Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Zalán Tibor: Ének Igorról és csapatáról
MÁSODIK Bevigyenek... ÖTÖDIK Megverjenek... MÁSODIK Kirúgjanak az egyetemről... HATODIK Kitoloncoljanak az országból... HARMADIK Szibéria földjét csókoltassák meg veled... ELSŐ Ha már elkezdtük, ne hagyjuk itt abba... HETEDIK Ez a harc lesz a végső... Igor elindul a csatába, és megütközik a véres kezű polovecekkel... (Harcolnak, de alul maradnak a végén, mind a csatatéren, mind a felvonulás terén.) Kora reggeltől napestig, estétől hajnalig repültek az edzett nyilak. Sisakokon csörömpölnek a szablyák, szikrázva recsegnek a kopják ismeretlen mezőn, polovec földek közepette. A paták alatt a fekete földet csontokkal veték be, megöntözék vérrel: bánat kelt ki abból az orosz földön. Dúlt a csata egy nap, dúlt a csata másnap, harmadnap, déltájt, Igor lobogói lehanyatlának. Itt véres boruk kevésnek bizonyult; itt az orosz daliák a tort befejezték, nászuraikat megitaták, maguk meg porba dőltek az orosz földért. Fű meghajlott fájdalmában, a fák keservükben legörnyedtek földig. Immár, testvérek, gyász napja szakadt ránk, már az erőt elnyelte a puszta. HETEDIK Hadaidat, herceg, keselyű szárnyak takarják, vérőket a vadak nyalják? HAMAD1K Igor herceg arany nyeregből kiszállott s rabnyeregbe ült. A vár bástyái elbomlanak, a vigasság lecsüggedt. 58
