Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Zalán Tibor: Ének Igorról és csapatáról
Kedves hívem hadaira? Vizetlen pusztán íjaikat szomjúsággal szikkasztód, Puzdráikat búbánattal befödted. 7. IGOR MENEKÜLÉSI KÍSÉRLETE HETEDIK Fuss, Igor, fuss! HATODIK Hova futna... NEGYEDIK A katonák sorfala összezár... HETEDIK Fuss, Igor, fuss! MIND Tajtékzott az éji tenger, vízsugarak szállnak a ködben. Isten az utat mutatja Igor hercegnek, polovec földről orosz földre, atyja arany trónusához. Futott Igor herceg hermelinként a nádasba, vízre, mint fehér csörgőruca. Felpattant a gyorslábú lóra, szürke farkasként ugrott le róla. így nyargalt a Donee kanyarulatáig, sólyomként suhant a felhők alatt, hattyúkat ölve és vadludakat reggelire, ebédre és vacsorára. HETEDIK Nem kell nekik... visszalökték közénk... ELSŐ Nem kellek nekik... Visszalöktek... HARMADIK Hogy együtt pusztítsanak el bennünket MÁSODIK Már csak vezényszóra várnak... NEGYEDIK Elnémultak a hangszórók... ÖTÖDIK Iszonyatos csönd támadt a téren... HATODIK Hallom a csöndben a fogam vacogását.. HETEDIK Megérkezett a vezényszó... Összekapaszkodnak és énekelnek. Hősök itt csak azok lehetnek, Akiket gyilkosaik temetnek, Nem változik, csak fogy az élet, Legalább gondoltunk egy merészet.
