Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai' felé II. rész
jövő metafizikája az eksztatikus értelemhez folyamodik.133 És bár egyik recenziójában tárgyszerűen jelezte, hogy a katolicizmusban az ember és az istenség feszültsége tragikus jelleget öltött, míg az ortodoxiában nem létezik az Isten elérhetetlenségének tragikuma,134 hallgatólagosan már ott lappang ezekben a sorokban a Pascal iránti csodálat. Azt már nem is tagadja, hogy „a megváltás útja illúzió”.'35 „Egyelőre - írja 1932-ben - a mai ember számára nincs megváltás.”'36 Az egyén nem változtathatja meg a történelmet, az aktivista illuzionizmus helyett „a derűs szemlélődés helyezi el a dolgokat a maguk normális keretében”.'37 Csakhogy hol van a derű, amikor „a szubjektív átélés, ha intenzív, revelálhat gazdag élettartalmat”? Hiszen - írta a huszonéves Cioran mély elismeréssel - Heidegger éppen azt mutatta be, hogy „az unalom a létezőt a maga totalitásában revelálja, a szorongás pedig a semmit”.'38 Kísérteties a párhuzam Cioran és Walter Benjamin diagnózisa között. Ez utóbbi szerint „az iszonyatos technikai fejlődéssel valami egészen új szegénység szakadt az emberekre. És ennek a szegénységnek a másik oldala az eszmék fojtogató gazdagsága: az asztrológia és a joga, a keresztény tudományok és a tenyérjóslás, a skolasztika és a spiritizmus feléledése.” És mindennek oka a tapasztalathiány, az emberi tapasztalatok hiánya. Az eredmény: új barbarizmus, a gazdasági válság és a háború fenyegetése.'39 Cioran fő témái: miként lehet valamit visszanyerni az élet elvesztett teljességéből? Miként lehet kitörni a régi formák szorításából? Egyáltalán milyen világban élünk? Cioran válaszaiban lázadásának anatómiája rajzolódik ki. Csak intuitív szemlélet tudja „a szellem hozzávetőleges egységét visszaállítani”. A pszichoanalízis - amely maga is az unalom terméke - lerombolta a kultúrába és annak haladásába vetett hitet. „Az élet elveszti varázsát, ha kiemelik természetes tartalmaiból. Akinek a természetes nem problematikus, az egységében élheti meg az egzisztenciális formákat. A meghasonlás ott kezdődik, ahol a dolgokat kiemelik természetes kereteikből.” Az emberek nem hisznek, csak hinni akarnak. Az egyéni spontaneitást felváltotta a letűnt formák megértésének igyekezete, az ember, mint történeti lény pedig a történeti formák foglyává válik. A történelem végéről kialakított képzetek nyomán feltámadt a profetikus szellem. Ugyanakkor „a mai ember magatartását a beletörődés, a cinizmus és a szemlélődés keveredése jellemzi”. Az élet viszont közömbös a morális elvekkel és kritériumokkal szemben. „Egyelőre a mai embernek nem marad más, mint saját sorsának és kultúrájának megismerése.”'40 A kultúra az életben rejlő irracionalitás csökkentése, a kultúra meg akarja állítani az élet irracionális spontaneitását. Az ember állatias idomulása az élet irracionalitásához egyensúlyi állapothoz vezet. Az ember dekadenciája visszatérés az élet irracionalitásához. Kilépés az élet normális kereteiből: ez az ember nagy kalandja.'4' Csakhogy a történelem azt tanítja, hogy az ember, mint történeti lény, képtelen az univerzalizmusra, az élet partikuláris formái zárják magukba. Korunk arra van hivatva, hogy felszámolja az optimizmust, mert csak pesszimista antropológia fedheti fel a történelem tragikus értelmét.'42 Az ember nem annyira az egyszerű unalomban, hanem inkább a melankóliában kerül szembe a léttel - hangsúlyozta Heidegger ellenében.'43 Az erkölcsi abszolutizmus a középszerű embereknél érvényesül, aki viszont a maga esz- katológiájából kirekeszti a megváltást, annak nem marad csak a semmi heroiz- musa.'44 És szembe kell néznie a halállal. A halál az az esemény, amelyben az már nem néző.'45 Cioran a halál immanenciájával való foglalatosságai során szakított 76
