Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Végh Attila: Oidipusz megkísértése
ÖLTÖNYÖS (Dühösen bevágja a szekrényajtót) Na, ideje munkához látni. Most, hogy végre megértette, hogy istenekről hadoválni kár. OlDIPUSZ Furcsán beszélsz, idegen. Egyáltalán: honnan jössz? ÖLTÖNYÖS Elég messziről, de ez most nem számít. Belátom, hogy ön kissé elbukott, de föl lehet tápászkodni. Ehhez nyújtok segítő kart. Maga szofisztikáit elme. Egy ilyen ragyogó koponya nem veszhet el. Az államnak szüksége van rá. Meg kell menteni. OlDIPUSZ Na és, ha okos lennék is, semmit nem ér. A törvény rám is áll. Jobb lesz, ha elbukom, mert elbuktam már rég, akár Prométheusz, mert megrontottam a logosz természetét. Tudatlanul-e, vagy tudón, nem oszt-szoroz. Anaximandrosz mondja úgy: a létezők mind büntetést fizetnek létükért. Most én. A létezés ős-hübriszét tetéztem én: borzalmas, állati, üvöltő tetteim kergetnek el. Fizetni kell, ez ős-parancs. ÖLTÖNYÖS Fizetni csak nekem kell, nem is túl sokat. Ön újra sztár lehet. A csillag újjászületik, és fényesebben ragyog, mint valaha. OlDIPUSZ Szavaid értem, rosszul cseng mégis mondatod. Az Alvilágból jöttél tán ide, nehogy bűnhődni tudjak én? Hová rabolnád el adózni bátor lelkemet, gonosz? Mélyebb árnyak laknak ott, mint hol eddig éltem én. Kihunyt csillag vagyok, halott anyag. Salak. Sosem születnek újjá csillagok. Bolond. ÖLTÖNYÖS Na ide figyelj, kisköcsög. Sértegethetsz, de akkor elhúzok innen, te kikapod a szemeidet, és mindennek vége lesz. Fogd már föl a szűk görög agyaddal, hogy én vagyok az utolsó esélyed! (Átkarolja Oidipuszt.) Na, elmondom újra, egyszerűbben. Mi most szépen kisétálunk innen, összehívjuk a népet, és te elmondod, hogy végére ért a jóslat, mindenre fény derült. Jó, ha megnevezel néhány intrikust, akik belehajszoltak a bűnbe téged, a dagadt lábú, mozgáskorlátozott hőst. Aztán szervezek egy sajtótájékoztatót, ott elmondod ugyanezt, a hírnökök meg szétviszik. Holnap király vagy megint, fogadod a baráti poliszok küldötteit, én meg beülök a pénzügyminiszteri székbe. 9
