Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Végh Attila: Oidipusz megkísértése
ÖLTÖNYÖS Ellenkezőleg: múlt nincs. Elmúlt, game over. Látom a fényt. OlDIPUSZ Thébaiba érkezvén úgy éreztem, hogy itt már várták jöttömet, a sors jó útra tért. A sors akarta úgy, hogy Oidipusz legyen királyuk, hittem én. És jött a borzalom. Jaj, iszonyú minden isten, és az embernél nincs semmi borzasztóbb. ÖLTÖNYÖS Az biztos, de vannak, akik jót akarnak. Tudom, hogy nem hiszi, de magán múlik minden, felség. Ami sorsnak tűnik, a véletlen játéka csak. SZEKRÉNY (A szekrény ajtaja kinyílik, hang szól belőle.) Ne tetézd a romlást, bűnös Oidipusz! E furcsa vitából nagy baj tör ki még. A gőg a zsarnok ágya. A gőg, ha felfúvódva dőrén eltelik az istentelen szabadsággal, fölhatol a legmagasabb csúcsra, hogy szurdék kényszerekbe hulljon! Azt, aki gőgben él, gőggel jártatja kezét és szavát, nem fél a Jog istenétől, az eget sem tiszteli, kerítse kezébe a Végzet, baljós kéjek ostora, ha igazság nélkül használja hasznát, tilos utakra tántorul. ÖLTÖNYÖS (Becsukja a szekrényajtót.) Zárd magadba, nemes Oidipusz, gyötrő emlékeid (a szekrényből kopogtatás hallatszik), és ünnepelj: új ember született! (Kopogtatás) Öntörvényű lettél végre! (Kopogtatás) Szabad! SZEKRÉNY (Az ajtó kinyílik) Ki hiheti, Hogy a bosszú nyilai elkerüljék így a lelkét? 8
