Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista
ha igaz, meggyógyul, úgy, hogy nyoma sem marad. Ha mással történik, jót nevet rajta. De ez a história most a saját bőrére ment, és a legkevésbé sem hiányzott neki. Hazament és közölte Jolival, hogy a kapcsolatuknak a vége, menjen el ő is a doktorhoz. A nő felírta a címet. Nem viselte meg annyira a szakítás, mint gondolta. Ő meg május elsején már egy másik nővel vonult fel. A nevére már nem emlékszik, csak arra, hogy piros ruhában ment mellette. Gondolta, megnézi, mi lett most a Ligetből, ahol a gyerekkorát töltötte. Kilenc évesen még látta, hogyan nézett ki a Hősök tere a Kommün idején. Vörös vászonnal vonták be a királyokat, meg az arkangyalos oszlopot is. Előttük tornyosult a kalapácsos ember, Marx, Engels és Lenin óriási gipsz szobra. Másnapra, az éjjeli eső után úgy néztek ki, mint a kísértetek. Ez a mostani felvonulás, a romos Budapesten csak távolról emlékeztetett az akkorira. A hét vezért fából készült tribün takarta, rajta a pártok vezetőivel, meg néhány orosz tiszttel. Azok ott fönn alig győztek integetni a tömegnek, ami nem akart elfogyni. Mindenki ott tolongott alattuk, azok, akiket érdekelt a politika, de azok is, akik addig fütyültek rá, de nem tudták, mit hoz a jövő. Még néhány nyilast is látott, de nem a vérengző fajtából, csak azok közül, akik mindig azt nézték, merről fúj a szél. Az első szabad május elsejét éltető felirat alatt óriási Lenin-kép terpeszkedett. Már érezte, hogy ettől a kecskeszakállas, nemi betegséget terjesztő alaktól belátható időn belül nem szabadul meg. Hirtelen ott találta magát a körúton, a Király utca sarkán. Egy kézikocsit tolt, melyen egy öregasszony feküdt, magatehetetlen állapotban. Alig ismerte a szerencsétlent. Lili húga kérte meg, hogy szállítsa el az anyósát, aki megőrült a gettóban. Valami menhelyre vitte a Ferencvárosban, hadd haljon meg ott. Előtte három hónapig ápolták, de hiába, nem tért észhez. Tovább nem tudtak mit kezdeni vele, meghaladta az erejüket. A sógora nem volt képes rá, hogy így szabaduljon meg az anyjától, megszakadna a szíve. De ideje sem lenne rá: belépett a kommunista pártba, és annyit dolgozik, hogy csak aludni jár haza. Ő meg keresi a helyét. Nem volt jobb dolga, így hát elvállalta a fuvart. Bekanyarodott a Mester utcán, végre megtalálta a házat, amit keresett. Betolta az öregasszonyt egy terembe, és egy ápoló segítségével letette a vaságyra. Az észre sem vette, mi történik vele, tényleg elborult az elméje. Akkor sem volt teljesen normális, amíg a magánál volt. A gettóban folyton perlekedett, kiabált a körülötte lévőkkel. Vetett rá még egy pillantást, aztán indult haza. Vörös karszalagos patrul jött szembe a járdán. A Nemzeti Színháznál, melyen még belövések tátongtak, ruszki katonanő irányította a forgalmat. Hát itt vannak az oroszok. Volt hozzájuk szerencséje Ukrajnában. Vagy azok ukránok voltak? Tel75
