Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Mohácsi János: Egy sok-műfajú alkotó
megszabadítottam a lét borzalmától”. Az elpusztíthatóság, mint a létezés egy sajátossága. Itt a létezés épp elpusztíthatósága révén válik megközelíthetővé, azáltal, hogy a van szemben áll a nem van-nal. Máskor Határ eufórikus örömmel magasztalja a létet, és mindenek forrásának tekinti: „szerettelek világ / szerettelek imádtam lenni / te igazítottál gyűlni teremni / te olthatatlan igazándiság”20 Az olvasót csupán az tölti el rossz érzéssel, hogy a mondanivalót megalapozó igei alakok múlt időbe kerülnek. A halatkozó költő szólít meg bennünket. Nem feledhetjük, hogy mindent Maya fátyla takar. Lehet, hogy az egész létezés csupán egy álom? „Szokd meg, hogy titkok hurkolódnak el benned... / De melyik a te misztériumod, hogy ne csupán ömöljön öbölről- / öbölre benned, mint jósművészeted mutatványai ...?!”21 - kérdezi Határ. A Lélekharangjáték c. kötetbe kerülnek a léthez viszonyuló probléma konkrétabb megfogalmazásai, az ember és saját halálát vizionáló versek. Az Áttűnés c. versében22 az ember nélküli, a „nélkülünk - való világ”-ról beszél: „bennünk a nincs, vagyunk a nélkületlen / elmúlott ez a mámor is” - mondja. Azaz elmúlt a létezés felett érzett mámor is, és átadta helyét a halál közeledte miatt érzett aggodalomnak. Egy bontásra ítélt vidéki anglikán templom négy oszlopáról elmélkedve, mintegy magával vitatkozva 70 évesen mondja: „az élet van veszendőbe menőben, az élet, te golyhó.”23 Ebben az időszakban, a 60-as évei végén, hetvenes évei elején járó költőt több versében is a létezés vége, az elmúlás foglalkoztatja: pl. Boltozat, Kronométer, Richmond stb. Határ Győző világlátásában a VALLÁSKR1T1KA igen fontos helyet foglal el. Szinte gyerekkorától végigkíséri a vallással, a vallásokkal való küzdelme. Leginkább a kereszténység és az iszlám tévedéseit, eltévelyedéseit veszi nagyító alá. Kabdebó Lóránt világnézetét firtató kérdésére, hogy melyik vallást is részesíti előnyben, elutasító választ ad: „Egyiket sem.... A dualizmus-monizmus szembenállásához a vallások közel-keleti triászában, zsidókereszténységben / judaizmusban / iszlámban semmi közöm”24 - mondja. Az általa bölcselőnek tartott, három és félezer éves Úr Buddha monizmusát fogadja el, aki lélekmentes bölcseletet alkotott és csak egyetlen dimenziót ismer, a létét: „A világjelenség egésze ezen a dimenzión játszódik le; a lét a létező létezése - a „metafizika” a képzelgések elcsapongása.... Transzcendentáliák, metafizikai dimenziók nincsenek, minden itt van a mindenüttben és a mindenütt itt van a létben. Csak egy lét van, A LÉT és az olyan, hogy „létfölöttiség”, a mi képzeletünk figmentuma.”25 - írja. A hitek metafizikus világát utasítja el Levél Szerapion szellemhez26 c. versében. Az igazság vigasztalan voltára mutat rá, ami vigasztalanabb a materialisták igazságánál, de vigasztalóbb a teológusokénál. Az igazság ugyanis az szerinte: „hogy az univerzum feloszlik annyi tartományra, ahány vallás a földet felosztja; hogy az ég mennyezetén hadizónák, demarkációs vonalak és a túlvilág minden borzalmas furfangjával telehintett Senkiföldje van” - mondja. Az ember létállapota hittől-meggyőződéstől függetlenül a másik gyilkolása, és a világ pedig a mindenki mindenkivel vívott legkegyetlenebb harcának tere. Egy filozófus számára egy utilitárius érv egyébként is elutasítandó, de ebben a világban Pascal „fogadása” nem is érvényes, hisz „senkisem hinne azért, hogy üdvözülvén nyomorultabban harcolhasson, mint harcolt a földön” - mondja. A hitnek a rosszal szembeni eszköztelenségére, értelmetlenségére hívja fel a figyelmet A szent énekekből 11. c. versben27: „És akkor az apostol méreggel telék 175
