Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Riba András László: Adalékok és néhány megfontolás az előzetes egyeztető tárgyalások történetéhez
RIBA ANDRÁS LÁSZLÓ Adalékok és néhány megfontolás az előzetes egyeztető tárgyalások történetéhez „ ... A sakknak vannak szabályai és ezt még nem mindenki ismeri, nálunk. [...] Elvtársak, mi ezt a játszmát nagyon komolyan játsszuk. De, ezen a pályán - és ez nem mindig könnyű - de, a nemzetközi szabályokat mi mindig figyelembe vesszük. Ezt tudják rólunk a mi ellenségeink és a mi barátaink, is. Éppen ezért a magam részéről én optimista vagyok - ezúttal, is - és bízom benne, hogy ezt a játszmát megnyerjük. Ehhez kívánok én az elvtársaknak eredményes végjátékot és jó egészséget!’” BEVEZETŐ Az előzetes egyeztető tárgyalások alatt azokat a formális és informális megbeszéléseket, találkozókat, egyeztetéseket értjük, amelyek a hatalom2 - állampárti és pártállami vezetők, megbízottak - és a formálódó, rendkívül változatos alternatív/ellenzéki erők képviselői, csoportjai, majd az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) között folytak, és amelyek talán nem csak a Nemzeti Kerekasztal történéseit befolyásolták döntően. Ennek a szakasznak a pontos időhatárai nem igazán állapíthatóak meg, mert ezekhez hasonló események már akkor is zajlottak, amikor az ellenzéki csoportosulások még csak alternatívként voltak említve, de bármilyen meglepő, a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások megkezdése után is találunk erre utaló megállapításokat - ezeket találóan utólagos egyeztető tárgyalásoknak nevezhetnénk. A tanulmány vizsgálódása a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1988. májusi pártértekezlete és az 1989. februári Központi Bizottsági (KB) ülés közti időszakra fókuszál, azonban egyes aspektusok megvilágítása okán jóval korábbi időszakokra is visszanyúlik. Szakmai megközelítésben létezik az ’átmenet’ kapcsán egy hármas terminológia. Eszerint a ’rendszerváltás’ kifejezés magára a történelmi folyamatra használható, a ’rendszerváltozás’ az ún. objektív tényezők - vagyis olyan hatások, amelyek nem vezethetők vissza a rendszerátalakulás akarati megfontolásaiként - esetében használandó. Harmadikként pedig a ’rendszerváltoztatás’ kifejezés az átmenet tudatos cselekményei kapcsán, az ún. szubjektív tényezők esetében helytálló. A tanulmányhoz kapcsolódó kutatások ez utóbbi kategóriában helyezhetők el. Vizsgálódásomat egy elemzési keretben kívánom elhelyezni. Erre lehetőséget nyújt Antal Attila, aki a rendszerváltás - mint történelmi folyamat - „anatómiájának” politilógiai-szociológiai-tranzitológiai karakterének „megrajzolásához” ajánl egy egységes értelmezési keretet.3 Ennek részletes ismertetésére a tanulmány nem vállalkozik, ehelyett azonban hangsúlyozni kívánja, hogy - a terminológiai hármasság alapos végiggondolásával is alátámasztható - az ún. objektív (pl. nemzetközi politika) és szubjektív tényezők mesterséges különválasztása a történeti szempontú vizsgálatokban rendkívül hasznos. De valójában ezek a tényezők mind egyszerre fejtették ki hatásukat kölcsönösen egymásra, illetve magára a folyamatra is. 39
