Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán
előkészített direktívákkal szemben az NSR-4 valóban ’ott és akkor’ született, s inkább egyfajta gondolati jegyzőkönyv, mint részletekig kidolgozott direktíva. 54 Az alelnököt, a külügy-, pénzügy-, védelmi, mezőgazdasági, kereskedelmi minisztert, a C1A igazgatóját, az NSC vezetőjét, a vezérkari főnököt, a Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Ügynökség igazgatóját, valamint a USIA-t (az 1953 és 1999 között működött Egyesült Államok Információs Ügynökségét), uo. 55 uo. 56 uo. 57 A gorbacsovi reformok és Kelet-Európa sorsa, ahogy azt fentebb többektől is idéztük már, potenciálisan kölcsönös és áttétes függésben állt. Hogy ez mennyire így volt, illetve mennyire így látszott Washingtonból, azt az e tanulmányban tárgyalt időkereten túl megvalósult budapesti Bush látogatás kapcsán érzékelhetjük. A magyar külügy részéről az amerikai elnök 1989. július n-13-i látogatását összefoglaló Kovács László külügyminiszter-helyettes szerint: „Bush elnök minden megbeszélésen nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a látogatással, a magyar-amerikai kapcsolatépítéssel nem akar problémákat okozni sem Gorbacsovnak, sem a magyar vezetésnek, nem akarja zavarni Magyar- ország és szövetségesei viszonyát.” Ugyanígy emlékszik erre az ekkor az MDF törzstagságához tartozó Bíró Zoltán is: „Számomra az amerikai elnök magyarországi látogatása - főként a vele való személyes találkozás az ellenzéki pártok vezetőinek körében - bizonyossá tette, hogy az Egyesült Államok minden békés eszközzel támogatni fogja a rendszerváltást, és a Gorbacsowal folytatott tárgyalásaik is ebbe az irányba mutatnak. Az elnök ugyanakkor a magyarországi ellenzéki pártok értésére adta azt is, hogy semmi olyan megmozdulást vagy magatartást nem hajlandó támogatni, amely ronthatná Gorbacsov pozícióit, illetve a tárgyalások békés és előrevivő folyamatát.” Borhi László, Magyar-amerikai kapcsolatok, 1945-1989: források, MTA Történettudományi. Intézet, Budapest 2009. 898-899. http://www.historia.hu/archivum/2002/0202bir0.htm 58 http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/nsr/nsr4.pdf 59 1953- október 30-án Eisenhower aláírta az NSC 162/2-t, mely „a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a fejlett atomfegyverek elrettentő és pusztító erejére", s ezzel gyakorlatilag megszületett a massive retaliation, a „tömeges megtorlás” doktrínája. A valóságban azonban Washingtont egyre inkább aggasztotta a nukleáris eszkaláció lehetősége, a termonukleáris konfliktustól való félelem pedig kihatott arra, ahogy az Egyesült Államok a globális, de legfőképp az európai status quo megváltoztatásának esélyeire tekintett. A nyilvánosan hangoztatott cél, „hogy a szatellit népek végül visszanyerjék függetlenségüket, s jogukat, hogy szabadon dönthessenek kormányzatuk formájáról”, valójában már inkonzisztens volt az USA gyakorlati lépéseivel; ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítékát az 1956-os kelet-európai fejlemények idején tanúsított - politikai impotenciától sem mentes - amerikai magatartás jelentette. Cole C. Kingseed, Eisenhower and the End Of Suez Crisis of 1956, Louisiana State University Press, 1995. 8. http://www.nuclearfiles.org/menu/key-issues/nuclear-weapons/history/cold-war/strategy/articledulles-retaliation_1954-01-12.htm Foreign Relations of the United States (FRUS), 1955-1957, XXV, 115. 60 Az NSDD 54 bevezetőjében szerepel, hogy annak megalkotásakor a differenciálás már két évtizede érvényben volt. http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-54.pdf 61 A rollback/liberalization hagyományos eszköztára a puccsoktól a nyílt katonai konfliktusokig terjedt. Ezen politika sikerei közé sorolják az 1953-as iráni puccsot, Grenada 1983-as megszállását; kudarcai között ott van a koreai háború, vagy a balsorsú 1961. áprilisi, disznó-öbölbeli partraszállás. 62 E kérdés kapcsán, melyről legalábbis sejthetjük, hogy megosztotta a nyugati vezetőket, érdemes meghallani azt, amit Zbigniew Brzezinski a kelet-európai országok NATO csatlakozásáról mondott retrospektive, 2009 szeptemberében: „Amint egyszer a blokk összeomlott, megmaradt, amit én ’történelmi spontaneitásnak’ nevezek, s az országok melyek szovjet irányításnak voltak kitéve természetszerűleg gravitáltak a Nyugat felé. Ez volt, ahol a biztonságukat keresték; nem hiszem, hogy ez elkerülhető lett volna. Ha megpróbáltuk volna kizárni őket, akkor ma nem egy Európa létezne, hanem három: egy Nyugaton, egy középen, egy Keleten, s a középső nem lenne biztonságban, csábító célpontot nyújtva.” Gregory Scoblete, Navigating U.S. Foreign Policy: An Interview with Zbigniew Brzezinski, http://www.realclearworld.com/articles/2009/09/23/navigating_us_foreign_policy_anjnter- view_with_zbigniew_brzezinski_97190.html 38
