Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Zalán Tibor: Ének Igorról és csapatáról
HETEDIK Vigyázz, Igor, rád mennek... MÁSODIK Segítsünk neki... NEGYEDIK Nem mozdul a gyáva lábam... ÖTÖDIK A félelem megbénít... nem akarok meghalni... HATODIK Több méltóság, ha már hősökként nem tudunk viselkedni! A harmadik kiválik közülük, Igor felé nyújtaná a kezét, de ürességbe markolnak az ujjai HARMADIK Elrepülök kakukként a Duna mentén, köpenyem hódprémes ujját Kajala vizébe mártom, letörlöm véle a herceg sebeit félelmetes testén. Ó, szél, jó szelecském, Uram, miért fújsz ellenségesen miránk? Mért röpítesz, mondd, hun nyilakat könnyű szárnyaidon kedves hívem hadaira? Hát nem elég neked, hogy a felhők alatt fújdogálsz s hajókat ringatsz a kék tenger hátán? Uram, mért szórod szét árvalányhaj-fűként Az én vígasságomat? Ó, Dnyeper, te dicsőséges! Áttörted te a kőhegyket, Poloves földön kanyarogva. Te ringattad hullámaidon Szvjatoszlav hajóit Kobjak táboráig. Uram, hozd hát ringatva hívemet karomba, Hogy ne küldjék néki könnyeket Már korán a kék tengerig. Ó, ragyogó nap, háromszor-ragyogó! Kedves, szép vagy mindenkinek: Mért ontottad, uram, perzselő sugaraidat 60
