Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Zalán Tibor: Ének Igorról és csapatáról
NEGYEDIK Már a sólymoknak pogány szablyák szárnyait lenyesték, magukat pedig vasnyűgökbe nyűgözték. MÁSODIK Ezek ki akarnak nyírni bennünket. ÖTÖDIK Te megbolondultál! A huszadik század közepén? HATODIK A huszadik század közepén. Nyoma sem marad arinak, hogy léteztünk. MÁSODIK Egyetlen nyugati sajtótudósítót nem engedtek be a térre. HATODIK Egyetlen fényképezőgép sem kattanhat úgy, hogy a KGB ne venné észre... NEGYEDIK A téren már csak mi vagyunk, meg a rendőrök, meg a katonák. ÖTÖDIK A huszadik század közepén. Mi megbolondultunk! NEGYEDIK Mi meghaltunk... Innen nem tudunk kereket oldani... HATODIK Törjük át a gyűrűt...! MÁSODIK Hülye. A sapkájukkal vernek agyon bennünket a katonák! MÁSODIK A falhoz szorítanak a rendőrök... NEGYEDIK A katonák leeresztik a fegyvereiket... HATODIK Vezényszóra várnak... MÁSODIK Miért késik a vezényszó? NEGYEDIK Mert aki kiadhatná, az még a mikrofonba beszél... HETEDIK Hadaidat, herceg, keselyű szárnyak takarják, vérőket a vadak nyalják? 6. AZ ASSZONYOK SIRATÓÉNEKE Hej, messzire szállt el a sólyom, madarakat öldökölve - a tengerig! MÁSODIK De mi itt maradunk a köveken. De Igor bátor hada nem támad fel soha többé! NEGYEDIK Itt marad örökre ezeken a köveken. Értük kiált a Gyász és a Bánat, végigsöpör az orosz földön, lángoló kürtben parazsat rázva. ÖTÖDIK De senki sem tudja, kik voltunk mi, Igor késő népe... HATODIK Hallgat a világ, s mi is elhalgattatunk. Már a mi kedveseinket, férjeinket sem ésszel fel nem érhetjük, sem gonddal nem gondozzuk, sem szemünkkel nem látjuk, aranyat, ezüstöt csipetnyit sem csengetünk. 59
