Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Zalán Tibor: Ének Igorról és csapatáról
/élőket e földön, senkit sem érdekel a haza sorsa, a polovecek közben mindent széjjel-túrnak, minden kincset maguknak elragadnak, szüzeinket kedvük szerint meggyalázzák, szemünkbe nevetnek, csizmájuk koponyánkon, roppannak koponyák, és e gyászzenére táncot ropnak a kegyetlen polovecek, a sok gyáva madár legyőzi a kevés sólymot, a kevés sólyom már nem látja meg a napot, nem iszik patakok híves vizéből, nem szánt habzó eget acélos szárnyával, de elindul harcra a kevés sólyom, jobb, ha elesik, mint ha foglyul esik, élete végéig elnyomásban görnyed. 5. IGOR ELINDUL A HÁBORÚBA - CSATA, VERESÉGET SZENVED, ELFOGJÁK Riadtan futkosnak körbe-körbe, egyre jobban összeszorul a környezet körülöttük, kis védő-körbe rendeződnek. HETEDIK Egyre több a rendőr... HARMADIK Egyre több a mogorva katona... ÖTÖDIK Az emberek elszivárognak... HATODIK Senki sem marad mellettünk... MÁSODIK Látszik a szemükben a félelem... ELSŐ Megvédjük magunkat... NEGYEDIK Nem védünk mi meg semmit sem... a sapkájukkal vernek bennünket agyon... HARMADIK Nem csináltunk semmit... HETEDIK Itt nem kell csinálni semmit ahhoz... NEGYEDIK Hogy elkapjanak... 57
