Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista
„Tabi második felesége Nikodémusz Elli, az Európa Könyvkiadó szerkesztője, orosz műfordító, akit 1959-ben vett el. Mérhetetlen aljasságára és lelkiismeretlenségére mi sem jellemzőbb, hogy nem a gyermeke anyjával, azaz velem kezdett új életet, azután, hogy elvált a Szilágyi Lillától, hanem ezzel a nővel. Ahogy Lilla, Nikodémusz Elli sem a népi demokrácia híve, ugyanúgy, mint az Európa Könyvkiadó legtöbb szerkesztője. Tudnivaló, hogy ebben az egyébként rangos szellemi műhelyben a munkatársak többsége csak gúnyosan, ellenségesen beszél az MSZMP kultúrpolitikájáról, a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkról, a szocialista realizmusról. Ugyanakkor kritikátlanul magasztalja a nyugati, antimarxista szellemi irányzatokat, az avant-garde-ot, az egzisztencializmust, a strukturalizmust, stb. Elli a kollégáihoz hasonlóan ellenségesen viszonyul a szocializmushoz, mely szerény képességei ellenére lehetővé tette érvényesülését. Tabit a második felesége ugyanúgy rendszerellenes irányba befolyásolja, mint az első. Elli vette rá arra, hogy bekapcsolódjon a Szovjetunió elleni aknamunkába, szembeszegüljön a szocialista törvényességgel. Tabi ügyel a látszatra, azt a benyomást kelti magáról, hogy erkölcsileg feddhetetlen és az MSZMP iránt lojális főszerkesztő. Ugyanakkor Nikodémusz Elli közreműködésével, unokaöccsét is bevonva üzelmeikbe, súlyosan ártott a Magyar Népköztársaság és a szocialista világrendszer érdekeinek. Konkrétan arról van szó, hogy Nikodémusz Elli 1971. március hatodika és tizediké között az Európa Könyvkiadó képviseletében részt vett a szovjet magyar kiadói vegyes bizottság értekezletén, Moszkvában. Miután elszakadt a kísérőjétől, magánlakáson találkozott egy Tatjana Gorbanyevszkaja nevű nővel, és csomagot vitt neki. Tatjana annak a Natasa Gorbanyevszkaja nevű költőnőnek a húga, akit a szovjet hatóságok jól ismernek. Megátalkodott ellenzéki, aki 1968. februárjában a Galanszkov és Ginzburg védelmére indított mozgalom élére állt, majd 1968. augusztus 25-én hat társával együtt a csehszlovákiai bevonulás ellen tüntetett a Vörös téren. Natasa jelenleg pszichiátriai kezelésben részesül, egy pszkovi elmegyógyintézet vendégszeretetét élvezi. Tatjana a találkozón, nővére megbízásából, egy kéziratot adott át Nikodémusz Ellinek. Megkérte őt, csempéssze azt Magyarországra, onnan pedig juttassa Párizsba, egy emigráns fehérorosz folyóirat szerkesztőségébe. A kézirat szerzője Eduard Kuznyecov. Ő annak a rigai cionista csoportnak volt a vezetője, mely 1970 nyarán el akart rabolni egy helyi járatú repülőgépet, hogy vele Svédországba, onnan pedig Izraelbe szökjön. A szovjet titkosszolgálat szerencsésen meghiúsította a terrorakciót, és Kuznyecovot a szovjet bíróság halálra ítélte. Az ítéletet kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták. Kuznyecov Sza- ranszkba, egy ottani büntetés-végrehajtó intézetbe kerül, ahol naplót írt. Ezt sikerült Moszkvába csempésznie, ahol több példányban lemásolták. Az egyik másolati példányt hozta haza Nikodémusz Elli, és adta át férjének és bűntársának, Tabi Lászlónak. Ő aztán rávette az unokaöccsét, Pelle János magyar-francia szakos bölcsészhallgatót, aki éppen akkor, 1971 áprilisában indult Párizsba, hogy csempéssze ki a kéziratot, és juttassa el egy emigráns orosz folyóirat szerkesztőségébe. Unokaöccse teljesítette a feladatot, mellyel megbízták. 1971 októberében a kézirat meg is jelent, és nagy visszhangot keltett. Ezután a szovjet rendszer olyan ellenségei kezdtek el kampányolni Kuznyecov és társai kiszabadításáért, mint Andrej Szaha- rov és a felesége, Jelena Bonner. Annak érzékeltetésére, hogy Tabi és a felesége, to5. 131
