Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Patak Márta: A test mindent tud (regényrészlet)
Dragan, hol van a fiam?, Nem tudom, Szepi bácsi, majd érdeklődök felőle, ennyit mond negyvennégy októberében Dragan Szepi bácsinak, akivel az apja néhány hónappal korábban még együtt csempészi a dohányt. Sose került elő a fiú. Rozi néni és Szepi bácsi úgy hal meg, hogy még egy szál krizantémot sem tud letenni a sírjára halottak napján. Szepi bácsi fél füllel hall valamit ugyan a sógorától, igaz, nem közvetlenül neki szól, de a sógor úgy mondja, hogy ő is meghallja, Dragan apja tud valamit, csak nem meri elmondani, mert a gyilkosok helyett is szégyelli magát. Szepi bácsi attól kezdve csak őrlődik magában, Rozi néninek nem akarja elmondani, ő maga meg nem fag- gatózik, gondolja, akinek mondanivalója van, majd elmondja. Meg nem is olyan szelek fújnak, hogy csak úgy kérdezősködni lehessen. Rozi néninek mégis valahogy a fülébe jut, márpedig asszony addig nem nyugszik, amíg ki nem derít valamit. Rozi néni hiába noszogatja Szepi bácsit, csak nem szánja el magát, hogy átmenjen Dragan apjához, aztán végül rábeszélni se kell, Szepi bácsi nagy sokára magától is elmegy. De nem kérdez. Csak ül a pohár savanykás bora mellett, amivel Dragan apja megkínálja, és hallgatnak hátul a lugas alatt. Kerülik egymás tekintetét, tudják, hogy mind a kettőjüknek ugyanaz jár a fejében. Szepi bácsi nem akarja kényelmetlen helyzetbe hozni hajdani csempésztársát, Dragan apja meg nem szeretne még nagyobb fájdalmat okozni Szepi bácsinak. Beszélni beszélik ugyan, hogy a fiát ugyanabba a gödörbe lőtték bele, amelyikben Dragan egy másik kisiskoláskori osztálytársát, de minek fájdítsa a szívét. Pedig utána másnap neki is feltűnik a frissen eligazított föld, meg leginkább az, hogy a lovai visz- szahőkölnek, az istennek se akarnak rákanyarodni onnan a régi tarlóra. Valami pálinkafőző épület vagy hasonló, annak a tövében lövik agyon őket. Előtte még megásatják velük a sírjukat, azzal, hogy aki a legjobban ás, azt meg is jutalmazzák. Nem árulják el, hogy mire kell az a gödör, azt mondják, hogy az egyik falubeli gazda tehenét kell elásni, mert tele a dögkút a falu határában, ami mellesleg igaz is, mert addig meg abba dobálják bele az agyonlőtt embereket. Senki se tudja a teljes igazságot. Aki ott van, aki lő, az utána elmenekül a faluból, vagy eleve nem is ott lakik, máshonnan jön, a csapattal. Aki tud valamit, az gyorsan igyekszik elfelejteni, legalább ébren nem gondolni rá, éppen elég, ha álmában látja, hogy ő maga szegezi rá valamelyik fiatalemberre a csőre töltött puskáját. Dragan is cipeli egy életen keresztül a hallgatás terhét. Nem tud megnyugodni, még Szepi bácsi temetésén, a fakereszt tövében is visszhangzik fejében a kérdés, Dragan, hol van a fiam?, meg a válasza, hogy Nem tudom, Szepi bácsi, majd érdeklődök felőle. Nem mondhatja el senkinek, ahogy az apja sem, az is csak a halálos ágyán vallja be neki. Kiküld mindenkit a szobából, csak ő marad benn, és amikor utána kérdezik, hogy mit mondott az öreg, Dragan zavaros tekintettel néz, megrázza a fejét, és szó nélkül elrohan hazulról. Meg se áll a pálinkafőző öreg épülete felé lekanyarodó dű- lőútig. Ásni akar, de nem visz ásót, a puszta kezével esik neki a földnek. Persze, semmire nem megy. Átkozza a sorsot, miért nem beszél előbb az apja, akkor még lehet valamit tenni, amíg Rozi néni is él, legalább titokban elsirathatná a fiát azon a helyen. Amikor híre megy, hogy jönnek a régészek, feltárják a töltésnél a régi tömegsírokat, Dragan a községi elöljárókat kéri, hogy engedélyezzék a pálinkafőző környé162
