Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Mohácsi János: Egy sok-műfajú alkotó
Határ a filozófiát tágan értelmezte. Annak ellenére, hogy az ontológia volt elmélkedésének kedvenc terrénuma, nem állt tőle távol, hogy a történelemfilozófiát, az embert, a fizikát, az idegélettant, és kiemelten a vallások, és kultuszok sajátosságait tanulmányozza. A delphoi jósda feliratát maga számára úgy írta át: „Ismerd meg a körülötted valókat!” Filozófiai attitűdjének nyomatékot adva jelenti ki: „Élj jutalmazhatatlanul!” Az emigráció előtti, Magyarországon született gondolati típusú verseinek többsége sötét tónusú. Érződik rajtuk az akkori világ „dögszürkesége” és a politikai légkör nyomasztó hatása. Ebben az időszakban, Határ verseiben többet foglalkozott absztrakt problémákkal, a lét kérdéseivel. Mint az ontológia megszállottja tudja ugyan, hogy „nincs az inspirált... „gondolati” költészet, amely összemérhetné szellemerejét... egy bölcseletben eltöltött élet „hozamával” és azt is, hogy a „költő csupán a bölcselet hangulatelemeit idézi fel - sámános dobolással s papos erővel, de váltig a szokásos félreértések alapján”16, de ihletének nem-et nem mondhatott. A LÉT problémáját különböző aspektusból közelítette meg verseiben. Egyik tipikus megközelítése az univerzum végtelenségéhez képest milliméteres ember létezésének bemutatása, amint ez A szúnyog létezés'7 c. versében történik: A „létezés / a szúnyog létezés” - mondja. E létezést a létkánikula, a létkisülés, a szívás, a szü- remlés, a létözön fogalmakkal jellemzi. A vers alaphangulatát a végesség érzékeltetése adja meg: „a szúnyog lét kilüktetése a mozgás, a tett sallangja nélkül, míg észre sem veszed és egy teljes élet telt el.” Vagy a számára kedves létezéssel pazarlóan bánó emberről szól, aki a „feledve-tűnődés burjánbilincsébe” verve tűnődik, tart-e még az odaképzelt élet, „az élet terebélye”, „a gyöngy idő” a létezés kertjében. A lét tünékeny, meg- és felfoghatatlan számára. Egy másik vers ugyancsak állat-metafora segítségével hozza közelebb a lét-problémát az olvasóhoz. Legfőbb kívánságát Határ egy pók szájába adja. Ez homonimi- kusságánál fogva válik többjelentésűvé és fejezi ki egyrészt a költő lét-vágyát, és a pók légy-vágyát: „Légy! Légy! Légy!” A fogalmak szemantikai metszéspontja közel hozza a kettőt egymáshoz. Ehhez járul az is, hogy mindkét jelentést erős belső késztetések mozgatják. A pók parabola segítségével Határ azt a folyamatot írja le, hogyan válik világossá az ember számára, hogy mind térben, mind időben korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre. A tér legyőzése - ha korlátozottan is, de - megvalósítható, az idő legyőzése már nagyobb gond. Erre nem talál orvosságot. A bölcsesség megszerzése révén olyan metamorfózison is áteshet az ember, amelynek segítségével „hatókörét” kiterjeszthetné. Az új belátásokhoz jutott, magasabb létszinten élő, bölcs ember azonban ekkor már nem a cselekvésben látja a megoldást: „Ekkor egy temérdek szongária-pók ereszkedett a hálóra nagy gázolva... rettentő volt.” Ő is látta, „repülj, repülj fel! - kiáltottak rá a legyek mindenfelől a szentre... De ő nem mozdult.”18 Határnak kiapadhatatlan költői fantáziája, ha kedvenc témáját kell prezentálnia. A Világszánalom c. verse19 e téma ironikus megközelítését adja. Az önmagát egekig magasztaló gyilkos dalát hallhatjuk. Az ölés révén a lét borzalmától megszabadító, magát „az irgalom hegyé”-nek tartó egyén ő. A lét-nehezékétől való megszabadulás éneke ez: „Kilencven embert szabadítottam meg tőle, mint reguláris katonaság, 174
