Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Kelemen Erzsébet: A szó megvonása
„Minden művészet (Duchamp után) konceptuális természetű, mert a művészet csak konceptuálisán (fogalmilag) létezik”15 - mondja 1969-ben Joseph Kosuth. Az eredetileg képzőművészeti meghatározottságú konceptualizmus valóban átlépi határait, s az irodalomban is megjelenik. a magyar konceptuális művészet egyik kulcsalakja”,16 Erdély Miklós mellett a másik jelentős alkotó Tandori Dezső. Szkárosi Endre hívja fel a figyelmet arra, hogy az 1973-ban megjelent Egy talált tárgy megtisztítása című kötet a konceptuális avantgárd megjelenése „a hivatalos költészet keretei” között.17 Margócsy István szerint is a Tandori-kötet nem magyarázható a konceptualizmus figyelembevétele nélkül, mint ahogy „a magyarországi concept art sem nélkülözheti, akár képzőművészeti megnyilatkozásainak rögzítése során, Tandorinak vers- és képkonceptjeit.”18 Papp Tibor költészeti gondolkodásába is gyakran beszüremkedik a konceptualizmus. A Villanások című műsorozatában a koncept alkotások rövidek, néhány szóból, esetleg egy-két „hozzájuk toldott grafikai elemből” épülnek fel, gondolatokat dokumentálnak, s jellegzetes jegyük még az elszigetelés, vagyis a „természetes környezetükből kiszakított szövegek” jelenléte, amik kontextus-keresésre késztetik a befogadót. Ezekből épül fel a koncept mű mögöttes világa, amely éppen attól lesz megismételhetetlenül egyedi, hogy csak a szemlélő képzeletében létezik.19 Tóth Gábor „magas fokú fogalmi viszonylagossággal áthatott”, „nyugtalan és élénk szellemet reveláló”,20 heterogén jellegű konceptuális attitűdje ugyancsak meghatározó erő a magyar konceptuális irodalomban, akárcsak Lakner László gyakorlata, akinél eseményként, cselekvésként is megjelenik a koncept: összetépett verseit „buddhista kérésgyűjtemény formájában terítette szét a padlón” (Collected poems), az 1957-1970 között született költeményeit, az Átkok című versgyűjteményét pedig összekötözve és fellógatva állította ki.21 Szombathy Bálint költészetében viszont már az induláskor jelen van a konceptualizmus: az 1971-72-es keltezésű Kép és jelben a mediális közegek találkozásával átrendezi a művészet és nem művészet viszonyát: a nyitó darabban, egy konceptualista párképben az emberi testet mediális pozícióba helyezi. A Poetry (1981) című kötetben pedig egyértelműen a „horizontnyitást” jelzi.22 Jesa Dinegri szerint ugyanis az előszó vallomása - „költészetnek (művészetnek) nevezhetünk mindent, amit annak tekintünk és annak fogadunk el” - a művészi természet vizsgálatát jelenti, azt az alapkérdést, hogy „ki hozhat létre művészit, miként nyilvánítsunk valamit művészinek, és miért fogadunk el valamit művésziként”.23 Szombathy a tautológiától megfosztott konceptualizmus (Triptichon) és a talált vizuális költemények hasonló szellemiségű fotói mellett (Halte Ordnung, Tenerife stb.) Konceptuális költészet címmel a koncept művek sorozatát ciklusban is összegyűjti. Szombathy Bálint mellett megemlíthetjük még a költőként induló Szentjóby Tamás szövegmunkáit („Ketten / Ezt a költeményt akkor éled át, ha ketten olvassátok egyszerre”), valamint a könyv médiumának formai lehetőségeit kihasználó alkotókat is, például Tóth Gábor koncept-köteteit, vagy az Ifjúkori költemények művészkönyvét, amelyben farmernadrág szárvégeket helyezett a borító alá. A konceptualizmus művelőire ugyanis jellemző a könyvkészítés. Ezek lehetnek sokszorosított, nyomdai úton előállított kiadványok, a művész koncepciója által megtervezett, megszerkesztett „(mű)alkotások”, amelyek Tatai Erzsébet meghatározása szerint nem tartoznak a művészkönyvek kategóriájába.24 Viszont emellett elkülöníthetünk egy másik csoportot is, a művész gondolatait, ötleteit realizáló mű144
