Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Balázs Géza: Weöres Sándor költészetének három pillére
A MÁSODIK PILLÉR: MINTÁZATOK ÉS ZENEI SZERKESZTÉS Egy vers mintázatát az alakzatok, komplex alakzatok, s például a zenei szerkesztés- mód mutatja meg. A Weöres-versek egy része konkrét zenei alapon áll elénekelhető. Más részükben is fölfedezhető a költő-zeneszerző (komponista), s a versek nem egyszerűen verbális kódként „olvashatók”, hanem úgy fogadhatók be, mint zene. Több Weöres-versről kiderítették már zenei (ritmikai) elődjét. Nevezetes példája ennek a mindenki által ismert, fülbemászó dallamú Őszi éjjel / izzik a galagonya... kezdetű vers (WS 1981:1/420), valamint az Árok parton / üszkös a fadereka... kezdetű (WS 1981: 2/81) vers, hiszen mindkettő egy első világháborús katonanóta dallamát követi (Országúton hosszú a jegenyesor...), ahogy azt Nagy L. János (2003: 170) metrikairitmikai képlettel is példásan kimutatta. A Magyar etűdök ciklusba tartozó versek mintegy kétharmada (Weöres által megjelölve) dallamra (ad nótám) íródott (Ferencziné Ács 2008: 60.), de előszeretettel zenésítették meg mások is őket, pl.: (4) Fut, robog a kicsi kocsi... (Kaláka, 1977), (36) Tekereg a szél... (Sebő Ferenc) stb. Oka lehet annak, hogy a versformák között a daktilust tartalmazók a memóriánkban sokkal erőteljesebben, „mélyebben” és könnyebben rögzülnek. A szó görög eredetije konkrétumra, az ujj ízületeire utal. Vagyis konkrét, szemléleti háttere van a daktilusnak. Memoriális élményét talán a daktilusban benne lévő „felpörgés” okozza. A daktilus (nevének hangzásában is benne lévő: hosszú - rövid - rövid / - U U, régi magyar neve: lengedi) tartja fenn könnyen Petőfi Sándor Szeptember végén („Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”), József Attila Hexaméterek című versét („Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már...”). A daktilusos építkezés Weöresnél is megfigyelhető, pl. a Széjjel az erdő... kezdetű versében (Rongyszőnyeg 11. 25. WS 1981: 3/310., a vers elemzését lásd: Nagy L. 2003:114.): Széjjel az erdő szélesség,- U U ......... a rra keringnek a méhecskék, - U U - U U — Nyáron a kertem nyájasság, - U U......... b enne szaladnak a kismacskák. - U U - U U — Tökéletes szabályosságot, szimmetriát mutat az időmértékes ábrázolás. Ezt a daktilusos kezdetű szabályos verset az ismétlődés és az ellentét sokfélesége, többszintűsége fogja össze: a rímek és fordított (ferde) rímek, palatális-veláris (magas-mély) szembenállások. Nagy L. János (2003:114.) így elemzi: „minden egyes sor eleje rit- mikailag azonos daktilus, de a folytatás kétféle: a -ság/-ség főnévképzős, hangzásukban ellentétes főnevek páratlan sorai csupa hosszú szótaggal folytatódnak, a kicsinyítőképzős (ugyancsak magas-mély hangrendi ellentétes) sorok pedig újabb daktilust és molosszust (három hosszú időmérték, B. G.) hoznak. A rímek páros rímek, ellentétben a ritmikával, hangzásuk pedig hangrendben megfelel a rímelésnek. A hangzásban a páratlan sorokban alliteráció erősíti a hangrendi magas-mély zengést, a párosakban pedig kereszteződő hangrendi ellentétek csengését olvassuk: arra - keringnek / benne - szaladnak. Ilyen módon a párhuzamos szerkesztés uralja a négy sort (szintaktikailag és palatáris-veláris hangzásban, rímekben), a ritmika pedig finoman árnyalja.” Valóban olyan, mint egy apró részletekben, több hangszerre komponált zenemű. A zeneiség, a zenei anyanyelv ősibb, mint a verbális. A 93
