Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Végh Attila: Oidipusz megkísértése
OIDIPUSZ Unom már, hogy nem érted épp a lényeget. Hogy szándékom mi volt, lényegtelen. A nagy körforgás szíve az, hogy semmi meg nem áll. Minden folyik, egy létező magába’ nincs. Ha egy halandó önkezével vétkezik, s a szép forgást megakasztja, tudatlanul vagy sem, hát bűnös. Nincs ember, ki ellenáll a szent parancsnak, mely szerint a bűnösök szörnyarcú istennők földjére térjenek, Erinnüszök ligetfüvére dőljenek, és ott leheljék ki a lelkűket. A sors akarja úgy, ahogy cselekszem én. Eressz. ÖLTÖNYÖS Elmondom utoljára. Az ember maga alakítja az életét. A lúzerek elbuknak. Ahogy a költő mondja... most nem jut eszembe, hogyan mondja, de mindegy, a lényeg, hogy rólad majd komplexust neveznek el, mert tök gáz, amit csinálsz, de az über- gáz, hogy beveszed ezt a sors-dumát. Nem kell megkattanni, ha nem muszáj. Doktor Filippi Sándor elintézi, hogy ne a bukottak közt légy. A nyertesek Filippi- nél találkoznak. OIDIPUSZ Szavad se értem ám, de érzem én, hogy ez romlott beszéd. Csak Orpheusznak adta meg a sors, hogy visszatérjen onnan, Kerberosz hogy átengedje, kétszer is. De ahogy a föld elunja dolgait, s ásítva hányja ki, úgy téged is elengedett az alvilág. Laiosz kíséretével állt utamba így a hármas útelágazásnál akkoron, ahogy gátlód te most elérnem önmagam. Fertőző lélek, vagy, de meglakolsz. Nesze. (Kardjával hasba szúrja az ügyvédet, az összerogy. A szolgák bejönnek, kihúzzák a hullát) (A halotthoz) Következmények nélkül nincsen tett, látod? Szolgák, most menjetek, folytassam sorsomat vak koldusként, Teiresziász ahogy nemrég jósolta. Most elindulok, hogy nyughelyem megleljem, messze, Hermészt várva csöndesen. (Kiszúrni készül a szemeit, de a távozó szolgák mögött hátramarad egy fekete pulóve- res ember.) 10
