Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása

Czigány Lóránt és mások kritikájával sok helyütt szükséges lett volna vitatkozni, továbbra sem akadt azonban vállalkozó szellemű szerző, aki Gombos könyvét ilyen szemmel is értékelni tudta volna, így a szerkesztők kényszermegoldáshoz folyamodtak: Molnár József, mint a kötet kiadója és egyben a folyóirat egyik szerkesztője vállalkozott erre. Áttekintette a megjelenés óta napvilágot látott reflexiókat, így a már ismertetett Németh Sándor, Ignotus Pál és Fenyő Miksa véleményeket, mert úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül a szerzőt ért igaztalan vádakat, s rámutatott a kritikusok „szokatlan módszerére” is.41 Azokra a nyilvánosság mögötti lejárató kampányokra, amelyeket a mű „kritikusai” a hatóságoknál tett feljelentésekkel folytattak, így többek között az amerikai bevándorlási hivatalnál, a külügyminisztériumnál, az FBl-nál. Németh Sándor Magyar Műhely-béW kritikájában rejlő, ahogyan fogalmazott, „durva hamisítások” bemutatásán túl, Németh-tel, mint a Hollandiai Mikes Kelemen Kör egyik alapítójával és szervezőjével szemben a magyarországi hivatalos irodalmi és politikai köröknek való megfelelés vádját fogalmazta meg. Nem tudhatjuk pontosan, hogy megfelelés alatt Molnár mire gondolhatott, az azonban bizonyos, hogy Németh, Piri Zoltán elnökkel még 1966 nyarán levélben azzal a kéréssel fordult a párizsi Magyar Intézetben dolgozó „Sümegi” fedőnevű ügynökön keresztül Aczél György akkori művelődésügyi miniszterhelyetteshez, hogy az 1967-es konferencián magyarországi előadók is részt vehessenek, többek között az akkor Párizsban vendégoktató Szabolcsi Miklós és az általa ajánlott Berend Iván, Ránki György, Sipos János, ahogy fogalmaztak, „marxista tudósok”, illetőleg Sükösd Mihály, Abody Béla és Konrád György, Mészöly Miklós. A kérés célt ért s az 1967-es találkozón a pártdelegáció tagjaként részt vehetett Berend, Szabolcsi, Abody, Réz Pál és Sipos és „turistaként” Mészöly és Sükösd. Ugyanakkor Németh Sándor és más vezetőknek a hivatalos kommunista Magyarországgal történő kapcsolatmélyítésének szándéka heves ellenkezést váltott ki a Mikes Kelemen Körben is, Némethet később konferenciaszervezői munkáiból visszahívták, illetőleg az 1967-es konferencián a meghívottak, elsősorban Szabolcsi elfogadhatatlan személye miatt, Cs. Szabó és Szabó Zoltán nem is vett részt.42

Molnár az elmarasztaló kritikák arra a közös vonására is felhívta a figyelmet, hogy szinte kivétel nélkül valamennyi Gombos munkája fölé kívánta helyezni Nagy Péterét. Külön kitért Ignotus Pál azon vádjára is, amely szerint Gombos Nagy Péter munkáját felhasználta volna könyve megírásakor. Mint a könyv kiadója, pontos időrenddel mutatta be a monográfia nyomdai készítésének folyamatát, ezzel igazolva, hogy bár Gombos ismerhette Nagy Péter munkáját, érdemben már nem volt lehetősége kézirata átdolgozására. Molnár sem vállalkozott Nagy Péter könyvének részletes, vagy akár csak a két könyv összehasonlító értékelésére, csupán rögzítette Nagy Péter pártos igyekezetét: „Könyve lényegében a párt véleményét fejezi ki Szabó Dezsőről, s ez: Szabó Dezső fasiszta volt, politikai gondolkodásában retrográd, s valami ködös faji mítosz híve.”43

Molnár írásáról elismerően nyilatkozott Kovács Imre, Szabó Zoltán, Gömöri György, Hanák Tibor, Papp Károly és a folyóirat olvasóinak sokasága, így helyesnek bizonyult a szerkesztőség azon feltételezése, hogy a Molnár előtti egyhangú kritika nem fedte az emigrációs közvélemény többségének véleményét. Természetesen nem fogadta azt osztatlan egyetértés, így Ölvedi János, Zsigmond Endre részéről sem, sőt élesen elítélte Molnár írását, annak különösen a Magyar Műhelyre vonat111