Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Weiss András: A kezdet
kultúrmérnök volt, de pallérvizsgája is volt, és a kettő kombinációjából magasépítést is vállalhatott. Mai fogalom szerint tehát „építőmérnök” volt, de akkoriban azt hiszem a megkülönböztetés építő- és építészmérnök között nem létezett. Nekem, apám „építész-mérnök” volt. 1872-ben született Székesfehérváron, még Hitler, Sztálin és társai előtt, Születésemkor 57 éves volt. (A birtokomban lévő, a Székesfehérvári hitközség 1957. szeptember 6-án kiállított születési bizonyítványa szerint 1882 Martius (sic!) 6-án született volna, ez tévedés, valójában 1872-ben született. Apja neve: Weiss Sámuel, anyja Fanni, született Deutsch. A Weiss nagypapa zsákkereskedő volt, és Száminak hívták. A bátyám szerint vallásos volt, sonkát azért evett, de megfordított tányérról. Apámnak két testvére volt, egy idősebb fiú, Hugó, s egy leány, aki kislány korában meghalt. Nevét nem tudom, csak a képére emlékezem, apám dolgozószobájában lógott. A képen 5 éves lehetett. Hugó gépészmérnök volt és a harmincas években a Győri Bakmalom3 igazgatója. Egy ízben apámmal meglátogattuk. Rá nem nagyon emlékezem, ezzel szemben a malomban egy felvonóra, amivel, kézi erővel zsákokat húzták fel a raktárból. Erre a felvonóra ember is felszállhatott. Ez nekem nagyon imponált. Hugónak volt egy Feri nevezetű fia, aki akkor már házas volt, és ha jól emlékezem 2 leánya volt, az egyik Panni, velem egyidős lehetett. Feri a nevét Vasra magyarosította. A háború után nem nagyon kutattam utánuk, aztán valamikor már a hetvenes években hallottam, hogy bátyámmal együtt laktak Budapesten, a Múzeum körúton. Vas Feriről és Panni lányáról definitiv tudtam, hogy a család többi tagjával mit történt a háborúban, nem. Aztán újra nem tudtam róluk, tulajdonképen mai napig nem. Ugyan Marbellában 2008-ban találkoztam egy győrivel, aki Hugó nagybátyámat ismerte és azt állította, hogy lánya nagy magyar színésznő; utánanéztem, de a nyom téves volt. Nagybátyám, Hugó a harmincas évek végén meghalt. Apámnak Müller Edével (később Andráskay Müller Ede) építési vállalata volt a Nádasdy utcában. Sokfelé építkeztek, lényegesebb projekt, amire emlékezem az a Trieszti kikötőben egy móló; ehhez Sistianában saját kőfejtésük volt, az anyagot onnan saját gőzhajójukkal szállították az építkezéshez. Ok építették az észak-déli vasútvonalat a mostani Burgenlandban. Szombathelyen ők építették a közkórházat5 és a Faludy Reáliskolát6 (Ma főiskola). Persze ez csak egy-két dolog a sokból. Emlékezem, hogy Sárvárra és Kőszegre is járt valami építkezésre. A Müller és Weiss cég „jól ment”. Apámnak autója és sofőrje volt. A cégnek sok ingatlana volt, nem csak Magyarországon, hanem Ausztriában is. Kb. 1933-ban a cég valamifajta tönkreme- nésfélét élt át, ennek következtében a társak szétváltak. Erre a tönkremenésfélére ráment a Király utcai ház is; szerencsére mi már akkor a Pohl Sándor (ma Géfin) utcában7 laktunk, szintén saját házunkban. A Müller és Weiss cég felszámolása után apám egyedül dolgozott, emlékezem 1936-ban valami köze volt az akkor új csendőrlaktanya8 építéséhez. 1936-ban Signum Laudist kapott.9 82 Apám
