Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Dr. Kulin Sándor: Emlékeim a II. világháború idejéből

jártuk a határt és akácfákat termeltünk ki. Felaprítva szállítottuk a menekültekhez, így aztán mi kétszer melegedtünk az akácfától.

Apánknak hetente Sopronba kellett utazni, a kitelepített központi kormány- szervekkel való kapcsolattartás végett. Az ország területe azonban hétről hétre zsugorodott. Előfordult ugyan, hogy a front hullámzott, egy-egy sikeres ellentámadás nyomán. Ilyen volt pl. Érsekújvár környékén is, amely város többször is gazdát cserélt. A fakitermelésben elért sikereink révén sikerült annyi tekintélyre szert tennünk, hogy kaptunk egy nyílt parancsot Szekeres Gyurkával, hogy szétnézzünk

Érsekújváron. A hivatalos indokolás élelmiszer-beszerzés volt, hogy neve is legyen a dolognak, ezért két irdatlan nagy hátizsákkal keltünk útra, bár sejtettük, hogy egy többször gazdát cserélt városban nem sok ennivalóval várnak bennünket az üzletekben. Várakozásunkban nem is kellett csalódnunk. Mindössze néhány kg őrölt paprikaport tudtunk hazavinni, mert működött a városban egy paprikamalom és a produktuma úgy látszik nem minősült hadi fontosságú alapanyagnak. Bejártuk a város határát. Több kilőtt és kiégett Shermann-tankot láttunk, amit a szovjetek az amerikaiaktól kaptak a kölcsönbérleti szerződés fejében. Az amerikaiak tengeren szállították Murmanszkba, onnan a szovjetek tengelyen a frontra, hogy egy páncélgránát vessen véget a hosszú utazásnak. Néhányban még a kicsire összesült, ösz- szeégett legénység is benne volt. Milyen igaza van a később megismert körösi mondásnak: „csurdultig marha az emberiség”. Ez egy nagyon mélyen rögzült nyomasztó élményünk volt.

103