos” ernyőszervezet keretei között, illetve közül tudott politizálni, mert így mindig csak közvetve volt érintett. Ez nem állt Nyers Rezső esetében, aki egy olyan reformvonalat képviselt, ami a rendszer átalakítását „szociáldemokratizált” politizálással látta megoldhatónak. Erre 40
